A mozgásszervi megbetegedéseket korunk népbetegségeként tartják számon, mely hazánkban is nagyon sok embert érint: kit közvetve, a családjában előforduló megbetegedések révén, kit úgy, hogy saját maga az érintett. A lakosság 15-20 százalékánál diagnosztizálható mozgásszervi betegség, több mint százezren szenvednek gyulladásos ízületi megbetegedésben, és 10-20 százalékra tehető azoknak a száma, akiknél kopásos ízületi betegségek tünetei jelentkeznek.
A mozgásszervi megbetegedésekről dr. Szombati Istvánt, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet reumatológusát kérdeztük.
- Mit értünk mozgásszervi megbetegedéseken? Milyen betegségek tartoznak ide?
A mozgásszervi betegségek csoportjába olyan kórképek tartoznak, amelyek az ízületekkel, illetve az azokat mozgató apparátussal (izmok, ízületeket alkotó csontok, porcok stb.) foglalkoznak.
- Milyen tünetek jellemzik a mozgásszervi vagy reumatológiai betegségeket?
A mozgásszervi betegségek egy olyan gyűjtőcsoportot jelentenek, melyek tünetei rendkívül változatosak. A legtöbb reumatológiai megbetegedést a fájdalom, a mozgásszervi korlátozottság, vagy mindkettő jellemzi. A fájdalom lehet ízületi, csonti vagy lágyrész-eredetű. A lágyrész-eredetű fájdalom alatt, az izom, vagy ín tapadási helyének megfelelő (pl. teniszkönyök), vagy például a háti izomzatban a bőr alatt érzett, fájdalmasan feszülő "myogelotikus" csomók okozta fájdalmakat (fibromyalgia) értjük. Az ilyen csomók okozta lágyrész-fájdalmak gyakran összhangban vannak a beteg esetleges stresszes állapotával, idegrendszeri kimerültségével, de a munkahelyi izgalmak is fokozhatják a panaszokat. A fájdalom állandósulása alvászavarokhoz vezethet, mely tovább rontja a beteg állapotát, fokozza a fájdalmakat.
- Milyen csoportjai vannak az ízületi betegségeknek?
A reumatológiai megbetegedéseket - durva közelítéssel - a gyulladásos eredetű ízületi, a porc elhasználódásával járó kopásos és a csontritkulás betegségeinek három nagy csoportjába oszthatjuk. Sokszor találkozunk azzal, hogy a betegnek több betegsége is előfordulhat egyszerre (pl. csontritkulás és ízületi kopás). Ami a gyulladásos betegségeket illeti, ott még tovább bonthatjuk a sort, az egy, a több, illetve a sok-ízületi gyulladásos betegségtípusokra, melyeknek természetesen más és más a kezelési módja.
- Az orvosok fejében hogyan "áll össze a kép", mi alapján tudják pontosan beazonosíta ni, hogy melyik betegségről van szó?
A körültekintő orvos a kórismét mindig a tünetek, panaszok pontos megismerésével, a képalkotó eljárások (röntgen-, ultrahang-, CT-vizsgálat stb.), illetve laborleletek és a beteg kórtörténete alapján állapítja meg, és csak ezek után kezdi meg a kezelést. Fontos, hogy csak akkor kezdjünk célzott kezelést, ha a rendelkezésre álló információk alapján a betegséget azonosítani tudjuk. Amennyiben a diagnózishoz még nem jutottunk el, akkor a kezelés általában tüneti, mint pl. a fájdalom és a gyulladás csillapítása, a beteg nyugalomba helyezése, fektetése, az ízületi folyadék eltávolítása stb.
- Kiket érintenek leginkább a reumatológiai mozgásszervi megbetegedések?
Ha az életkor szerint közelítjük meg a kérdést, akkor a kopásos betegségek esetében a 60 év körüliek kb. 50 százalékát. Azonban az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, hogy a kopásos ízületi betegségek a mind fiatalabb korosztályt érintik, így a 40-50-es éveikben levőknél is egyre gyakrabban találkozunk ilyen panaszokkal. A gyulladásos ízületi betegségek, főleg az immunrendszer valamilyen megbetegedésének következtében kialakuló ízületi gyulladással járó kórképek, gyakran fiatal felnőttkorban kezdődnek, de vannak bizonyos formái, melyeket akár már kisgyermekkorban diagnosztizálnak. Ilyen esetben természetesen a gyerekorvos és a reumatológus összehangolt munkája elengedhetetlen.
- Örökölhető ez a betegség?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az, akinek a családjában előfordult már, ott az utódoknál is gyakrabban figyelhető meg bizonyos betegségek kialakulása (ezt családi halmozódásnak hívjuk). Éppen ezért az orvos mindig rákérdez a családi háttérre, legfőképpen a csontritkulás, a sokízületi gyulladás vagy a köszvény esetében.
- Gyógyíthatóak-e a reumatológiai mozgásszervi betegségek?
Sajnos a reumatológiai betegségek döntő része nem a tüdőgyulladáshoz vagy a vakbélgyulladáshoz hasonló betegségcsoport, hogy ezzel a fura példával éljek. Itt nem arról van szó, hogy ki kell irtanunk egy baktériumot, vagy el kell végeznünk egy műtétet és a beteg 2 hónap múlva arra sem emlékszik, hogy valaha beteg volt. Annyit viszont tehetünk - és erre minden körülmény között törekednünk is kell -, hogy a betegség előrehaladását lelassítsuk, szerencsés esetben teljesen megállítsuk, a beteg panaszait csökkentsük, sikeres kezelés esetén teljesen megszüntessük. A munkavégzés megkönnyítésével, egzisztenciális helyzetének javításával a beteg életminőségét javítjuk, mely talán a legfontosabb cél, amit magunk elé tűzhetünk.
