Nem véletlenül nevezik a csontritkulást "néma járványnak". A betegség, mely hazánk lakosságának 7-10 százalékát érinti, egyre nagyobb népegészségügyi gonddá válik. Újabb adatok szerint az oszteoporózisra visszavezethető halálozás már összemérhető a mell- és nőgyógyászati daganatok okozta halálozással.
A csontok alkotják testĂĽnk stabil, belsĹ‘ vázát. A csontokat alakjuk, szerkezetĂĽk szerint lehet csoportosĂtani. A hosszĂş csöves csontok elsĹ‘sorban a vĂ©gtagokban találhatĂłk. Lapos csontok pĂ©ldául a koponya csontjai. Köbös csontok a csigolyák, a kĂ©z- Ă©s lábtĹ‘csontok. Minden csontnak van egy csontonkĂ©nt változĂł vastagságĂş tömör kĂ©reg-, Ă©s belĂĽl egy szivacsos állománya. A hosszĂş csöves csontok egy rĂ©szĂ©ben ezenkĂvĂĽl a velőűrnek nevezett ĂĽreg is megtalálhatĂł. A szivacsos állományt Ă©s a velőűrt csontvelĹ‘ tölti ki. Ez a szövettĂpus vesz rĂ©szt a vĂ©rkĂ©pzĂ©sben, a vĂ©r sejtes elemeinek termelĂ©sĂ©ben.
A csontok megközelĂtĹ‘leg 30 százalĂ©kban szerves, 70 százalĂ©kban pedig ásványi anyagokbĂłl állnak. A szerves állomány mintegy hálĂłt vagy vázat kĂ©pez az ásványi anyagok számára. A szerves állományt a csontĂ©pĂtĹ‘ sejtek termelik. A szervetlen rĂ©sz kalciumbĂłl Ă©s más fontos ásványi anyagokbĂłl áll, amelyek erre a hálĂłra rakĂłdnak rá. LĂ©teznek Ăşgynevezett csontfalĂłsejtek is. Ezek a nagymĂ©retű sejtek az ásványi Ă©s a szerves alkotĂłrĂ©szek lebontásával a csontok átĂ©pĂtĂ©sĂ©t vĂ©gzik. A csontkĂ©pzĂ©s Ă©s lebontás egymással párhuzamosan zajlĂł, termĂ©szetes, állandĂł folyamat. Azonban a szervezet szĂĽksĂ©gleteinek megfelelĹ‘en vagy bizonyos betegsĂ©gekben a kĂ©t, rendszerint egyensĂşlyban lĂ©vĹ‘ folyamat valamelyike tĂşlsĂşlyba kerĂĽlhet a másikhoz kĂ©pest.
Csonttörést követően például, a gyógyulás során a csontképzés erősödik, olyannyira, hogy rendszerint a törvégek körül fölös mennyiségben képződik az új csontszövet. Ezt idővel a csontfalósejtek bekebelezik, felfalják, és helyreáll a normális anató-miai állapot. Vannak olyan betegségek is, melyekben a csontok összmennyisége a lebontófolyamatok túlsúlya következtében csökken. Az egészséges csont összetételének megváltozása, vagyis a szerves és szervetlen összetevők arányának megváltozása is kóros csontszerkezet kialakulásához vezethet.
A csontritkulás vagy orvosi kifejezĂ©ssel Ă©lve az oszteoporĂłzis egy, a csontokat Ă©rintĹ‘ anyagcsere-betegsĂ©g, melynek során csökken a csontszövet mennyisĂ©ge, Ă©s romlik a minĹ‘sĂ©ge. A csontok meggyengĂĽlnek, mert Ă©pĂtĹ‘anyagaik egy rĂ©sze felszĂvĂłdik. BelsejĂĽkben ritkul a szivacsos szerkezetű csontállomány, vagyis csökken a csontgerendácskák egymáshoz viszonyĂtott sűrűsĂ©ge. KĂĽlsĹ‘ tömör, kĂ©rgi rĂ©szĂĽk is elvĂ©konyodik.
A csonttömeg általános csökkenĂ©sĂ©nek oka, hogy a csontfalĂłsejtek lebontĂł tevĂ©kenysĂ©ge meghaladja a csontĂ©pĂtĂ©s mĂ©rtĂ©kĂ©t. A csontĂ©pĂtĹ‘ sejtek továbbra is termelnek ugyan csontszövetet, de nem olyan ĂĽtemben, mint ahogy az lebomlik. A csontritkulás a vĂ©konyabb csontkĂ©reg Ă©s a normálisnál lyukacsosabb belsĹ‘ állomány miatt növeli a csonttörĂ©sek kialakulásának kockázatát. Az oszteoporĂłzisos törĂ©sek, fĹ‘leg a csigolyák törĂ©sei krĂłnikus fájdalommal járnak, mozgáskorlátozottságot Ă©s az Ă©letminĹ‘sĂ©g romlását idĂ©zik elĹ‘.
A csontritkulás tĂpusai
Az I-es tĂpusĂş, más nĂ©ven menopauza (vagy klimax) utáni csontritkulás a nĹ‘k betegsĂ©ge. Ebben az idĹ‘szakban a petefĂ©szek kevesebb ösztrogĂ©nt (nĹ‘i nemi hormont) termel. Hiányában fokozĂłdik a csontfelszĂvĂłdás, a csonttömeg a normális csontsűrűsĂ©gĂ©rtĂ©k alá csökken, Ă©s emelkedik a törĂ©sek kockázata.
