A cukorbetegsĂ©g korunk egyik nĂ©pbetegsĂ©ge, a magas vĂ©rnyomás Ă©s a degeneratĂv ĂzĂĽleti betegsĂ©gek mellett – az elĹ‘rejelzĂ©sek szerint – a következĹ‘ Ă©vtizedekben FöldĂĽnkön a leggyakoribb betegsĂ©gek egyikĂ©vĂ© fog válni. A betegek meghatározĂł többsĂ©gĂ©t, mintegy 95 százalĂ©kát az Ăşn. 2-es tĂpusĂş cukorbetegek alkotják. E korábban idĹ‘skorinak is nevezett betegsĂ©g egyik fĹ‘ jellemzĹ‘je, hogy a betegek meghatározĂł többsĂ©ge esetĂ©ben a kĂłrkĂ©p felnĹ‘ttkorban kezdĹ‘dik Ă©s a betegsĂ©g általában sokáig, Ă©vtizedeken át nem szorul inzulinkezelĂ©sre.
Érdemes megjegyezni azonban, hogy egyre gyakoribb a gyermek- vagy serdĂĽlĹ‘korban felszĂnre kerĂĽlĹ‘ 2-es tĂpusĂş cukorbetegsĂ©g. Az elmĂşlt Ă©vekben megjelent, nagy betegszámot felölelĹ‘ vizsgálatok egyĂ©rtelműen bizonyĂtották, hogy a 2-es tĂpusĂş cukorbetegsĂ©g prognĂłzisa ugyanolyan kedvezĹ‘tlen, mint a szĂvinfarktusĂ©.
Az infarktus – sok egyĂ©b jellemzĹ‘je mellett – látványos betegsĂ©g, a beteget rohamkocsi szállĂtja az intenzĂv osztályra, a betegben a kĂłrkĂ©p sĂşlyossága egyĂ©rtelműen tudatosul. ĂŤgy nagyobb az esĂ©ly arra, hogy a továbbiakban megfogadja az orvosi tanácsokat, betartsa a diĂ©tát. Ugyanakkor a "nĂ©ma gyilkosnak" is nevezett 2-es tĂpusĂş cukorbetegsĂ©g mind a klinikai diagnĂłzist megelĹ‘zĹ‘ többĂ©ves periĂłdusban, mind pedig a diabĂ©tesz diagnĂłzisát követĹ‘ hosszĂş Ă©veken át – az esetek többsĂ©gĂ©ben – teljesen tĂĽnetmentes, Ăgy gyakran sem az orvosok, sem a betegek nem fordĂtanak rá kellĹ‘ figyelmet.
A cukorbetegek meghatározĂł többsĂ©ge, mintegy 80 százalĂ©ka keringĂ©si betegsĂ©gben hal meg, ezen belĂĽl kb. 75 százalĂ©kuk koszorĂşsĂ©r-betegsĂ©g, 25 százalĂ©kuk agyi Ă©rbetegsĂ©g Ă©s alsĂłvĂ©gtagi verőérbetegsĂ©g következtĂ©ben. A 2-es tĂpusĂş diabĂ©teszt napjainkban jogosan tartjuk valĂłjában kardiolĂłgiai betegsĂ©gnek.
A betegek Ă©letkilátásait meghatározĂł mĂłdon a szĂv- Ă©s Ă©rrendszeri szövĹ‘dmĂ©nyek határozzák meg, ezek elĹ‘fordulása Ă©s prognĂłzisa egyaránt összefĂĽggĂ©st mutat a vĂ©rcukorszint alakulásával. Számos nagy, sok ezer beteg hosszĂş távĂş megfigyelĂ©sĂ©t felölelĹ‘ nemzetközi vizsgálat bizonyĂtotta, hogy a cukorbetegek esetĂ©ben a meghatározĂł keringĂ©si szövĹ‘dmĂ©nyek elĹ‘fordulásának Ă©s a halálozásnak egyaránt Ă©rzĂ©kenyebb elĹ‘rejelzĹ‘je a vĂ©rcukor Ă©tkezĂ©st követĹ‘ emelkedĂ©se. Ăšgy tűnik, az Ă©hgyomri vĂ©rcukorszint emelkedĂ©se kisebb jelentĹ‘sĂ©ggel bĂr.
