A kopásos betegségek gyakorisága az erőteljes igénybevétellel, és az ízületi porc speciális – kizárólag mozgásfüggő – anyagcseréjével magyarázható. Járás közben a teljes testtömeg felváltva nehezedik egy-egy csípőre. A combfejnek csak egy része terhelődik, ezáltal a porc igen nagy nyomás alá kerül (15 kg/cm2).
Ha a teherviselő felszín mérete például veleszületett anatómiai eltérések miatt csökken, a porc normál terhelése 10-20-szorosára is emelkedhet, ami korai kopáshoz vezet. Az ízületi porc degenerációját az ízvégek szerkezetének átalakulása, az ízületi tok és az ízületi belhártya gyulladása, valamint szöveti szerkezetének változása jelenti. Ezek a fokozatosan előrehaladó változások fájdalmas és teljes mozgásképtelenséghez vezethetnek.
Elsődleges artrózisról beszélünk akkor, ha a betegség ismeretlen eredetű, csupán az előrehaladott életkorral vagy az ízületi nedv összetételének megváltozásával hozható összefüggésbe. Ilyenkor a csípőízület esetében kétoldali az elváltozás, és 50-60 éves kor körül jelentkezik. Másodlagos artrózis esetén az ízület valamilyen korábbi betegsége – medencetörés, csípőműtét, csípőízületi tengelyeltérés, csípőficam, Perthes-kór, diszplázia, aszeptikus combfejnekrózis, epifizeolízis – előzte meg, illetve indította el a porcpusztulást. Ilyenkor fiatalabb korban, már a 30. év környékén, vagy balesetet követően felléphetnek a tünetek.
Az elváltozás folyamata
Az ízületi porc tükörsima felszíne felrostozódik, berepedezik, kondroitinszulfát-tartalma csökken. A porcfelszín folytonossága megszakad, erek törik át a porc alatti csontállományt és ezek környezetébe sarjszövet burjánzik. A porcszövet károsodása az ízfelszín terhelési zónáiban kezdődik, ezért a röntgenfelvételen ugyanazon ízületi felszín eltérő pontjain a degeneráció különböző stádiumai láthatóak.
Rendszerint a combcsont felszínén indul a degeneratív folyamat és a medencecsont ízfelszíne még ép, majd lassan az is károsodni kezd. Végül az ízfelszínek teljesen porcborítás nélkül maradnak, a csupasz csontszövetre helyenként kötőszövet kúszik, mely tovább akadályozza a mozgást.
A csontgerendák lebomlása helyén ciszták alakulnak ki. A porcszéleken az ízületi tokon belül csontos csőrök, kapcsok képződnek megváltoztatva a csontvégek alakját, a fej és vápa összeilleszthetőségét, inkongruenciát okozva. Az ellenállás az ízületi tok feszülését hozza létre. Az ízületi tok belső felszínét alkotó szinoviális hártya és a tok külső rostos rétege szintén megvastagodik, többrétegűvé válik, továbbá zsugorodik a porc bomlásából felszabadult mészsók beágyazódása miatt.
A coxarthrosis, azaz a csípőízületi meszesedés tünetei
Az első tünetek rendszerint jelentősebb terhelés vagy trauma után lépnek fel. A legjelentősebb tünet a fájdalom, forgóból lágyékba vagy tomporba, majd elöl vagy hátul combba, térdbe sugárzik. Stádiumonként különböző formában jelentkezik:
- I. stádium: erősebb terhelés után jelentkezik fáradtságérzés, izomlázszerű vagy tompa fájdalom formájában.
- II. stádium: indítási fájdalom jellemző, hosszabb nyugalmi helyzet után a mozgás kezdetén jelentkezik, majd az ízület fokozatos bejáratódásával megszűnik, ezzel egyidejűleg az ízületi merevség is oldódik.
- III. stádium: terhelés hatására egyre jobban fáj, pihentetésre enyhül.
- IV. stádium: a fájdalom állandósul, éjszaka is jelentkezik, erőssége minden fizikai aktivitást meggátol.
Előrehaladott állapotban teljes csípőízületi mozgásbeszűkülés, kontraktúra jön létre: hajlított, közelített és kifordított helyzetben rögzülve. A hajlított helyzet miatt a páciens sántít, a lépcsőn járás nehezített, a kieső mozgástartományt az ágyéki homorulat fokozásával kompenzálja, ez a deréktáj túlterheléséhez vezet.
