Mindenekelőtt azt szeretném tisztázni, hogy a sárgaság többféle okból alakulhat ki. Oka lehet a mellékvesekéreg hormontermelő működésének csökkenése, az ún. Addison-kór, mellyel korábban már foglalkoztunk.
Ettől eltérő színű sárgaságot okoz, ha valaki túlzott mennyiségben fogyaszt karotintartalmú ételeket, pl. sárgarépát. (Napi több kiló elfogyasztása esetén alakulhat ki sárgaság.) Sárgaságot idézhetnek elő a máj, az epe, a vérképző szervek és a hasnyálmirigy bizonyos működési zavarai is, melyekről most részletesebben szólunk.
A Patika Tükör márciusi számában, az epehólyaggal kapcsolatos írásomban megismert epefesték, a sárga bilirubin felszaporodása vezet a máj-epeutak-hasnyálmirigy okozta sárgaságok kialakulásához. Emlékeztetőül csak annyit, hogy ez a vegyület a vér piros festékanyagából, a hemoglobinból bomlik le, melyből először biliverdin képződik - ez zöld színű ", majd a bilirubin.
Érdekességként említem meg, hogy a bilirubin szervezetünk egyik fontos védelmi anyaga, antioxidáns hatású. Segít a szervezetben képződő, rákkeltő szabad gyökök lekötésében, hasonlóan az ismertebb E-vitaminhoz.
Amíg a bilirubin termelődése és kiválasztása között teljes az összhang, nincs semmi baj. Ha azonban több bilirubin termelődik, vagy a megszokottnál kevesebb választódik ki, emelkedik a vér bilirubinszintje, és előbb csak a szem kötőhártyáján, majd a bőr teljes felületén sárgaság lép fel.
A vörösvértestek bármilyen eredetű fokozott pusztulása esetén, pl. nagyobb vérömlenyek felszívódásánál, vagy újszülött korban, több lebontandó hemoglobin kerül a vérbe, következésképpen több vilirubin képződik.
A fellépő tünet: sárgaság.
A májsejtek bilirubinfelvevő kapacitása korlátozott. Így hiába jelentkezik több bilirubin a vérben, a máj "nem tud vele foglalkozni".
A májba még be nem került bilirubin az ún. nem konjugált, nem kötött bilirubin.
Laboratóriumi módszerekkel precízen megkülönböztethető a májban már járt, egy ligandin nevű kötőfehérjéhez kapcsolódott ún. konjugált bilirubintól.
A diagnózist felállító orvos számára nagyon nagy és gyors segítség ez a vizsgálat, hiszen azonnali információt nyújt arról, hogy a baj oka a vérképző szervekben, a májban vagy az epében keresendő.
Epeút-elzáródás, esetleg a májsejtek pusztulásával járó megbetegedések esetében vagy mechanikus gátja van az epe elfolyásának, vagy mint a második kórképnél, annyira sérül a májsejtek közötti egyébként szoros kapcsolat, hogy az ott képződött bilirubin közvetlenül bejut a sinusoidokba, ill. a vérbe. Ez a fajta bilirubin már járt a májban, tehát kötött, ún. konjugált bilirubin.
És a jelentkező tünet: ismét sárgaság.
További különbséget jelent, hogy az epeutak már a májon belül, vagy a májon kívül záródtak el. A májon kívüli epeút-elzáródás leggyakoribb oka epekő, mely ma már rutinszerűen eltávolítható. Májon belüli epeút-elzáródást okozhat pl. májdaganat is, mely azonnali további vizsgálatok elvégzését indokolja.
A két fenti kórkép megkülönböztetésének igen egyszerű módja a vizeletben meghatározott urobilinogen, mely a bilirubin további bomlásterméke. Egészséges esetben, ill. májon kívüli epeút-elzáródás esetén nincs a vizeletben, míg a máj esetleges megbetegedése során egészen sötétsárgára színezi azt.
Pici magyarázattal hadd szolgáljak a fenti jelenségre. A magyarázat a korábbi cikkben már említett entero-hepatikus körforgás megértésében rejlik. Az entero szó belet, a hepatikus pedig májbelit jelent. A körforgás során a májban képződött bilirubin az epevezetéken keresztül a bélbe kerül, ahol tovább bomlik, urobilinogénre és szterkobilinogénekre. A szterkobilinogének a bélrendszerben maradnak, ezek adják a széklet jellegzetes színét, míg az urobilinogén visszaszívódik a bélből, egy része közvetlenül a vizeletbe, másik része vissza a májba jut. Ez az oka annak, hogy teljes, májon kívüli epeút-elzáródás során nem jut bilirubin a székletbe, így abból urobilinogén sem tud képződni, következésképpen a vizeletben sem jelenik meg.
Többször említettem a hasnyálmirigyet is, melynek bizonyos megbetegedései szintén sárgaság kialakulásához vezethetnek.
Ennek hátterében az az egyszerű mechanikai tény áll, hogy a közös epevezeték és a hasnyálmirigy kivezető csöve egyazon pontban, vagy nyíláson át jut a vékonybélbe. Ez a nyílás a Vater papilla. Ha bármilyen nyomás nehezedik erre a nyílásra a hasnyálmirigy részéről, akár daganat, akár gyulladáshoz társuló duzzanat okozza, a májon kívüli klasszikus epeút-elzáródás laboratóriumi jeleit, ill. tünetét, a sárgaságot tapasztalhatjuk.
Milyen egyszerű mindez, és mégis milyen tökéletesen összhangban kell működnie a vérképző szerveknek, májnak, epének, hasnyálmirigynek, bélrendszerünknek és vesénknek ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.
F. dr. Riss Éva
belgyógyász szakorvos
forrás: archívum
(Patika Tükör – 000108)