VoltakĂ©ppen a tudományos megfigyelĂ©sek megerĹ‘sĂtik gyakorlati klinikai tapasztalatainkat. A betegek esetĂ©ben a reggeli vĂ©rvĂ©tel Ă©hgyomorra törtĂ©nik, ezt követĹ‘en a beteg reggelizik, Ă©s általában a kapott orvosi javaslatnak megfelelĹ‘en kĂ©t Ă©s fĂ©l ĂłránkĂ©nt Ă©tkezik. ValĂłjában tehát a nap során soha többĂ© nem lesz ĂĽres a gyomra. Ily mĂłdon logikusnak tűnik, hogy az Ă©hgyomri vĂ©rcukor-emelkedĂ©s mĂ©rtĂ©ke prognosztikailag kisebb jelentĹ‘sĂ©ggel bĂr Ă©s sokkal inkább az határozza meg a szövĹ‘dmĂ©nyek kialakulását, hogy milyen mĂ©rtĂ©kű az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukor-emelkedĂ©s.
Az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ kĂłros mĂ©rtĂ©kű vĂ©rcukor-emelkedĂ©s gyĂłgyszeresen befolyásolhatĂł. A hazánkban 10 Ă©ve forgalomban levĹ‘ acarbose a vĂ©konybĂ©lben enzimgátlás rĂ©vĂ©n lassĂtja a szĂ©nhidrátok lebomlását. A legfontosabb következmĂ©ny a szĂ©nhidrátok elhĂşzĂłdĂł felszĂvĂłdása, a fĹ‘ hatás ennek megfelelĹ‘en az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukorszint-emelkedĂ©s csökkentĂ©se. Ennek következtĂ©ben a vĂ©rcukorszint ingadozásai csökkennek, a görbe egyenletesebbĂ© válik. A szĂ©nhidrát-anyagcserĂ©re gyakorolt tartĂłsan kedvezĹ‘ hatást tĂĽkrözi a HbA1c szint csökkenĂ©se. LĂ©nyeges a zsĂrparamĂ©terekre kifejtett hatás is: az acarbose adását a cukorbetegekben általában kĂłrosan emelkedett Ă©rtĂ©kek (koleszterin, LDL-koleszterin Ă©s triglicerid szint) csökkenĂ©se kĂsĂ©ri.
A diabĂ©teszszövĹ‘dmĂ©nyek kialakulásának kĂłrfolyamata napjainkban sem egyĂ©rtelműen tisztázott. Egyre több adat bizonyĂtja a vĂ©ralvadásban bekövetkezĹ‘ változások kĂłroki szerepĂ©t; a cukorbetegsĂ©g valĂłjában fokozott vĂ©rrögkĂ©pzĹ‘dĂ©s veszĂ©lyĂ©vel járĂł állapotnak felel meg. A vĂ©ralvadási paramĂ©terek aktiváciĂłja összefĂĽgg az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukor-emelkedĂ©s mĂ©rtĂ©kĂ©vel, Ă©s e változások egy átlagos Ă©tkezĂ©st követĹ‘en is lĂ©trejönnek.
Igazolták, hogy acarbose hatására – az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukor-emelkedĂ©s mĂ©rsĂ©klĂ©sĂ©vel párhuzamosan – csökken a vĂ©ralvadási rendszer kĂłros mĂ©rtĂ©kű aktiváciĂłja is, ily mĂłdon e gyĂłgyszer szerepet játszhat a diabĂ©teszes Ă©rszövĹ‘dmĂ©nyek progressziĂłjának lassĂtásában is.
BizonyĂtást nyert, hogy az acarbose alkalmas a 2-es tĂpusĂş cukorbetegsĂ©g kialakulásának megelĹ‘zĂ©sĂ©re, illetve kĂ©sleltetĂ©sĂ©re is. Csökkent glukĂłztoleranciában szenvedĹ‘ betegekkel (erre az állapotra normális vĂ©rcukorĂ©rtĂ©k mellett az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukorszint-emelkedĂ©s Ă©s fokozott kardiovaszkuláris veszĂ©lyeztetettsĂ©g a jellemzĹ‘) Kanadában Ă©s Nyugat-EurĂłpa 8 országában vĂ©gzett, több mint 3 Ă©ven át tartĂł tanulmányban igazolták, hogy az acarbose kezelĂ©sben rĂ©szesĂĽlĹ‘k esetĂ©ben a 2-es tĂpusĂş cukorbetegsĂ©g kialakulásának kockázata 36 százalĂ©kkal csökkent.
Talán ennĂ©l is fontosabb, hogy az Ă©tkezĂ©st követĹ‘ vĂ©rcukoremelkedĂ©s mĂ©rsĂ©klĂ©se rĂ©vĂ©n – ugyanezen vizsgálat szerint – 49 százalĂ©kkal csökkent a keringĂ©si esemĂ©nyek száma, 91 százalĂ©kkal csökkent a szĂvinfarktus kockázata, Ă©s az acarbose-zal kezeltek körĂ©ben 34 százalĂ©kkal csökkent az Ăşjonnan Ă©szlelt hypertonia kialakulása is.
Dr. Kempler Péter
egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 030801)