A II-es tĂpusĂş, idĹ‘skori csontritkulás egyaránt Ă©rinti a 70 Ă©vnĂ©l idĹ‘sebb nĹ‘ket Ă©s fĂ©rfiakat. Több összetevĹ‘je közĂĽl kiemelendĹ‘, hogy az idĹ‘sebbeknĂ©l normálisan is alacsonyabb a csonttömeg, hiszen a csontsűrűsĂ©g 35 Ă©ves korban Ă©ri el a maximumát, majd ezután fokozatosan csökken. EzenkĂvĂĽl romlik a kalcium belekbĹ‘l törtĂ©nĹ‘ felszĂvĂłdása, ami csökkenti a test kalciumtartalmát.
A csontokra hatással van a fizikai terhelĂ©s is: a mozgásszegĂ©ny Ă©letmĂłd csökkenti a csontok teherbĂrĂł kĂ©pessĂ©gĂ©t. VĂ©gĂĽl, az idĹ‘seknĂ©l enyhe D-vitamin-hiány is elĹ‘fordulhat, amely szintĂ©n csökkenti a kalcium belekbĹ‘l törtĂ©nĹ‘ felszĂvĂłdását. Mindezen tĂ©nyezĹ‘k miatt az idĹ‘s emberek fokozottan ki vannak tĂ©ve a csontritkulás Ă©s a következmĂ©nyes törĂ©sek kockázatának.
A csontritkulásnak úgynevezett másodlagos formája is létrejöhet, ilyenkor azt más betegségek vagy gyógyszerek szedése okozza. Ez az összes csontritkulás-eseteknek csak néhány százalékát teszi ki. Oka lehet krónikus veseelégtelenség, elsősorban a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, illetve a mellékvesék betegségei következtében fellépő bizonyos hormonzavarok és az alkoholizmus is.
A csontritkulás kĂĽlönösebb panaszok nĂ©lkĂĽl, Ă©szrevĂ©tlenĂĽl is kialakulhat. A csonttömeg csökkenĂ©sĂ©re utalhat azonban a derĂ©ktáji fájdalom, a testmagasság csökkenĂ©se, ami gyakran hajlott testtartás kialakulásával jár egyĂĽtt. Viszonylag gyenge fizikai erĹ‘hatások is törĂ©sekhez vezethetnek. Leggyakoribb fajtái a csĂpĹ‘táji törĂ©sek Ă©s a csigolyák összeroppanása. Az összeroppanásos (kompressziĂłs) törĂ©sek a gerinc alsĂł szakaszán, a csigolyatestek csontgerendázatának leĂ©pĂĽlĂ©se miatt következnek be. A gerinc torzulását, pĂşposságát, görbĂĽlĂ©sĂ©t is elĹ‘idĂ©zheti a meggyengĂĽlt csigolyák összeroppanása.
Az oszteoporĂłzis kialakulását könnyebb megelĹ‘zni, mint kezelni. A megfelelĹ‘ táplálkozás Ă©s az egĂ©szsĂ©ges Ă©letvitel fontos a csontok fejlĹ‘dĂ©sĂ©hez Ă©s egĂ©szsĂ©gĂĽk fenntartásához. A fiatalkori fizikai aktivitás erĹ‘s csontokat eredmĂ©nyez, amely idĹ‘s korban is csökkenti a csontritkulás kockázatát. A korszerű gyĂłgyszeres Ă©s hormonterápia mellett az ajánlott mennyisĂ©gű kalcium mindennapos bevitele Ă©s a mozgás segĂt a csontváz Ă©psĂ©gĂ©nek megĹ‘rzĂ©sĂ©ben, Ă©s csökkenti a jövĹ‘beli csonttörĂ©sek kialakulásának kockázatát.
Amennyiben nincs elegendĹ‘ kalcium a vĂ©rben, a szervezet a csontokbĂłl vonja el azt. EzĂ©rt is nagyon fontos, hogy kalciumban gazdag Ă©trendet alakĂtsunk ki, mert a megfelelĹ‘ kalciumellátottság (a D-vitamin-ellátottsággal egyĂĽtt) a csontritkulás megelĹ‘zĂ©sĂ©nek Ă©s a folyamat lelassĂtásának egyik legfontosabb feltĂ©tele. KalciumszĂĽksĂ©gletĂĽnk nagyobb rĂ©szĂ©t tejjel, kĂĽlönfĂ©le tejtermĂ©kekkel fedezzĂĽk. (MinĂ©l zsĂrosabb a tejtermĂ©k, annál kevesebb benne a kalcium.) Egyes zöldsĂ©gfĂ©lĂ©k is jĂł kalciumforrások: kelkáposzta, brokkoli, hagyma.
A D-vitamin rĂ©szben a táplálĂ©kkal (pl. tojássárgája, tej) kerĂĽl a szervezetbe, rĂ©szben a napfĂ©ny hatására a bĹ‘rĂĽnkben kĂ©pzĹ‘dik. A májban Ă©s a vesĂ©kben hormonhatásĂş vegyĂĽlettĂ© törtĂ©nĹ‘ átalakulását követĹ‘en fokozza a kalcium belekbĹ‘l törtĂ©nĹ‘ felszĂvĂłdását Ă©s a segĂti a normális csontkĂ©pzĹ‘dĂ©st. Hiányában csökken a vĂ©r kalcium- Ă©s foszfátszintje.
A csontképzés-csontbontás egyensúlyának felborulása és a felgyorsuló csont-tömegvesztés miatt a 40 év feletti, változó korban lévő nőket veszélyezteti különösen a csontritkulás. Ilyenkor különösen oda kell figyelni a megelőzés három legfontosabb lépésére: a kalcium- és D-vitamin pótlására, a megfelelő testmozgásra és az egészséges életmódra.
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 031103)