A látássérülteket segítő javaslatcsomagot készített az Útjelző – Látássérült Embereket Segítő Szervezetek Országos Hálózata a közösségi közlekedés használatának megkönnyítése, valamint a gyógyászati segédeszköz- és a szemészeti ellátás hatékonyabbá tétele érdekében.
A 40 szervezetet tömörítő hálózat közös közleményt adott ki, melyben kiemelték, hogy az "akadályok nélküli utazás" egyben a tanuláshoz, a munkához, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ezeken keresztül pedig a társadalmi státusz, az életszínvonal emelkedésének lehetőségét is jelentheti.
Ez különösen igaz a látássérült emberekre, akik nem vezethetnek járművet, ezért alapvetően a közösségi közlekedés állapotától függ, hogy hova tudnak eljutni – hangsúlyozták, hozzátéve, hogy a fogyatékossággal élők jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény is kimondja a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés jogát.
A hálózat javasolja tapintható jelzések elhelyezése az autóbusz- és vasúti megállókban, és akusztikus utastájékoztatási rendszerek kiépítését, amelynek alkalmazásával az utas azt is megtudja, melyik vágányon vagy kocsiállásnál tartózkodik. Továbbá a digitális felületeken alkalmazni kellene felolvasó szoftverekkel pásztázható alkalmazásokat.
A közösségi közlekedési csomópontokban személyi segítőket is biztosítani kellene a látássérültek számára, hiszen nem várható el tőlük, hogy mindenhová kísérővel utazzanak.
A hálózat szerint külön kategóriában kellene kezelni a gyógyászati segédeszközöket, illetve az életvitelt, információs akadálymentesítést szolgáló eszközöket, ezért azt javasolják, hogy a Braille-kijelzők, digitális nagyítók, okosszemüvegek, okostelefonok és más digitális eszközök kerüljenek be az életvitelt segítő, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott eszközök körébe.
Emellett célszerűnek tartják felülvizsgálni az egyes eszközök "kihordási idejét" is, különösen a gyermekek esetében, mivel a növekedésből, a mindennapi használatból és az életkori sajátosságokból adódóan az eszközök gyorsabban elhasználódhatnak.
A javaslatcsomagban szerepel egy TAJ-alapú, éves egyéni segédeszközkeret bevezetése is, amelynek felhasználásával a látássérült személyek maguk választhatnák ki a szükséges eszközöket. Szintén szorgalmazzák a receptfelírási jogosultság kiterjesztését az optometristákra, háziorvosokra és a rehabilitációs központokra, illetve eszközkölcsönző- és szervizhálózat kiépítését és a segédeszközök áfamentességének bővítését.
A hálózat felhívta a figyelmet arra, hogy világszerte több mint 2 milliárd embert érint a rövidlátás, és az előrejelzések szerint 2050-re a világ népességének közel fele, mintegy 5 milliárd ember lesz rövidlátó. A cukorbetegség világszerte több száz millió embert érint, közülük sokaknál alakul ki diabéteszes retinopátia, amely kezeletlenül súlyos látásromláshoz, látásvesztéshez vezethet.
Az Útjelző erre tekintettel szükségesnek tartja egy országos, szervezett szemészeti szűrőrendszer kiépítését, jogszabályban rögzített, életkorhoz és kockázati csoportokhoz kötött szűrőprogramok elindítását.
Azt javasolják, hogy az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) fejlesztése során kiemelt, önálló célként jelenjen meg az online betegút tényleges kiépítése a látássérült páciensek számára, vagyis az EESZT-ben rögzített látássérült státusz alapján, automatikusan jelenjenek meg a releváns szolgáltatók (rehabilitációs központok, civil szervezetek, segédeszköz-szolgáltatók, pszichés támogatást nyújtó ellátók, oktatási és foglalkoztatási tanácsadók) területi bontásban – olvasható a Útjelző közleményében.
(MTI)
