Alattomosan, fájdalom és jelzés nélkül érkezik. Nem véletlenül nevezik a csontritkulást "néma járványnak". A betegség, mely hazánk lakosságának 7-10 százalékát érinti, egyre nagyobb népegészségügyi gonddá válik. Újabb adatok szerint az oszteoporózisra visszavezethető halálozás már összemérhető a mell- és nőgyógyászati daganatok okozta halálozással.
A csontok alkotják testünk stabil, belső vázát. A csontokat alakjuk, szerkezetük szerint lehet csoportosítani. A hosszú csöves csontok elsősorban a végtagokban találhatók. Lapos csontok például a koponya csontjai. Köbös csontok a csigolyák, a kéz- és lábtőcsontok. Minden csontnak van egy csontonként változó vastagságú tömör kéreg-, és belül egy szivacsos állománya. A hosszú csöves csontok egy részében ezenkívül a velőűrnek nevezett üreg is megtalálható. A szivacsos állományt és a velőűrt csontvelő tölti ki. Ez a szövettípus vesz részt a vérképzésben, a vér sejtes elemeinek termelésében.
A csontok megközelítőleg 30 százalékban szerves, 70 százalékban pedig ásványi anyagokból állnak. A szerves állomány mintegy hálót vagy vázat képez az ásványi anyagok számára. A szerves állományt a csontépítő sejtek termelik. A szervetlen rész kalciumból és más fontos ásványi anyagokból áll, amelyek erre a hálóra rakódnak rá. Léteznek úgynevezett csontfalósejtek is. Ezek a nagyméretű sejtek az ásványi és a szerves alkotórészek lebontásával a csontok átépítését végzik. A csontképzés és lebontás egymással párhuzamosan zajló, természetes, állandó folyamat. Azonban a szervezet szükségleteinek megfelelően vagy bizonyos betegségekben a két, rendszerint egyensúlyban lévő folyamat valamelyike túlsúlyba kerülhet a másikhoz képest. Csonttörést követően például, a gyógyulás során a csontképzés erősödik, olyannyira, hogy rendszerint a törvégek körül fölös mennyiségben képződik az új csontszövet. Ezt idővel a csontfalósejtek bekebelezik, felfalják, és helyreáll a normális anató-miai állapot. Vannak olyan betegségek is, melyekben a csontok összmennyisége a lebontófolyamatok túlsúlya következtében csökken. Az egészséges csont összetételének megváltozása, vagyis a szerves és szervetlen összetevők arányának megváltozása is kóros csontszerkezet kialakulásához vezethet.
A csontritkulás vagy orvosi kifejezéssel élve az oszteoporózis egy, a csontokat érintő anyagcsere-betegség, melynek során csökken a csontszövet mennyisége, és romlik a minősége. A csontok meggyengülnek, mert építőanyagaik egy része felszívódik. Belsejükben ritkul a szivacsos szerkezetű csontállomány, vagyis csökken a csontgerendácskák egymáshoz viszonyított sűrűsége. Külső tömör, kérgi részük is elvékonyodik. A csonttömeg általános csökkenésének oka, hogy a csontfalósejtek lebontó tevékenysége meghaladja a csontépítés mértékét. A csontépítő sejtek továbbra is termelnek ugyan csontszövetet, de nem olyan ütemben, mint ahogy az lebomlik. A csontritkulás a vékonyabb csontkéreg és a normálisnál lyukacsosabb belső állomány miatt növeli a csonttörések kialakulásának kockázatát. Az oszteoporózisos törések, főleg a csigolyák törései krónikus fájdalommal járnak, mozgáskorlátozottságot és az életminőség romlását idézik elő.
A csontritkulás típusai
Az I-es típusú, más néven menopauza (vagy klimax) utáni csontritkulás a nők betegsége. Ebben az időszakban a petefészek kevesebb ösztrogént (női nemi hormont) termel. Hiányában fokozódik a csontfelszívódás, a csonttömeg a normális csontsűrűségérték alá csökken, és emelkedik a törések kockázata.
