Karácsony. A számos ünnepet „felvonultató” téli időszak legkiemelkedőbb eseménye. Az egyházi év az adventtel indul, amely a november 30-ához legközelebb eső vasárnappal kezdődik, és december 24-ig tart.
Az adventi szokások egyike az adventi koszorú, melyet örökzöldekből készítenek, négy gyertyát, díszítésként tobozokat, szárított gyümölcsöket tesznek rá. Az advent időszakát – a hagyomány szerint – a böjtös ételek jellemzik. A karácsonyi böjt szenteste ér véget. Az ünnepi asztalra helyezett ételek – szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma – a néphit szerint a család tagjainak egészségét hivatottak megőrizni.
Enni, enni, enni...
Karácsonykor finomabbnál finomabb ebédeket és vacsorákat ülünk és eszünk végig. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezalatt a pár nap alatt mindenből alaposan belakmározzunk, pedig ilyenkor sem kellene elfelejtkeznünk a mennyiségről és a minőségről.
Természetesen az ünnepek ideje alatt a mennyiség betartása jóval nehezebb, mint egyébként, így ilyenkor még nagyobb hangsúlyt kell kapnia a minőségnek – már a nyersanyagok kiválasztásánál is. Például a töltött káposzta elkészíthető sovány pulyka- vagy csirkehúsból is, de a „nehéz” tartármártást is kiválthatjuk „hamis” majonézzel. A főtt tojás sárgáját mustárral, citromlével, sóval, fehér borssal, édesítőszerrel kikeverjük és joghurtot vagy 12 százalékos tejfölt adunk hozzá.
Bejgli és egyéb nyalánkságok
Nagyon ajánlatos lenne, ha a sütemények közül inkább a gyümölcsös vagy a pudingos édességek kerülnének előtérbe a vajkrémes sütik helyett. A különféle édességeket édesítőszerrel is készíthetjük, így a cukorbetegek és a fogyókúrázók is.
A hagyomány szerint szilveszter este nyulat, halat, őzet vagy szárnyast kell enni, mert a hal elúszik, a nyúl és az őz elszalad, a szárnyas pedig elrepül az óév minden gondjával. Az új év első napján – a meggazdagodás reményében – lencsét szokás feltálalni vagy sült malacot, amely kitúrja a szerencsénket.
Az édességes tál mellett mindig legyen az asztalon gyümölcsös tál is. A karácsony elképzelhetetlen mákos guba és mákos bejgli nélkül. A mák igen sok energiát tartalmaz, emellett természetesen számos értékes összetevője is van. Az ásványi anyagok közül igen gazdag káliumban, kalciumban, magnéziumban és vasban. A kálium és a magnézium a szív- és érrendszer megfelelő működésében, a kalcium a csontanyagcserében játszik fontos szerepet, a vas pedig az oxigént szállító hemoglobin nélkülözhetetlen része.
Cukor a fán
Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukrászok, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. Jókai Mór még szalonczukkedlinek nevezte, ugyanis a cukor neve a német salonzuckert szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József: A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben tizenhétféle(!) szaloncukrot ír le, például szalon-ananász, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin, szalon-pisztácz czukorkák...
A századfordulón és a két világháború között a híres cukrászdákban szaloncukrot is készítettek az ünnepek előtt, ám akkor sem engedhette meg mindenki, hogy efféle nyalánkságot vásároljon, ezért sokan otthon készítették el a fára való csemegét. Ha van időnk és kedvünk, mi magunk is hozzáláthatunk.
Miért „szalon”? A reformkorban – francia minta alapján – jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz a szalon, ahol felállították a karácsonyfát. Így lett a fán lévő, díszesen csomagolt édesség neve szaloncukor.
Szaloncukor, házilag
Hozzávalók: 1 kg cukor. 3 dl víz, darált dió, kakaó, mogyoró, marcipánmassza, kókuszreszelék, citrom (ezek az ízesítőanyagok), csokoládés tortabevonó.
A cukrot addig főzzük a vízzel, míg szálasodni nem kezd. A masszát öntsük vízzel kiöblített porcelántálba, a tetejére is öntsünk egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor kihűlt, fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük a masszához az ízesítőket. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, majd hideg tálcán 1,5-2 cm vastagságúra simítsuk ki.
Amikor a cukor megdermedt és már vágható, vizes késsel vágjuk fel kis téglalap formákra, majd vonjuk be a csokoládés bevonóval. A kész cukrot selyempapírba – rojtozzuk ki a szélét – és színes papírba csomagoljuk be.
Kubányi Jolán és Ágoston Helga dietetikusok írásai alapján
forrás: archívum
(Patika Tükör – 041205)
