Áprilisban hónapban tartják a „Parkinson Tudatosság Hetét”, amellyel a Parkinson-kórra, illetve a betegségben szenvedő emberek helyzetére szeretnék felhívni a figyelmet a betegszervezetek. Céljuk, hogy minél szélesebb körben tájékoztassanak a Parkinson kórról, annak tüneteiről, továbbá, hogy miként lehet a kórban szenvedő betegeket segíteni.
A Parkinson-kór a leggyakoribb idegrendszeri megbetegedések egyike, világszerte 6,3 millió embert érint. Magyarországon mintegy 20-30.000-re becsülik a betegek számát, akiknek azonban csak 50-70%-a részesül kezelésben, mivel többségük nem is tud betegségéről.
A Parkinson-kór elsősorban mozgászavarral járó lassú lefolyású megbetegedés. Általában az 50 év felettieket veszélyezteti, de a közhiedelemmel ellentétben sajnos a fiatalok sincsenek biztonságban. A betegség kialakulásának okai egyelőre ismeretlenek, ezért prevenciós lépések sem ismertek ahhoz, hogy elkerülhető legyen a kór.
Parkinson-kór felismerése és tünetei
A Parkinson-kór tünetei – amelyek az évek során fokozatosan jelentkeznek – döntően az ingerület-átvitelért felelős agyi dopaminszint csökkenésével vannak kapcsolatban. A kór a betegek életkilátásait nem veszélyezteti, de életminőségük a betegség kialakulásával és előrehaladtával folyamatosan romlik.
A betegség első szakaszában a tünetek jellemzően csak a test egyik oldalát érintik, később viszont átterjednek a másik oldalra is a kezdeti oldal állapota azonban mindvégig rosszabb marad. Legfontosabb kezdeti jelei a mozgás lelassulása, valamint a mozdulatok egyre nehezebb elindítása vagy megállítása. Parkinson-kórra utalhat a nyugalmi állapotban fellépő kéz- és lábremegés, izommerevség, egyensúlyzavar, illetve halk beszéd és csoszogó járás is.
A tünetek eleinte alig észrevehetőek, legtöbb esetben a családtagok előbb felfigyelnek rá, mint maga a beteg. Amennyiben valakiben felmerül a betegség gyanúja, forduljon neurológus szakorvoshoz.
Parkinson-kór kezelése
A betegséget teljesen meggyógyítani nem lehet, de gyógyszeres kezeléssel a panaszok csökkenthetők, a tünetek kontrollálhatók, a romlási folyamat jelentősen lassítható. A beteg folyamatos gondozásával és a terápia szükség szerinti módosításával a betegek mozgáskészsége hosszú ideig biztosítható, így folytathatják a megszokott életüket.
Noha döntően tüneti kezelés, a korszerű gyógyszeres terápia jelentősen megkönnyíti a betegek életét, akár csupán napi egyszeri adagolású, elnyújtott felszívódású, egyenletesebb hatást biztosító készítmény formájában. Egyes esetekben a tünetek mérsékelhetők idegsebészeti beavatkozással is, de teljesen nem szüntethetőek meg.