A II-es típusú, időskori csontritkulás egyaránt érinti a 70 évnél idősebb nőket és férfiakat. Több összetevője közül kiemelendő, hogy az idősebbeknél normálisan is alacsonyabb a csonttömeg, hiszen a csontsűrűség 35 éves korban éri el a maximumát, majd ezután fokozatosan csökken. Ezenkívül romlik a kalcium belekből történő felszívódása, ami csökkenti a test kalciumtartalmát. A csontokra hatással van a fizikai terhelés is: a mozgásszegény életmód csökkenti a csontok teherbíró képességét. Végül, az időseknél enyhe D-vitamin-hiány is előfordulhat, amely szintén csökkenti a kalcium belekből történő felszívódását. Mindezen tényezők miatt az idős emberek fokozottan ki vannak téve a csontritkulás és a következményes törések kockázatának.
A csontritkulásnak úgynevezett másodlagos formája is létrejöhet, ilyenkor azt más betegségek vagy gyógyszerek szedése okozza. Ez az összes csontritkulás-eseteknek csak néhány százalékát teszi ki. Oka lehet krónikus veseelégtelenség, elsősorban a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, illetve a mellékvesék betegségei következtében fellépő bizonyos hormonzavarok és az alkoholizmus is.
A csontritkulás különösebb panaszok nélkül, észrevétlenül is kialakulhat. A csonttömeg csökkenésére utalhat azonban a deréktáji fájdalom, a testmagasság csökkenése, ami gyakran hajlott testtartás kialakulásával jár együtt. Viszonylag gyenge fizikai erőhatások is törésekhez vezethetnek. Leggyakoribb fajtái a csípőtáji törések és a csigolyák összeroppanása. Az összeroppanásos (kompressziós) törések a gerinc alsó szakaszán, a csigolyatestek csontgerendázatának leépülése miatt következnek be. A gerinc torzulását, púposságát, görbülését is előidézheti a meggyengült csigolyák összeroppanása.
Az oszteoporózis kialakulását könnyebb megelőzni, mint kezelni. A megfelelő táplálkozás és az egészséges életvitel fontos a csontok fejlődéséhez és egészségük fenntartásához. A fiatalkori fizikai aktivitás erős csontokat eredményez, amely idős korban is csökkenti a csontritkulás kockázatát. A korszerű gyógyszeres és hormonterápia mellett az ajánlott mennyiségű kalcium mindennapos bevitele és a mozgás segít a csontváz épségének megőrzésében, és csökkenti a jövőbeli csonttörések kialakulásának kockázatát.
Amennyiben nincs elegendő kalcium a vérben, a szervezet a csontokból vonja el azt. Ezért is nagyon fontos, hogy kalciumban gazdag étrendet alakítsunk ki, mert a megfelelő kalciumellátottság (a D-vitamin-ellátottsággal együtt) a csontritkulás megelőzésének és a folyamat lelassításának egyik legfontosabb feltétele. Kalciumszükségletünk nagyobb részét tejjel, különféle tejtermékekkel fedezzük. (Minél zsírosabb a tejtermék, annál kevesebb benne a kalcium.) Egyes zöldségfélék is jó kalciumforrások: kelkáposzta, brokkoli, hagyma.
A D-vitamin részben a táplálékkal (pl. tojássárgája, tej) kerül a szervezetbe, részben a napfény hatására a bőrünkben képződik. A májban és a vesékben hormonhatású vegyületté történő átalakulását követően fokozza a kalcium belekből történő felszívódását és a segíti a normális csontképződést. Hiányában csökken a vér kalcium- és foszfátszintje.
A csontképzés-csontbontás egyensúlyának felborulása és a felgyorsuló csont-tömegvesztés miatt a 40 év feletti, változó korban lévő nőket veszélyezteti különösen a csontritkulás. Ilyenkor különösen oda kell figyelni a megelőzés három legfontosabb lépésére: a kalcium- és D-vitamin pótlására, a megfelelő testmozgásra és az egészséges életmódra.
forrás: Patika Tükör - 2003-11-03