- Melyek e betegség kiváltó okai?
Miután a mozgásszervi betegségek többféle kórkép együttesét jelentik, természetesen nem lehet egységes kiváltó okokról beszélni, de ha külön-külön nézzük a betegségtípusokat, akkor sem mondhatjuk, hogy pontosan ismerné a panaszok hátterét a tudomány, melynek fejlődésével azonban mind több részletre fény derül. A rheumatoid arthritisnél (sokízületi gyulladás) sokszor egy ismeretlen kiváltó ok hatására az immunológiai sejtek aktivizálódnak és ez a reakció sokízületi gyulladáshoz vezethet. Fontos ennek a folyamatnak megismerése - ezért egyáltalán nem öncélú dolog, hanem nagyon is gyakorlati jelentőségű az ilyen irányú tudományos alapkutatás - a kezelés szempontjából is, hiszen így lehetőségünk van a kialakulási folyamatba több ponton is beavatkozni.
- Hogyan és milyen eszközökkel gyógyítja a mai modern orvostudomány a mozgásszervi panaszokat?
Alapvetően megkülönböztetünk gyógyszeres és a nem gyógyszeres kezelést. A nem gyógyszeres terápia alatt az életmódbeli javaslatokat, gyógytornát a fizikoterápiás kezeléseket értjük (pl. elektromos kezelések, ultrahang, fürdőkezelések, stb.), de ide tartoznak a betegség lefolyását érintő étrendbeli javaslatok (pl. köszvény, csontritkulás).
A gyógyszeres kezelésben a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, izomlazító, porcregeneráló, csontritkulás-ellenes és számos más gyógyszercsoportot különböztetünk meg. A készítmények adhatók szájon át, injekció, infúzió, vagy más formában, attól függően, hogy melyik beviteli forma a legszerencsésebb a beteg számára. Itt a gyógyszeradás kényelmessége, a várható mellékhatások kiküszöbölése, a kezelés sikeressége a legfontosabb szempontok.
- Ezek szerint a mozgásszervi betegeknek ma már nem kell a fájdalommal együtt élniük?
Nagyon sok múlik a beteg együttmuködésén, illetve azon, hogy időben észleljük a betegséget. Nehéz segíteni az évtizedek óta meglévő, elhanyagolt, vagy a nagyon gyors lefolyású nagy agresszivitással előre haladó ízületi betegségeknél. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a gyógyszeres terápiát ötvözi a nem gyógyszeres kezelési módokkal. A nem gyógyszeres módokról már beszéltünk korábban.
Ami a gyógyszeres befolyásolást illeti, leggyakrabban az úgynevezett gyulladáscsökkentő gyógyszereket alkalmazzák, melyek két nagy csoportba oszthatók: a szteroid és a nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába. A szteroid gyulladáscsökkentőknél igyekszünk minél rövidebb időre szorítani a gyógyszeres kezelést, és olyan dózisokat használunk, amelyek hatékonyak, de törekszünk a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre fogni, elkerülendő a lehetséges mellékhatásokat.
Gyakoriak azok az esetek - kopásos, gyulladásos megbetegedés -, amikor hosszú távon folyamatosan kell fájdalomcsökkentést-gyulladáscsökkentést biztosítanunk. Erre a nem szteroid gyulladáscsökkentők a legalkalmasabbak. Ilyenkor a beteget mindvégig "szorosan nyomon követjük" a mellékhatások, különösen a gyomor- és bélrendszert érintő nemkívánatos események elkerülése érdekében. Ma már léteznek azonban olyan nem szteroid gyulladáscsökkentők, az úgynevezett szelektív COX-2 gátló NSAID-ok, melyek legfontosabb ismérve, hogy hatásukat lényegesen kevesebb mellékhatás mellett érik el, kímélik a gyomrot, illetve a bélrendszert.
- Tehetünk-e bármit a betegség megelőzése érdekében?
Ha a családban volt valamilyen krónikus mozgásszervi betegség, akkor még inkább érdemes odafigyelni a jelentkező panaszokra, azokat komolyan venni már a kezdetektől. A mozgásszervi betegségek ugyanis nagyon sok esetben jól karban tarthatók, gyógytornával és a szükséges gyógyszeres kezeléssel, panaszoktól függően alkalmazott fizioterápiával eredményesen befolyásolhatók. A hatékony kezelés azonban csak a beteg, az orvos és a gyógytornász, illetve fizikoterápiás csapat együttes munkájával valósítható meg. Ha a beteg nem tesz meg mindent, akkor hiábavaló a másik kettő fáradozása is.
- Van-e olyan program - esetleg az önök intézményében, az ORFI-ban -, mely segít a betegeknek a tájékozódásban, ahol saját maguk is kérdezhetnek, olvashatnak a betegségükről?
Több ilyen is létezik. Vannak betegfórumok, betegklubok, és az ORFI is rendez minden évben nyílt napot a mozgásszervi betegek részére, ahol ingyenes orvosi tanácsadás mellett a gyógytornáról, a fizioterápiás és gyógyszeres kezelésekről, valamint minden mozgásszervi megbetegedéssel kapcsolatos kérdésről ingyenes felvilágosítást kaphatnak.
A szakember három jó tanácsa:
- Ha a családban halmozottan fordulnak elő mozgásszervi megbetegedések, még jobban figyeljünk oda a jelentkező tünetekre.
- Mozgásszervi panaszoknál azonnal forduljunk orvoshoz.
- Próbáljuk kerülni az urbanizációs ártalmakat, azaz tegyünk meg mindent az elhízás, a mozgásszegény életmód ellen (úszás, kerékpározás).
Szőke Ágnes
forrás: archívum
(Patika Tükör – 021106)
