A cukorbetegség

A cukorbajról az első feljegyzés az i. e. 1500 körüli időből származó egyiptomi papirusztekercsen olvasható, és már ismerték ezt a kórt az ősi Kína és India orvosai is. A betegség tudományos elnevezése: diabetes mellitus. Ennek eredete szintén érdekes, hiszen a szóösszetétel első tagja a túlzott vizeletürítésre, a második pedig a méz ízére utal. Thomas Willis angol orvos 1674-ben megízlelte egy cukorbeteg vizeletét, és nagyon édesnek találta. Az okot, hogy azért ilyen ízű, mert szőlőcukrot tartalmaz, csak jóval később ismerték fel.

E rövid történelmi visszapillantás után nézzük a jelent, és még inkább a jövőt. A cukorbetegség ugyanis a szakemberek előrejelzése szerint világszerte a XXI. század egyik leginkább fenyegető népbetegsége lesz. Napjainkban Magyarországon közel hatszázezerre becsülik a diabéteszesek számát, és nagyon sokan élnek közöttünk, akik még nem is tudnak bajukról, pedig talán már évek óta betegek.

A tudományos részleteket kerülve igyekszünk tömören összefoglalni a diabétesz lényegét.

Egy olyan anyagcsere-betegségről van szó, amelynek fő jellemzője az emelkedett vércukorszint. A vérben található cukor a szervezet sejtjeinek legfontosabb tápanyaga. Bizonyos sejtek, köztük a vörösvérsejtek és az idegsejtek csak a glukózt (szőlőcukor) képesek hasznosítani.

Mivel a magas és az alacsony vércukorszintek egyaránt veszélyesek, ezért kialakult szervezetünkben egy rendkívül bonyolult mechanizmus a vércukorszint szabályozására. A cukorbetegség lényegében e szabályozó rendszer zavara. A cukor csak az inzulin nevű hormon segítségével képes bejutni a sejtekbe. A diabéteszeseknél e hormon teljes, vagy részleges hiánya okozza a bajt, ugyanis a vérben felszaporodó cukor így nem képes bejutni az éhező sejtekbe.

A cukorbetegségnek két fajtáját ismerjük. Az 1. típusú diabétesz a ritkábban előforduló, főként gyermek- és ifjúkorban kialakuló változat. Ilyenkor elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjei, és ezt követően a beteg csak rendszeresen beadott inzulininjekciókkal maradhat életben.

A 2. típusú diabétesz a cukorbetegség főként felnőttkorban jelentkező, gyakoribb fajtája, amely az esetek többségében – főleg az erre örökletesen hajlamos embereknél – a helytelen életmód következtében fejlődik ki. Fő oka – a genetikai tényezőkön kívül – az egészségtelen táplálkozás, a túl kevés mozgás, a csökkent fizikai aktivitás, az elhízás és a mindezek következményeként kifejlődő érzéketlenség az inzulinnal szemben. Sajnos tény, hogy az utóbbi időben mind több (elhízott) gyerek szenved e kór felnőttkori típusában.

Az 1. típusú betegeket minden esetben inzulinnal kezelik, a 2. típusúaknál a diétás, a tablettás és az inzulinos kezelés valamelyik fajtáját, vagy ezek kombinációját alkalmazzák.

Az 1. típusú cukorbeteg a heveny tünetek miatt azonnal orvoshoz kényszerül, tehát őt a későbbiekben rendszeresen kezelik, gondozzák. Az ilyen ember többnyire megtanul önmagára vigyázni, ügyel az étkezésére, rendszeresen méri vércukrát, beadja az inzulint magának, mert rosszullétek nélkül, az egészségesekhez hasonlóan akar élni. Viszont sokkal veszélyesebb a 2. típusú diabétesz, amely alattomos, akár évekig, évtizedekig lényegében tünetmentesen lappanghat, de közben már súlyosan támadja a szervezetet.

Hogyan lehetséges ez?

Szervezetünk alkalmazkodóképessége rendkívül jó. Így sokáig észrevétlenül maradhat, ha az étkezések után kicsit magasabbra emelkedik a vércukor, kórossá válik az éhgyomri érték. A fokozatos hozzászokás következtében az igen magas, akár a 10 mmol/l fölötti, előbb-utóbb biztosan szövődményeket okozó vércukorral is sokáig "remekül" együtt élhetünk...

Végzetes tévedés! Ráadásul az emelkedett cukor az anyagcsere-változásoknak csak az egyik, igaz, a legszembetűnőbb jele. A diabétesz kedvezőtlenül befolyásolja a zsír- és fehérje-anyagcserét, lassan – esetleg, még mielőtt a cukorbajról tudomást szereznénk – megindulnak az érelváltozások, kialakul a magas vérnyomás, támadnak a szív és érrendszeri betegségek. Sajnos gyakori, hogy csak az infarktus kapcsán derül fény az évek óta lappangó 2. típusú diabéteszre.

