Az örök probléma. Az aranyér az ember egyik legrégebben ismert betegsége. A tünetek és az okozott panaszok évezredek óta mit sem változtak. A kezelési lehetőségek mindig is sokszínűek voltak, folyamatosan tükrözték az adott kor felfogását és ismereteit, de a technika fejlődése által felkínált módozatokkal is változatosan éltek. Az aranyér okozta problémák a lakosság nagyon széles rétegét érintik. Leginkább a 20. és 50. év között okoz kellemetlenségeket. A pontos előfordulási statisztikai adatok megadását több tényező is nehezíti.
Az aranyér betegség az ember úgynevezett intim szférájába sorolható, tehát nem látszik, nem is hivalkodunk vele, mint esetleg egy új autóval, és nincs is bevallási kötelezettségünk róla. Nagyon nehéz tehát megfelelő viszonyszámokat megadni, bár nagyon sokszor emlegetjük népbetegségként az aranyeret. Az Egyesült Államokban gyakoriságát 4 százalékra teszik, ez 10 millió felnőtt lakost jelent, akiknek évente másfél millió receptet írnak fel. Magyarországról ilyen adatunk nincs, de egyes vélemények szerint minden második embernek van/volt/lesz aranyér betegsége.
Mi az aranyér?
A végbél a tápcsatorna legutolsó szakasza, mely nap nap után betölti élettani szerepét, melyet a szervezetünk számára már tovább nem hasznosítható anyagok eltávolítása, kiürítése jelent. Működése precíz és biztonságos szervi felépítésére és reflexrendszerére épül.
Ha szemünket nyitva tartjuk, éber és tiszta tudatunk mellett a külvilágból milliónyi fény- és színhatás ér bennünket minden másodpercben. Segítségével egy csodálatos kapcsolatrendszer épül fel és alakul ki a külvilággal és önmagunkkal. Követni tudjuk a környezet és saját testünk változásait, kölcsönhatásait, gondolataink és cselekedeteink következményeit. Ha bármilyen okból látásunk megromlik, vagy elveszítjük a fény és színek világát - felértékelődik egykori "látó" életünk fontossága. Nem véletlen, ha valaki mondjuk gyermekét a "szeme fényének" becézi, biztosak lehetünk abban, hogy számára nagyon fontos dolgot említett. A szemek mindennap észrevétlenül természetes szolgálatként teszik a dolgukat. Tudomást sem veszünk róla addig, amíg minden rendben megy.
Végbelünkkel és végbélnyílásunkkal leginkább az anyagcsere-folyamat már említett utolsó fázisában vagy tisztálkodás közben "találkozunk". Mindkét folyamat vagy tevékenység a mai ember számára a személyes, intim dolgai közé tartozik. Általában ezeket szeretjük egyedül elintézni, és beszélgetéseink témájául sem szívesen választjuk. Ugyanezt a gondolkodást követjük akkor is, ha a végbélnyílás és környékének rendellenességét, betegségét észleljük.
Ez döntően csoportos és saját egyéni kultúránk, ezen belül egészségi kultúránk része. Ahogy azonban a kultúra elemei javarészt tanulással sajátíthatók el, úgy a rosszul rögzült vagy ellenünk, egészségünk ellen ható szokások is megváltoztathatók tanulással. A jó és a rossz fogalma is kultúra kérdése. A jó lehet általánosan érvényes, például vallási, törvényi, társadalmi és csak "nekem" jó.
Ez utóbbit mindenki maga döntheti el, de ki vitatná jó és rossz vonatkozásában a következő állítás igazságát: székelés után vérzést észlelek a végbelemből, időnként teltségérzésem van, nyomó fájdalom is fellép. Néha mintha egy csomót is tapintanék a végbélnyílásomban, mely azonban elmúlik. Aranyér lesz ez - gondolom, és ez ugyebár olyan intim területe testemnek, hogy senkinek, még orvosnak sem mutatom meg. Majd elmúlik. De nem múlik el. Ismétlődik, tehát ismereteimet bevetve kezelni kezdem magam. Nem javulok, sőt egyre gyakrabban vérzek.
Az aggódás lesz úrrá rajtam, mégis orvoshoz fordulok. Vizsgálatok, tesztek, s az eredmény döbbenetes: végbélrákom van. Már egyáltalán nem vigasztal, hogy a tünetek egybeesnek: lehet aranyér, de lehet rák is. (Ez elég ritka.) De úgy látszik, nem annyira ritka, hogy ne fordulna elő, és pont ne velem történhetne meg. Már egyáltalán nem vigasztal, hogy másnak ilyen tünetek mellett csak vacak kis aranyere van. Sajnos nem érdekel az egyébként csak néhány százalékos valószínűség, nekem ez száz százalék.
