A császármetszés a terhesség befejezésének egyik módja, napjainkban a leggyakrabban végzett hasi műtét.
Nevét onnan eredeztetik, hogy állítólag Julius cézár császármetszéssel jött a világra, ez azonban valószínűleg téves feltételezés, mert abban az időben szinte elképzelhetetlen volt, hogy az anya egy ilyen beavatkozást követően életben maradt volna, márpedig a cézár édesanyja csak tíz évvel előbb halt meg, mint a fia. Valószínűbb az a megállapítás, hogy a műtét arról a Julius cézár által kiadott törvényről kapta a nevét, miszerint a haldokló, vagy halálra ítélt terhesből a magzatot ki kell venni.
Az első sikeres császármetszés Jean Ruleau nevéhez fűződik, aki 1689-ben az anya és a magzat életét is megmentette. Ám még nagyon sokáig igen ritkán végzett beavatkozás maradt, mivel túl nagy volt például a vérmérgezés veszélye.
A XIX. század végétől, illetve a XX. század elejétől a császármetszés a szülésbefejezés egyik lehetőségévé vált, mellyel az újszülöttek sérülése bizonyos esetekben elkerülhetővé vált, illetve életüket meg lehetett menteni. Ma már a megfelelő műtéti körülmények, az antibiotikumok tárháza, a modern varróanyagok és műtéti technikák, a műtéti érzéstelenítés lehetőségeinek többfélesége korában a fent leírtak már csak történelem.
A császármetszés elvégzésének lehetősége ma már minden szülészeten adott. A lehetőség létrejöttével pedig a szükségessége és a társadalmi igények is növekedtek a császármetszés iránt, hiszen a nők társadalmi helyzete is nagyon megváltozott az utóbbi hatvan évben. Míg a múlt század elején általában 15-18 éves korban férjhez mentek és életük során 3-10 gyermeket is szültek a nők, manapság tanulnak, dolgoznak, sokszor csak harmincéves koruk körül vagy később gondolnak családalapításra és egy, legfeljebb két gyereket vállalnak. Mivel a császármetszés ma már rutinműtét, így a hüvelyi szülés legkisebb veszélye esetén elvégzik a császármetszést.
Magyarországon a császármetszést csak orvosi indikáció alapján lehet végezni és többnyire legalább két orvos vesz részt a döntésben. A beteg kérésére még nem végezhető, bár előfordul olyan eset, mikor a kismama a terhesség alatt már olyan mértékben szorong a hüvelyi szüléstől, hogy pszichiátriai vizsgálat szükséges és a pszichiáter javasolhatja a császármetszés elvégzését. Azonban ez is orvosi indikáció.
A császármetszések elvégezhetők már beindult szülés esetén is, mikor a vajúdás alatt olyan probléma adódik, ami miatt a hüvelyi szülés veszélyt jelentene a magzatra, vagy az anyára. Például a vajúdás alatt a magzati szívműködés, melyet többnyire folyamatosan detektálunk egy erre alkalmas géppel, olyan eltérést mutat, mely a magzat méhen belüli állapotának romlását jelzi. Ilyenkor a szülés befejezésének gyorsabb módszerét kell választani.
Előfordulhat, hogy a magzat születés közben rosszul helyezkedik be a szülőcsatornába. Ez a vajúdás közbeni hüvelyi vizsgálatnál vehető észre. A magzat ugyanis születés közben négy forgást végez, és ha valamelyiket rosszul hajtja végre, az szülési akadályt jelenthet.
Lehet oka a császármetszésnek az is, ha a vajúdás alatt befolyásolhatatlan fájásgyengeség jön létre. A méhszáj tágulásához ugyanis hátsós fájások kellenek, a fájdalomra szükség van. A fájdalmat lehet ugyan csillapítani a szülés alatt, de a méhösszehúzódásoknak működnie kell. Tehát ha a kismama fájdalommentes szülést választ is, a hason elhelyezett monitor folyamatosan méri a fájáserősséget. Ha a fájásokat nem tudjuk megfelelően befolyásolni és a szülés nem halad megfelelő ütemben, akkor is császármetszést végzünk.
A fentiek a leggyakoribb okai a szülés megindulása után végzett császármetszéseknek, bár ezeken kívül sok más is előfordul, azonban ezek ismertetése meghaladná e cikk terjedelmét.
Császármetszés végezhető a szülés megindulása előtt is, ezt electív sectiónak nevezzük. Ez olyan indikációból történik, mikor előre ismert probléma miatt az anya és magzat egészségének védelme miatt az anya hüvelyi szülése nem javasolt. Ilyen lehet komoly szemészeti probléma, mint nagyfokú rövidlátás, esetleges előzményben szereplő retinaleválás, ortopédiai probléma, csípőficam, előzetes medencetörés, szívbetegségek bizonyos típusai.
Előfordul, hogy a magzat elhelyezkedése a méhben - például harántfekvés - nem teszi lehetővé a hüvelyi szülést.
Ikerterhesség esetén, ha az első magzat medencevégű, a második koponyavégű, akkor a két fej összeakadásának veszélye miatt mindenképpen császármetszést végzünk.
A császármetszés alatti érzéstelenítés többnyire gerincérzéstelenítéssel történik. Ennek előnye, hogy a magzatba nem jut át az altatószer, másrészt az anya kiemeléskor rögtön láthatja gyermekét. Altatással többnyire olyan esetben végezzük a műtétet, ha az anyának valami komoly gerincproblémája van, vagy nagyon sürgősen ki kell emelni a magzatot, és nincs idő megvárni a gerincérzéstelenítő hatásának beálltát.
Epidurális érzéstelenítés
Az egyre gyakrabban alkalmazott módszer a test alsó felének teljes érzéstelenítést szolgálja, anélkül, hogy a beteget teljesen el kellene altatni. A befecskendezett érzéstelenítő, melyet a két csigolya között juttatnak be egy injekcióstűvel az epidurális térbe, a szúrás helye alatt a test nagy részét érzéketlenné teszi.
A császármetszés ma már rutinszerűen végzett eljárás, az összes szülések körülbelül 30-35 százaléka. Tudni kell azonban, hogy mint minden műtétnek, ennek is nagyobb a kockázata, mint a természetes, hüvelyi szülésnek.
Császármetszést követően ugyan lehet spontán szülni, de sokkal gyakoribb a következő terhességnél is a császármetszés gyakorisága.
Régebben általában két császármetszés után nem javasoltak harmadik gyermeket, de ma már - a modern technikák elterjedése miatt - akár négy császármetszése is lehet valakinek.
A császármetszés nagyon fontos a szülészeti gyakorlatban, ha a hüvelyi szülésnek akadálya van, de csak divatból és a fájdalomtól való félelem miatt semmiképpen ne "harcoljon" érte a kismama. A szülési fájdalomcsillapítás spontán szülésnél is elterjedt gyakorlat, így fájdalommentesség a természetes szülés során is biztosítható. A császármetszés elvégzéséről az orvosnak kell döntenie, megfelelő indokok alapján.
Dr. Szőczei Beáta
szülész-nőgyógyász
forrás: archívum
(Patika Tükör – 060205)