Az alsó végtag közelített helyzete miatt egyoldali csípőízületi kopás esetén az érintett végtag látszólag megrövidül, kétoldali esetében a lábak terpesztése nehezen kivitelezhető. A látszólagos rövidülés a kontraktúra nyújtásával megoldódik. Valódi rövidülést a combfej beroppanása, a combnyak elváltozása okozhat, ez cipőmagasítással korrigálható.
A kifelé rotációs kontraktúra a láb kifelé fordulását okozza, a befelé rotáció beszűkülése rendszerint nem okoz problémát. Az inaktivitástól az ízületet mozgató izmok gyengülnek, leépülnek. A csontcsőrök helyén jellemző a nyomásérzékenység. Az ízület mozgatása közben gyakran dörzszörej (krepitáció) hallható. Az alsó végtagi ízületi artrózis esetében mindig észlelhető végtagrövidülés. A végtaghossz-különbség vagy fájdalom miatt kímélő sántítást és a járásképesség csökkenését figyelhetjük meg.
A vizsgálat során típusos röntgen eltéréseket találunk: az ízületi rés beszűkülése a terhelés függvényében mediális vagy laterális oldalon különböző mértékben is lehetséges, szklerotikus-meszes felrakódások észlelhetők a peremszéleken, porc alatti felmaródások, ciszták, az ízületben szabad testek jelenhetnek meg.
A csípőízületi kopás kezelése
Első megpróbáltatás megszabadulni a súlyfeleslegtől az ízület terhelésének mérséklése érdekében. Mozgásszegény életmód esetén az aktivitás fokozatos emelése szükséges, biztosítva az ízület kímélő mozgatását. Egy vagy két támbot használatával csökkenteni kell az állásból, járásból adódó túlterhelést. Enyhén emelt sarkú cipő viselése előnyös. Fontos a statikus, rögzített helyzetek kerülése a hétköznapokban, a gyengült izmok tehermentes erősítése gyógytornával, úszással, gyógyfürdővel, súlyfürdővel, víz alatti gyógytornával, kerékpározással.
Konzervatív kezeléssel a fájdalom csillapítása és a kialakult gyulladás megszüntetése a feladat. Fizioterápiás módszerekkel (gyógytorna, masszázs, elektroterápia) a feszes, rövidült izmok lazítása, nyújtása, a gyengült izmok erősítése, manuálterápiás fogásokkal, extenzióval az ízületi felszínek távolítása, tehermentesítése a célunk. Szakszerű kezeléssel az artrózisos folyamat előrehaladása, progressziója megáll.
A vizsgálatok bizonyítják, hogy az artrózisos csípő bemozgatása javít, a teljes kímélet és pihentetés ront a helyzeten. Ezzel szemben a túl sok gyaloglás, hegymászás, ugrás, huzat, túlzott meleg nem tesz jót.
A műtéti kezelés célja a fájdalom csökkentése, az ízületi funkció javítása, a kialakult deformitás korrekciója. A varizáló osteotomia az egyik leggyakoribb preventív műtét, pl. coxa valga esetében korrigálja a veleszületett anatómiai elváltozást, ezáltal megakadályozza a másodlagos coxarthrosis, csípőízületi kopás kialakulását.
Teljes endoprotézis (TEP) behelyezésére, azaz mind az ízületi vápa, mind az ízületi fej pótlására előrehaladt állapotban kerül sor. A műtét eredményeként egy jól terhelhető, fájdalmatlan, megfelelő mozgású ízületet kapunk. A protézis és a műtéti eljárás megválasztásánál figyelembe veszik a páciens életkorát, általános állapotát is. A műtét sikerességének egyik feltétele a beavatkozás előtti és utáni szakszerű gyógytorna végzése, amitől még a minimál invazív csipőprotézis-műtéti technika alkalmazása esetén sem szabad eltekinteni.
A csípőízületi kopás gyógytornája mindig személyre szabott, az egyén terhelhetőségének és tüneteinek függvényében összeállított speciális gyakorlatsor szükség szerint kiegészített további artrokinematikai manuálterápiás kezeléssel, húzatással, Mulligan-féle technikával, Trigger- és Tenderpont terápiával, Terrier-féle lágyrészmobilizációs technikával, stretchinggel, TENS elektroterápiával, kineziológiai tapasszal, paraffin kezeléssel, infravörös besugárzással, illetve egyéb kötőszöveti kezelésekkel.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász-fizioterapeuta
GYÓGYTORNAPRAXIS.hu
