A fagyási sérülések fokozatai, ellátása

A fagyás a termikus traumák közé tartozó sérülés, és az égéshez hasonlóan súlyossága függ a hatást okozó hőmérséklettől, valamint a hidegben tartózkodás idejétől.

A hideg szervezetre gyakorolt hatását fokozza a nyirkos, párás levegő, a légmozgás, a nedves öltözék, és minden olyan tényező, amely rontja a vérkeringést. Ezek közé tartozik a szoros ruházat és az érszűkület is.

A szövetsérülés kétféle mechanizmussal jöhet létre. Egyrészt lehet a hideg hatásának közvetlen következménye, melynek feltétele, hogy a külső hőmérséklet jelentős mértékben a fagypont alá süllyedjen. Ennek mechanizmusa, hogy az igen alacsony hőmérséklet hatására a sejtekben található víz megfagy, ezzel azok azonnali pusztulását okozza. Az esetek döntő többségében azonban nem így alakul ki a fagyási sérülés.

Sokkal gyakoribb, hogy a hideg hatására a szervezet reflexes védekező-mechanizmusai ér szűkületet hoznak létre, oxigénhiányos területek alakulnak ki, a vér sűrűbben folyóvá válik, amely végül is a hajszálerekben vérrögök kialakulásához, azok elzáródásához vezet. Ez a szöveti vérkeringés megszűnése révén szövetelhalást idéz elő. Ehhez a folyamathoz azonban nem szükséges, hogy a külső hőmérséklet fagypont alá kerüljön. Ez a sérülés néhány órás behatás után jöhet létre.

Az egyes testtájak fagyási sérülései közül a láb sérülései állnak az első helyen. Itt is az I-es és a II-es ujjak fagyása a leggyakoribb Ezt követi a kézujjak, illetve a kéz, majd a kiálló testrészek, az orr, illetve a fülek fagyása. A különböző szövetek eltérő módon reagálnak a hideghatásra. A legellenállóbbak a csontok és az izompólyák, míg a harántcsíkolt izmok és az idegek nagyon érzékenyek. Ugyancsak nagyon sérülékenyek az erek is. Az érsérülés következménye a fagyott testrészek jellemző vizenyője.

A fagyási sérülés – az égéshez hasonlóan – négy fokozatba sorolható:

• elsĹ‘fokĂş fagyás: a bĹ‘r fehĂ©res, sárgás elszĂ­nezĹ‘dĂ©sĂ©vel jár, zsibbadĂł, Ă©gĹ‘ Ă©rzĂ©s kĂ­sĂ©ri, nĂ©hány Ăłra mĂşlva vizenyĹ‘ jelentkezhet. Napok mĂşlva a fagyott testrĂ©szt borĂ­tĂł bĹ‘r hámlani kezd, ami hetekig tarthat.
• másodfokĂş fagyás: bĹ‘vĂ©rűsĂ©g, vizenyĹ‘, majd kb. 12 Ăłra mĂşlva a hĂłlyagkĂ©pzĹ‘dĂ©s jellemzi. A hĂłlyagokban vĂ­ztiszta vagy fehĂ©res folyadĂ©k van, a hĂłlyagokat vĂ©rbĹ‘ szegĂ©ly veszi körĂĽl. A vizenyĹ‘ egy hĂ©ten belĂĽl eltűnik, a hĂłlyagok 2-3 hĂ©t alatt beszáradnak Ă©s helyĂĽkön fekete pörk alakul ki. A pörk leválása után sĂ©rĂĽlĂ©keny, vĂ©kony bĹ‘r marad vissza. JellemzĹ‘, hogy a bĹ‘r Ă©rzĹ‘működĂ©se megszűnik, fonákĂ©rzĂ©s, illetve fájdalom jelentkezik.
• harmadfokĂş fagyás: a bĹ‘r teljes vastagságában sĂ©rĂĽl, de Ă©rintett lehet a bĹ‘ralja is. A viaszos szĂ­nű terĂĽletrĹ‘l zavaros váladĂ©k szivárog, a sĂ©rĂĽlt terĂĽlet határán hĂłlyagok alakulnak ki. Az egĂ©sz fagyott testrĂ©sz megdagad. Napok alatt kialakulhatnak a mĂ©lyebb szövetek elhalására utalĂł tĂĽnetek is, fekete, kemĂ©ny, száraz pörk alakul ki, ami vĂ©gĂĽl leválik Ă©s a bĹ‘rön fekĂ©lyek kĂ©pzĹ‘dnek. A harmadfokĂş fagyást kifejezett lĂĽktetĹ‘, nyilallĂł fájdalom kĂ­sĂ©ri.
• negyedfokĂş fagyás: a bĹ‘r, az izomszövet Ă©s a csont is elhal. ĂśszkösödĂ©s indul, a sĂ©rĂĽlt szövet fekete, száraz, mumifikált.

A fagyás felismerése az ismertetett tünetek és a történtek ismerete alapján általában nem okoz problémát. Lényegesen nehezebb az első vizsgálatkor a sérülés súlyosságáról, annak kiterjedéséről, mélységéről, valamint a várható prognózisról nyilatkozni.

Az azonnali ellátás során fontos a vérkeringés mielőbbi helyreállítása, illetve javítása. Ennek érdekében a szorító ruházatot meg kell lazítani. A sérült testrész hóval vagy ruhával történő dörzsölése a hideg környezetben inkább káros, mint hasznos, mivel csak újabb lehűlést eredményez, de a mechanikus dörzsölés, masszázs is további szövetkárosodást idézhet elő. A sérültet meleg helyiségbe kell vinni, ahol a legelső tennivaló a fagyott testrész gyors visszamelegítése. Ehhez a 32_40 °C-os vízfürdő az ideális. A kályhánál, nyílt tűznél, radiátornál történő visszamelegítés a fennálló érzéskiesés miatt igen komoly égési sérülésekkel járhat, ezért kerülendő.

Itt kell szólni a fagyási sérüléssel néha együtt előforduló általános lehűlésről, és a visszamelegítés által okozott veszélyekről. Lehűlésről akkor beszélünk, ha a végbélben mért, úgynevezett maghőmérséklet 35 °C alá süllyed. A lehűlés során kimerült, életfolyamataiban meglassult betegnél döntő a szervezet mielőbbi visszamelegítése.

Azonban ilyenkor felborul a szervezet anyagcseréje, a vércukorszint leesik, megbomlik a só-víz háztartás egyensúlya, ami könnyen szívritmuszavarok, ingervezetési zavarok kialakulásához vezet. Ezért az ilyen betegek felmelegítését le hetőleg kórházban, intenzív háttér mellett kell végezni.

A fagyott sebek helyszíni ellátáskor elegendő a fertőtlenítés és a steril fedőkötés felhelyezése. A tetanuszoltás adása ilyenkor is kötelező. Érdemes tudni, hogy a végső sebellátást a sebész igyekszik minél későbbre halasztani, hiszen az elhalt és életképes szövetek közötti határ csak 1-2 héttel a sérülés után válik nyilvánvalóvá. Ezért nem szokták elsietni az első vizsgálatkor még elhaltnak tűnő szövetrészek eltávolítását vagy az ujjak, esetleg a végtag amputációját.

Az alsó végtag sérülése esetén kötelező az ágynyugalom, a felső végtag esetén a kar felkötése. Ez elősegíti a vizenyő felszívódását. A súlyosan károsodott szöveti keringést tovább rontó dohányzás tilos.

Dr. Kraszny Erika

forrás: archívum
(Patika Tükör – 021106)