Dengue-láz


616

Az utóbbi hetekben egyre több, a címbéli betegség Aedes szúnyogok által terjesztett, látszólag súlyosabb lefolyású, rosszabb prognózisú eseteiről ad hírt a sajtó Dél-Amerikából. Jelentőségét a halálos áldozatok száma, valamint a betegség, illetve terjesztői eddig nem jellemző területeken történő felbukkanása adja.

A Dengue-láz – az említett szúnyog inváziója idején – leggyakrabban Indiában, a Fülöp-szigeteken, Afrikában, a Karib-térségben és Közép-Amerikában üti fel időről-időre a fejét. A nyolcvanas években még Texasban is előfodult, de megjelenésük Dél-Amerikában – ha nem is szokatlan – eleddig nem okozott komolyabb fejfájást. Most azonban hatalmas, a korábban határnak tartott 25-30. szélességi fokot ostromló, egyre délebbre fekvő területeken is megjelenik – Kolumbián valamint Brazília északi és középső területein túl immáron Bolívia, Paraguay és Argentína is érintett. A terjedés összefüggésben lehet bolygónk éghajlatának feltartóztathatatlannak tűnő változásaival.

A betegséget a szúnyogok elleni védekezéssel lehet megelőzni. Bár a felelősnek tartott flavivírus a sárgaláz kórokozójával rokonságban áll, keresztimmunitás nem tapasztalható. A védőoltás kifejlesztését a közelmúlt eseményei vélhetően felgyorsítják, annál is inkább, mert a betegség prognózisa – a vírus veszélyesebb képviselőinek térnyerése okán – romlott, mortalitása (halálozási aránya) – főként a gazdaságilag, intézményesen elmaradottabb, elszigeteltebb területeken – a korábbi évekhez-évtizedekhez képest emelkedett.

A betegség lappangási ideje átlagosan egy hét, magas lázzal, a klasszikus influenza esetén tapasztalható izomfájdalmaknál jóval erősebb, csonttöréshez hasonlítható végtagi panaszokkal kezdődik, melyhez kifejezett elesettség társul. Begyullad a torok, a kötőhártyák, a bőrön foltos vagy diffúz vörösödés jelentkezhet. Néhány nap után a beteg úgy érzi, hogy a gyógyulás útjára lépett, de a vírusnak még vannak tartalékai és az egy-két napig tartó javulás után újra támadásba lendül. A második lázas periódusra azonban mégis erejét veszti, a lefolyás enyhébb, de a képet változatos, az arc kivételével szinte mindenütt megjelenő kiütések kezdik színezni. A dengue-láz diagnózisa ekkor erősíthető meg, melyet a jellegzetes fehérvérsejtszám-csökkenés is alátámaszthat. A kórokozó vérből, testnedvekből történő kimutatására kevés esély van.

A szúnyogok egy része olyan vírusokat (is) hordoz, melyek a dengue vérzéses megjelenéséhez vezethetnek. Főként a gyomor-bélrendszer nyálkahártyája károsodik, a vévesztés akár sokkot is okozhat.

A különösen hosszú lábadozás ellenére a betegség többnyire magától gyógyul, halálos áldozatai jórészt a vérzéses körből kerülnek ki. A fatális kimenetel kockázatát is magában hordozó kórkép-variánst főként a Közép- és Dél-Amerikában betegséget okozó vírusok bizonyos szerotípusai okozzák.

Gyógyszeres kezelés nem áll rendelkezésre, tüneti szerként paracetamol használható, a szalicilátok kerülendők (a gyomor nyálkahártyájának, valamint a véralvadási mechanizmus, a trombociták védelme okán). Sokk esetén mielőbbi volumenpótlásra van szükség (infúzióban).

 

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

2009-03-08

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×