Modern technikák a fogászatban

A XXI. század mind a diagnosztika, mind a terápia területén rengeteg újdonságot hozott minden orvosi szakterületen, mely alól természetesen a fogászat sem kivétel. Sajnos a fejlődéssel párhuzamosan a civilizációs ártalmak is sokasodnak, növekszik a környezetszennyezés a vegyi anyagok, a kémiai gyógyszerek gyakoribb használatának köszönhetően.

Napjaink népbetegsége, az allergia sokak életét megkeseríti. E betegséggel kapcsolatban egyre inkább előtérbe kerülnek a fogászatban használatos fémek, mint allergiaokozók, ha szájban oldódva az adott ötvözetről leváló fémionok a véráramon keresztül a szervezetbe jutnak. Ma már azonban lehetőség van olyan műszeres mérésre (DMA-dental metal activity-mérés), amellyel a szájban levő fémek (hidak, koronák – a porcelánnal leplezettek is tartalmaznak fémet! – kivehető pótlások, amalgámtömések) oldódása mérhető.

A mérés lehet szűrővizsgálat jellegű, vagy diagnosztikus értékű (különféle panaszokkal érkező beteg számára: pl. bőrkiütések, krónikus gyulladások, más okkal nem magyarázható szájnyálkahártya-elváltozások), valamint ún. prognosztikai célú, amikor új fogpótlást tervezünk. A vizsgálatkor a fogászati fémekre való kontaktallergia kizárását vagy bizonyítását hagyományos bőrteszttel is kiegészítjük. Sajnos nagyon gyakran előfordul nikkel- vagy palladiumallergia, ilyenkor nagyon gondosan kell fémet választani a fogpótláshoz.

Ha már a fogpótlásoknál tartunk: egyre növekvő az igény a páciensek, s természetesen a fogorvosok esetében is olyan fogpótlások iránt, amelyek mind esztétikailag, mind funkcionálisan fejlettebbek. A másik szempont, olyan fogpótlást készíteni, amely során minimális károsodást okozunk a meglévő fogakban. Gyakran hallom, hogy a páciens azért nem akarja pótoltatni a foghiányát, mert ahhoz két (vagy több) egészséges fogat kellene lecsiszolni, tulajdonképpen „feláldozni”. A beteg szempontjából ez igaz is lehet, ám azzal a kiegészítéssel, hogy sajnos már egy fog hiánya is veszélyezteti az egész fogazat, mint rágóapparátus helyes működését. Tehát messzemenően nem csak esztétikai szempontokról van szó.

Létezik egy fogpótlástani eljárás, az ún. „UDA HÍD SZISZTÉMA” (universal dental anchorage systems), amelynek alkalmazásával úgy tudunk hiányt pótolni, hogy gyakorlatilag a pillérfogak nem sérülnek. Aprócska retenciós stiftekkel rögzítjük a hidat a pillérfogakhoz, de alkalmazható az eljárás hagyományos koronapótlással együtt is. Mint minden eljárásnak, ennek is megvan a maga indikációs területe, mindenkinél egyénileg kell dönteni az eljárás alkalmazásáról.

Az esztétikum mellett azonban forradalmian új eljárások kerültek előtérbe a gyógyítás területén is. Mindig is kritikus terület volt a fogászatban a gyökérkezelések kérdésköre, hisz korrekt kezelés ellenére is ezek a fogak gyakran viselkedtek időzített bombaként, és okoztak panaszokat akár a kezelés során, akár évekkel később. Ennek a jelenségnek magyarázata lehet az, hogy a fogak gyökércsatornája (amit tűkkel fel tudunk tárni) sosem egyenes, hanem szerteszét ágazó, amit hagyományos eljárással nem tudunk elérni.

Egy új eljárással azonban ezek a kis mellékcsatornácskák is sterilizálhatók és tökéletesen lezárhatók. A DEPOTPHORESIS eljárás során egész pici elektromossággal rézionokat vándoroltatunk a fogban, és csapadékkal záródik le a csatornák gyökércsúcsi vége. A kutatások szerint az így ellátott fognak szinte minimális az esélye, hogy később gócként viselkedjen.

Szeretném még megemlíteni a – már nem annyira új, mint inkább hasznos – lágy lézertechnikát. Sebgyógyulást serkentő, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatását kihasználva szinte nincs olyan területe a fogászatnak, ahol ne lehetne bevetni.

Reméljük, az évek során egyre gyarapszik majd azon eljárások száma, amivel fogainkat szebbé és egészségesebbé tehetjük.

Dr. Szabó Beáta
fog- és szájbetegségek szakorvosa

forrás: archívum
(Patika Tükör)