Sokkos állapotban

A sokk progresszív perifériás keringési elégtelenség. Ez azt jelenti, hogy magára hagyva az állapot saját öntörvényű menete szerint folyamatosan romlik, és végezetül visszafordíthatatlanná válik, ami a beteg halálához vezet.

A sokkos állapot minden esetben azt jelenti, hogy jelentős eltérés mutatkozik a keringő vértérfogat és az erek össztérfogata között. Ez kétféle mechanizmussal jöhet létre.

A keringő vértérfogat jelentős és hirtelen kialakuló vesztesége (pl. vérzés, sérülés, égés) következtében nincs elegendő mennyiségű folyadék az érpályában. Ilyenkor a szervezet úgy próbálja helyreállítani a keringést, hogy a nem létfontosságú szerveket ellátó erek összehúzódnak, amit vazokonstrikciónak nevezünk.

Azonban normális vérmennyiség mellett is létrejöhet a keringő vértérfogat relatív hiánya. Anafilaxiás sokkban rendszerint valamilyen, a szervezet számára idegen anyag (pl. gyógyszer, méhméreg) allergiás reakción keresztül a perifériás erek hirtelen kitágulását idézi elő (vazodilatáció), és emiatt omlik össze a beteg vérkeringése.

A vazokonstrikciĂłs sokk

Elsődleges okaként a keringő vértérfogat hirtelen kialakuló, jelentős mértékű csökkenése nevezhető meg. Kóreredet szerint legfontosabb a traumás, vérzéses, égésből eredő vazokonstrikciós sokk lehet.

A keringő vértérfogat csökkenése – a kiváltó októl függetlenül – vérnyomáseséshez vezet. A szív fokozott munkával, magasabb pulzusszámmal igyekszik fenntartani a perctérfogatot. Ha a keringő vérmennyiség jelentős csökkenése miatt ez nem sikerül, akkor a periférián elhelyezkedő, de nem létfontosságú szerveket (pl. bőr, izomzat, vesék, belek) ellátó erek hormonális hatásra összeszűkülnek, vagyis vazokonstrikció jön létre.

Ezzel az életfontosságú szervek (agy, szív, tüdők) felé terelődik a vér, így azok oxigén- és tápanyagellátása biztosított. Idővel a perifériás szervekben jelentős szöveti oxigénhiány alakul ki, ami igen erős értágító inger. Ha ez bekövetkezik, a beszűkült perifériás erek megnyílnak, az egyébként is kevés vér jelentős része ezekbe áramlik, és a vérkeringés összeomlik, a beteg meghal.

Ha a beavatkozás elkésik, akkor a folyamat már visszafordíthatatlan, vagy ha a keringést sikerül is rendezni, a perifériás szövetekben – elsősorban a vesékben, májban – az oxigénhiány következtében olyan súlyos szövetkárosodás jön létre, hogy a beteg napokkal később, ezeknek a szerveknek a teljes működészavara következtében hal meg.

A keringés átrendeződéséből adódnak a betegség tünetei. Ezek a következők:

• A beteg bĹ‘re hűvös, sápadt, esetleg kĂ©kes-szederjes szĂ­nben márványosan elszĂ­nezĹ‘dött, nyirkos, aprĂł cseppekben verĂ­tĂ©kes.
• A pulzus igen szapora, Ă©s ami kĂĽlönösen jellegzetes, ujjainkkal könnyen elnyomhatĂł, nem kellĹ‘en telt.
• A vĂ©rnyomás alacsony Ă©s folyamatosan csökken.
• Ha a beteg fekszik, akkor jellegzetes mĂłdon mindvĂ©gig eszmĂ©letĂ©nĂ©l van, de vagy fokozott nyugtalanság, vagy teljes közömbössĂ©g jellemzĹ‘ rá.
• Nagyon jellegzetes, hogy a sokkos állapotĂş betegnĂ©l az Ăşgynevezett kapilláris-visszatelĹ‘dĂ©si idĹ‘ megnyĂşlik. Ha ujjunkkal megnyomjuk a beteg körmĂ©t, az elhalványodik, Ă©s – a sajátunkhoz viszonyĂ­tva – rĂłzsaszĂ­n szĂ­nĂ©t sokkal lassabban nyeri vissza.

A folyamatba beavatkozni nem könnyű, mert párhuzamosan végzendő feladatok várnak az ellátást végzőre. Ezek helyes sorrendjének eldöntése is nehéz lehet, főleg, ha egyedül van a segélynyújtó. Lehet a mentők értesítése az első teendő, de ha a betegnek jelentős vérzést okozó sérülése van, akkor annak csillapítása, vagyis a további vérvesztés megakadályozása a legfontosabb, életmentő feladat.

