A közvéleménynek az asztma súlyosságáról alkotott képe az idők folyamán többször változott. Sokáig úgy élt a köztudatban, hogy az asztma az idős emberek súlyos, krónikus, fulladásos betegsége, gyakran nem téve különbséget a tüdő- és a szívasztma között.
Az utóbbi néhány évtizedben az allergiás asztma előfordulási gyakoriságának - főként a gyermekek és fiatal felnőttek körében észlelt - gyors növekedése átrajzolta ezt a képet, tekintve, hogy a fiatalkori allergiás asztma az esetek nagy részében enyhe krónikus betegséget jelent. Másrészről a hatékony és lényeges mellékhatásokkal már nem járó terápia megjelenésével, az ún. közepesen súlyos kórformák is jól kezelhetővé váltak.
Az asztma krónikus tüdőbetegség, amelyet visszatérő nehézlégzést okoz és olyan egyéb tünetekkel jellemezhető, mint a zihálás, a szorító mellkasi érzés, a csökkent légzésfunkció, a köhögés. Legsúlyosabb esetben a légutak annyira begyulladnak és beszűkülnek, hogy minden légvételért meg kell küzdeni.
Ma még nem teljesen ismertek az asztmát kiváltó okok, de annyi tudható, hogy az asztmás tünetek környezeti hatások és örökletes tényezők egymásra hatása miatt alakulnak ki. Az olyan allergének, mint a házipor, a virágpor, az állatszőr, vagy éppen a dohányfüst - kortól függően - akár 90 százalékban is hozzájárulhatnak az asztma kialakulásához.
Ma az asztma gyógyszeres kezelésének a lényege az inhalációs szteroidok folyamatos alkalmazása, ami az asztma enyhe és közepesen súlyos formájában mérsékli, illetve megszünteti a klinikai tünetekért felelős allergiás légúti gyulladást, következésképpen a betegek panaszait (köhögés, időszakos nehezített légzés, "sípoló" légzés).
Ezek a hörgőkben helyileg ható szteroidok, csak nevükben és hatékonyságukban emlékeztetnek az eredeti szteroidokra, hormonszerű hatásaik vagy egyéb lényeges mellékhatásuk már nincs. A hörgőkbe juttatott inhalációs szteroidok annyira biztonságosak, hogy használatuk terhességben is engedélyezett.
Az asztmás betegpopuláció egy kisebb hányada azonban - különböző felmérések szerint a betegek 5-10 százaléka - a súlyos asztmának egy olyan formájában szenved, ami a szokásos asztmaterápiával nem kezelhető eredményesen, ezért a betegségnek ezt a formáját sok szerző súlyos, ún. terápiarezisztens asztmaként tartja számon.
Ezek a betegek az inhalációs szteroid és hosszú hatású hörgőtágító kezelés ellenére is folyamatosan kínzó tünetekkel küszködnek, gyakran szorulnak sürgős kórházi vagy intenzív osztályos kezelésre, korlátozott a fizikai terhelhetőségük, munkaképességük, következésképpen rossz az életminőségük.
A súlyos asztma tünetei
- mindennap jelentkező rohamok
- a légszomj miatt a beteg felébred álmából
- a fizikai terhelhetőség folyamatosan korlátozott
- a rohamok miatt halálfélelmet érez a beteg
- két vagy több súlyos légzési elégtelenséggel járó roham hetente
Azokban a súlyos asztmás esetekben, ahol a nagy dózisú inhalációs szteroid és hosszú hatású hörgőtágítók rendszeres alkalmazása ellenére is a tünetek folyamatosan fennállnak, gyakran kényszerül az orvos a tablettás szteroidok átmeneti vagy rendszeres adására. A szteroidkezelésnek ez a formája - szemben az inhalált bevitellel - mellékhatásokat okoz.
Egészségügyi gazdasági elemzések szerint az asztma társadalmi összköltségének kb. 40 százalékát a hospitalizáció, az intenzív osztályos kezelés és a betegség okozta halálozás adja. A súlyos asztmás betegek kezelésének átlagos költsége kb. hatszorosa az enyhe asztma kezelési költségeinek. A betegségnek az egyénre és a társadalomra rótt terhei érthetővé teszik a terápiás törekvést, olyan kezelési formák elérhetőségének az igényét, amelyekkel megoldódik a súlyos krónikus asztma kezelése.
Riasztó adatok
- a világon mintegy 300 millió ember szenved asztmában
- Magyarországon közel 200 ezer asztmás beteget tartanak nyilván, a diagnosztizált súlyos asztmások száma 10 000-re tehető
- hazánkban az évente diagnosztizált új betegek száma duplájára nőtt tíz év alatt
- a súlyos asztmások 25 százaléka tüneteit életét veszélyeztetőnek írja le
dr. Herjavecz Irén
forrás: archívum
(Patika Tükör – 060105)