A bajok megelőzése szempontjából nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a kockázati tényezőkkel, főleg azok, akik a veszélyeztetettek csoportjába tartoznak. Csak körül kell néznünk, és látjuk, hogy a magyar emberek többsége jócskán cipel felesleges kilókat. Ez civilizációs betegség, ami a világ fejlettebb országaira jellemző.

Az elhízás elsősorban nem esztétikai probléma, inkább egy veszélyes öngerjesztő folyamat. A kövér emberek sejtjeinek inzulinérzékenysége romlik, így szervezetük nem tudja felhasználni, elégetni a rendelkezésre álló (sok) cukrot, ami aztán zsírrá alakul. (Elgondolkoztató, hogy modern korunk átlagembere manapság két hét alatt fogyasztja el nagyszüleink egykori egész éves cukoradagját.)

A kóros elhízáshoz szinte minden esetben, törvényszerűen társul a cukor- és zsíranyagcsere-zavar, a magas vérnyomás, így máris együtt van a sokat emlegetett "halálos négyes", tudományos elnevezéssel a metabolikus X szindróma. Ez a tünetegyüttes szó szerint életveszélyes, mivel jelentősen rontja az egészség megőrzésének esélyeit, csökkenti a várható élettartamot. Ilyenkor már komolyan kell számolni a súlyos szövődményekkel, könnyen bekövetkezhet például az agyvérzés vagy az infarktus.

Mind a bajok megelőzéséhez, mind a már beteg ember állapotának karbantartásához elengedhetetlenül szükséges az egészségesebb táplálkozás, a rendszeres mozgás, a normálishoz közelítő testsúly elérése és megőrzése, így kitörhetünk az ördögi körből. Hasonlóan fontos a vérnyomás, a vércukor és a vérzsírok rendszeres ellenőrzése. A kívánatos értékeket elsősorban az önmagukat egészségesnek vélő emberek figyelmébe ajánljuk. Ha szervezetünk lényeges mutatói eltérnek a kívánatostól, felmerül a cukorbetegség gyanúja.

Feltétlenül forduljunk orvoshoz, hiszen a kedvezőtlen folyamatok – időben lépve – a szakember segítségével és némi önfegyelemmel visszafordíthatók. Mint már jeleztük, enyhébb esetekben elegendő a zsír- és kalóriaszegény diéta, az életmód egészségesebbé tétele, s a vérzsír- vagy cukoranyagcsere-eltérések visszaszoríthatók a normál szintre. Ha ez kevésnek bizonyulna, szükségessé válik a gyógyszeres kezelés, amelyhez egyre korszerűbb és hatékonyabb készítmények állnak rendelkezésre.

Fontos azonban tudnunk, hogy a tabletta bevételével még nem tettünk meg mindent, a kezelés hatékonyságát ellenőrizni kell. A cél, hogy szervezetünk paraméterei mindinkább megközelítsék az egészségeset, hiszen bebizonyosodott, hogy a diabétesz súlyos szövődményei csak a folyamatosan normális vércukorszintekkel védhetők ki.

Egyetlen kérdés marad: honnan tudjuk meg, hogy cselekednünk kell, mert veszélyben vagyunk, és ami még fontosabb, betegként hogyan tudjuk magunkat ellenőrizni. Egy kis figyelemmel és az átlagos családok számára is elviselhető anyagi áldozattal ez ma már otthon megoldható. Szervezetünk állapotáról manapság nem csupán az időigényes laboratóriumi vizsgálatok során tájékozódhatunk.

Például egyre korszerűbb és a nem szakemberek által is könnyen kezelhető vércukormérők állnak a betegek rendelkezésére. A választékról érdemes alaposan tájékozódni, mert erre is igaz, hogy néha a látszólag drágább hosszú távon olcsóbbnak bizonyul, hiszen a márkás termék megbízhatósággal, pontossággal és tartóssággal viszonozza az egészség megőrzéséért hozott anyagi áldozatot.

A cukorbetegek számára létfontosságú, ha rendszeresen otthonukban ellenőrizhetik étkezés előtt és után vércukrukat, mert csak ez a kettős eredmény ad valós képet állapotukról, ez segíti a helyes diétájuk betartását. A hozzátartozók gyakran törik a fejünket, hogy különböző alkalmakra mivel lepjék meg szeretteiket. Mindinkább elfogadott szokás a praktikus, az év minden napján jó szolgálatot tévő ajándékkal kedveskedni. Akár karácsonyra is beszerezhetők korszerű, gyors és pontos, egyszerűen kezelhető vércukormérők – érdemes megfontolni, hiszen egészséget és biztonságot ajándékozni valóban szép dolog.

Dr. Békésy Mariann

forrás: archívum
(Patika Tükör – 031001)