• FektessĂĽk le a beteget, Ă©s - pĂ©ldául egy szĂ©kkel - polcoljuk fel az alsĂł vĂ©gtagjait.
• Rendszerint a helyszĂ­nen nincs erre mĂłd, de ha a vĂ©rzĂ©s már megszűnt, akkor az alsĂł vĂ©gtagok rugalmas fáslival törtĂ©nĹ‘ átpĂłlyálásával további vĂ©rmennyisĂ©g juttathatĂł mĂ©g a keringĂ©sbe.
• A nyugtalan beteget prĂłbáljuk meg lecsillapĂ­tani, megnyugtatni, Ă©s semmikĂ©pp ne engedjĂĽk felkelni, mozogni.
• Takarjuk be a beteget.
• EszmĂ©letlen betegnĂ©l lĂ©gĂştbiztosĂ­tásra, a lĂ©gzĂ©s- Ă©s/vagy keringĂ©s leállása esetĂ©n annak pĂłtlására, ĂşjraĂ©lesztĂ©sre van szĂĽksĂ©g.

A kiérkező mentők elsőként az elvesztett keringő vértérfogat pótlására törekednek. Ennek érdekében akár több vénán keresztül is infúziót és/vagy kolloidoldatot juttatnak a beteg szervezetébe.

Az oxigénpótlás mellett – ha a sokkos állapotot fájdalom idézte elő – kábító fájdalomcsillapítót is adnak. A beteg elszállítása – helyszínen csillapíthatatlan vérzés esetét kivéve – általában a sokkos állapot rendeződését követően történik csak meg.

A vazodilatációs sokk

A folyamat – mechanizmusát tekintve – egészen eltérő a vazokonstrikcióval járó sokktól. Végeredményében azonban ugyanúgy a keringés teljes összeomlásához és a beteg halálához vezet. Legfontosabb képviselője az allergiás reakción alapuló úgynevezett anafilaxiás sokk. Ilyenkor a szervezetbe kerülő idegen anyag, legtöbbször gyógyszer, vegyszer túlérzékenységi reakciót vált ki, és a nagy mennyiségben felszabaduló, értágító hatású anyagok – elsősorban hisztamin – perifériás értágulatot, vazodilatációt okoznak.

Hasonlóképp értágulatot okoz, ha a gerincvelő sérül. Ilyenkor a sérülés alatti területeken található erek beidegzése megszűnik, és az idegi impulzusok hiányában az érfalak simaizom-sejtjei ellazulnak, az erek kitágulnak.

Az anafilaxiás sokk tünetei a következők:

• Jellegzetes, hogy a beteg elĹ‘zĹ‘leg valamilyen gyĂłgyszerrel, vegyszerrel, mĂ©reganyaggal (pl. mĂ©h- vagy darázscsĂ­pĂ©s) kerĂĽlt kapcsolatba.
• A keringĂ©s összeomlásának tĂĽnete a zuhanĂł vĂ©rnyomás.
• A hisztamin a bolygĂłideget is ingerli, ezĂ©rt a pulzus rendszerint nem olyan szapora, mint a vazokonstrikciĂłs sokk esetĂ©n.
• A hisztamin hatásakĂ©nt csalánkiĂĽtĂ©s, bĹ‘rpĂ­r jelentkezhet, ami Ă©ppen ellentĂ©tes jelensĂ©g a vĂ©rvesztĂ©ses sokkban tapasztalhatĂł sápadtsággal.
• Gyakori, hogy hisztamin hatásra – akárcsak az allergiás asztmában – hörgĹ‘görcs alakul ki, Ă©s a beteg lĂ©gzĂ©se sĂ­polĂłvá válik.
• Hosszabb lefolyásĂş esetekben hányinger, hányás, hasmenĂ©s is elĹ‘fordulhat.
• Igen jellemzĹ‘ a kialakulĂł gĂ©gevizenyĹ‘, ami fulladást okozhat.

Az allergiás reakcióra jellemző tünetek változó sebességgel és változó intenzitással jelentkezhetnek. Előfordul, hogy a folyamat a bőrpírnál, némi szemhéjvizenyőnél megáll, de az is lehetséges, hogy a gyógyszer vagy méreganyag keringésbe jutásakor (pl. vénás injekció) azonnal sokkot kap a beteg.

Anafilaxiás sokkban fontos a gyógyszer/vegyszer expozíció lehetőség szerint azonnali megszüntetése. Az infúziós folyadékpótlást mellett antihisztaminok és adrenalin adása jön még szóba.

Dr. Kökény Zoltán

forrás: archívum
(Patika Tükör 030305)