Mi az a pitvarfibrilláció?
A pitvarfibrilláció a szívritmuszavarok egyik formája. A betegség akkor jelentkezik, amikor a szív már nem képes többé fenntartani a normális ritmusát. Az erős és rendszeres izomösszehúzódások helyett gyors és szabálytalan elektromos ingerek keletkeznek, melyek a szív felső részének remegését, az úgynevezett pitvari fibrillációt okozzák. A gyors és szabálytalan szívverés a szív pitvarában lévő vér pangásához és vérrög képződéséhez vezethet, amely súlyos szövődményeket okozhat.
A pitvarfibrilláció tünetei és veszélyei
Dr. Bernard J Gersh, a Mayo Klinika szív-érrendszeri betegségek specialistája szerint: "A pitvarfibrilláció egyike a 21. században egyre terjedő, három fő szív-érrendszeri járványnak.” Számos korcsoportot veszélyeztet a pitvarfibrilláció kialakulása, a kórállapot mégis az idősebb korosztályt érinti a leggyakrabban. 40 éves kor után a pitvarfibrilláció kockázata megemelkedik. Későbbi életkorban minden tizedik ember érintett lehet ebben a kórban, és ez a kockázat a társbetegségek kialakulásával (magas vérnyomás betegség, cukorbetegség stb.) csak növekszik.
A pitvari remegés (pitvarfibrilláció) kialakulásának az estek jelentős részében markáns klinikai tünetei nincsenek, és betegenként eltérőek is lehetnek a panaszok. Pitvarfibrillációra figyelmeztető jelek: intenzívebb, szabálytalan szívdobogás-érzés, szédülés, mellkasi fájdalom és légszomj. Amennyiben a felsorolt tüneteket nem tudja megmagyarázni, kérjen időpontot az orvosához! Ne várjon a tünetek elmúlására, mivel a pitvarfibrilláló betegeknél ötször nagyobb a kockázata a stroke kialakulásának, mint a nem pitvarfibrillálóknak, amely azért érdemel különös figyelmet, mivel a pitvarfibrillációval kapcsolatos stroke általában súlyosabb kimenetelű, és nagyobb valószínűséggel eredményez rokkantságot vagy halált.
Ne végződjön stroke-kal a pitvarfibrilláció
A pitvarfibrillációval kapcsolatos stroke megelőzésére vonatkozó terápia főként a véralvadásgátlókra, vérhígítókra fekteti a hangsúlyt. A vérhígítók gátolják a véralvadást a szervezetben, ezáltal jelentősen csökkentik az esélyét annak, hogy a szívben vérrög alakuljon ki, amely aztán leszakadva a véráramban egészen az agyi erekig jutva embóliaként stroke-ot okozhat.
Több mint fél évszázadig csak egyetlen antikoaguláns kezelési lehetőség állt rendelkezésre a stroke megelőzésére a pitvarfibrilláló betegek számára az ún. K-vitamin antagonisták (KVA) formájában. Ez a kezelés hatásosan csökkentette a stroke kockázatát, azonban ennek a hagyományos véralvadásgátló kezelésnek a valós klinikai gyakorlatban észlelt hatékonyságát szigorú követelmények és megszorítások nyomasztóan hosszú listája korlátozza: például a kezelés rendszeres és folyamatos laboratóriumi ellenőrzésére van szükség. Különböző étel-gyógyszer és gyógyszer-gyógyszer közötti kedvezőtlen kölcsönhatások alakulhatnak ki, amik jelentős ingadozásokhoz vezethetnek a kezelés hatékonyságát és biztonságosságát illetően. Ezek az étrendi megszorítások, a rendszeres ellenőrzések és a napi tevékenységek során előforduló korlátozások kedvezőtlenül befolyásolhatják a beteg életminőségét a KVA kezelés alatt.
Utóbbiak alternatíváját jelentik a fejlesztésük során a terápiás klinikai igényt, a hatékonyságot és biztonságot, a kényelmes alkalmazhatóságot szem előtt tartó új orális antikoagulánsok, az úgynevezett NOAC készítmények (Novel Oral Anticoagulant, NOAC). Legnagyobb előnyük, hogy állandó adagban szedhetők, kiszámítható és reprodukálható véralvadásgátló hatást biztosítanak folyamatos laboratóriumi ellenőrzés nélkül, a gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások alacsony valószínűsége és a gyógyszer-étel kölcsönhatások hiánya mellett. Ezen gyógyszerek összesített haszon-kockázat profilja Dr. Gregory Lip, a Birminghami Egyetem (Egyesült Királyság) Szív-érrendszeri Tudományok Központjának kardiológusa szerint előnyösebbnek bizonyulhat a K-vitamin antagonistákhoz képest.