A medveszőlőlevél

Felülvizsgálva: 2020/11/05 - 15:20

A medveszőlőlevél (Arctostaphylos uva-ursi) a hangafélékhez vagy erikafélékhez (Ericaceae) tartozó, Magyarországon nem őshonos, hűvösebb éghajlatot kedvelő gyógynövény.

Bár placebo-kontrollált kettős vak kísérletet még nem végeztek, tapasztalati (empirikus) úton hatékonynak tartják a vesemedence és a húgyutak kórokozó-mentesítésében, melyet – főleg szubakut és krónikus esetben – diuretikus (vizelethajtó) hatása is támogat. A gyógynövény vastag, bőrszerű levelei használatosak.

Hatóanyagait tekintve a 10-15%-os arányt képviselő arbutin a legjelentősebb. Az arbutin (és annak metilált változata) savas környezetben hidrolizálódik, a gyomor alacsony pH-jú közegében hidrokinonná alakul, mely a növény levelében eredendően csupán néhány tized százalékban van jelen.

Ennek a benzolvegyületnek a máj nem különösebben örül, a szervezet jórészt a vesén keresztül próbál megszabadulni tőle. Antibakteriális hatását itt várjuk el, mely leginkább lúgos közegben érvényesül, így a vegetáriánusok alkalikus vizeletében lehet a legaktívabb, avagy a gyógynövény alkalmazásakor sok zöldséggel, esetleg némi szódabikarbonáttal támogatható. Kezelés alatt érdemes csökkenteni a húsfogyasztást, valamint kerülni a C-vitamin (aszkorbinsav) és egyéb vizeletsavanyítók egyidejű bevételét.

A medveszőlőlevél cserzőanyagokat tartalmaz, mely irritálhatja a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáját, ezért étkezés után alkalmazandó. Fennálló gyomornyálkahártya-bántalom (reflux, fekély) esetén inkább ne alkalmazzuk, különösen forrázatánál érdemes ezt szem előtt tartani. Hidegen áztatott formájában a cserzőanyagok kioldódását nagymértékben csökkenthetjük.

A gyógynövény már rövid távon kifejti hatását, ami kifejezetten előnyös, egyben gyakorlati alkalmazhatóságának kulcsa, hiszen hosszabb távon szervezetünk egyre kevésbé tolerálná, előtérbe hozva a hidrokinon májkárosító hatását, melyhez egyes feltételezések szerint karcinogén (rákkeltő) hatás is társulhat. Huzamosan (két hétnél tovább) tehát nem érdemes sem ázatát, sem forrázatát alkalmazni, még teakeverékekben sem, ahol a már taglaltak szintén érvényesek, néhány közönségesebb mellékhatással egyetemben, mint például émelygés, hányinger, székrekedés.

A medveszőlőlevél gyerekeknél, várandós és szoptatós kismamáknál, meglévő májkárosodás, rendezetlen májfunkciók, valamint beszűkült veseműködés esetén sem vethető be. Fogyasztását kizáró ok hiányában is legfeljebb évente ötször tanácsoljuk.

Medveszőlőlevelet tartalmazó készítmények, szálas, filteres teák és teakeverékek fogyasztása előtt feltétlenül olvassa el az alkalmazási előírást, kérdezzen meg szakirányban képzett orvost, természetgyógyászt!

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

2011.04.25

Kategória:

Természetes gyógymódok