A statisztikába sajnos mindannyian csak utólag sorolunk be. Nem viselünk magunkon olyan jeleket, amelyek alapján előre meg lehetne mondani a végét. Talán ezért is nagyon fontos, hogy változtassunk egészségi kultúránkon, értékeljük újra, hogy ebből a szempontból mi a jó és mi rossz. Már apró gyermekkorunktól fogva a család, majd az iskolai képzés különböző fokozatai kell hogy testünk ismeretét, és az egészséges élet szerepét. Ha mégis panaszok lépnek fel, mert ezek is részei az életnek, akkor is tudjuk, hogy mit tehetünk. Egy lázat csillapítsunk otthon, de végbélvérzésünkkel forduljunk orvoshoz.
Az ilyen vérzést leggyakrabban aranyér okozza. Emellett azonban gyulladásos betegségek, polipok, daganatok is előfordulhatnak. A máj különböző betegségei szintén okozhatnak másodlagos úton aranyeret, vagy vérzést a végbélből. Ezekben az esetekben az aranyér csak második betegség, a normális és megszokott bélműködés és vérkeringés változását (aranyeret) más, gyakran súlyosabb betegség idézte elő.
Az aranyér kialakulhat rendszeres szorulásos székletürítések következtében is. A terhesség alatt és után képződő aranyeres csomók részben a lezajlott hormonális változásokkal, részben pedig az alhasi szervek időleges összenyomásával hozhatók összefüggésbe.
A tünetek között a vérzés, a fájdalom és a viszketés a leggyakoribb. A székeléskor a végbélnyíláson kicsúszó, majd a székletürítés befejeztével is ott maradó, tapintható csomó is jellemző lehet. Ezek a tünetek jellegzetesek aranyér betegségben, de ahogy azt már hangsúlyoztuk, más, esetenként rosszindulatú vagy gyulladásos betegségek kísérő tünetei is lehetnek.
A szakszerű kezelést egy egyszerű, aránylag fájdalommentes kivizsgálás előzi meg. Ennek része a megtekintés, és a vizsgáló ujjal történő kíméletes megtapintás. Ezután anoszkópia szükséges, amely a végbélnyílás kis csőszerű "tükörrel" történő átvizsgálását jelenti. A végbél magasabb szakaszainak vizsgálata, sőt a vastagbél átvizsgálása már csak egyéb gyanújelek alapján történik. Orvosa mindig lépésenként előre tájékoztatja önt arról, mit tervez éppen csinálni.
Az aranyér betegség megállapítást nyert. A kezelés alapvetően műtéti és gyógyszeres úton történik. Előfordul a kettő kombinációja is. Kórházban végzett műtétekre csak az előrehaladott aranyeres állapotokban van szükség. Többféle műtéti megoldás létezik, ezek mindegyikét érzéstelenítésben végezzük. Az úgynevezett hagyományos aranyér-kimetszéstől egészen a modern bélvarrógép alkalmazásáig széles a skála.
A beavatkozások jelentős részét ma már világszerte, így Magyarországon is nem kórházban, hanem járóbeteg-szakrendeléseken biztonságosan elvégezhetőnek tartjuk. Ezek között szerepel a gumigyűrű felhelyezése a belső aranyeres csomókra, a fagyasztással történő elroncsolás és megszüntetés, de a helyi érzéstelenítésben történő kimetszés is.
A nem műtétes, illetve nem eszközös beavatkozást igénylő eljárások is nagyon hatékonyak. Ezeket elsősorban az aranyerek első és második stádiumában, tehát koraibb állapotú aranyeres csomóknál alkalmazzuk sikerrel. Súlyosabb aranyerek eszközös kezelését is megelőzheti krémek és kúpok alkalmazása. Ezek képesek a vérzést, a fájdalmat és a viszketést hatékonyan megszüntetni. Így a folyamat előrehaladása megállítható, és esetleges műtét is elkerülhető. Krémek és kúpok tekintetében is feltétlenül szakorvos véleményére alapozzon.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az önvizsgálat és a saját diagnózis felállítása fontos és szükséges, de csak arra ösztönözzön, hogy szakemberhez forduljunk panaszainkkal. A konzultáció még nem egyenlő a műtéttel, de a valódi vagy vélt aranyeres panaszok esetén a végbél szakorvos által végzett vizsgálata egyben rákszűrés is.
Dr. Bartha Iván
egyetemi docens
forrás: archívum
(Patika Tükör – 040329)
