Bevett és megalapozott szokás, hogy szív és keringési betegségben szenvedőknél az orvos valamilyen acetilszalicilát készítményt rendel a betegség előrehaladását illetve kiújulásának kockázatát csökkentendő.
A hatásmechanizmus jól ismert: az Aszpirin és „fajtársai” csökkentik a trombociták aggregációját (a ciklo-oxigenáz enzim gátlása révén), csökkentik a vér viszkozitását, javul a coronaria erek keringése, mérséklődik a érfalra történő koleszterin depozíció.
Az Aszpirinnak és a többi hasonló hatóanyagú gyógyszernek nem csak az acut myocardialis infarctus és a stroke (agyi érelzáródás ill. vérzés) elsődleges és másodlagos prevenciójában van szerepe, hanem adni kell minden súlyos perifériás érbetegségben szenvedő betegnek is.
Dózisuk napi 65-300 mg, az orvos előírása szerint.
Hosszútávú szedésüknek lehet kockázata is: arra hajlamosoknál gasztrointesztinális vérzést okozhatnak ill fokozhatnak, manifesztté tehetnek enyhe trombocitopénia vagy von Willebrand betegség előidézte kisfokú vérzékenységet, károsíthatják a vesét, melynek során (szabad szemmel nem láthatóan) vér kerülhet a vizeletbe (vörösvértestek).
Olyan kutatási eredmények is napvilágot láttak, melyek szerint az acetilszalicilsav kis dózisú, hosszútávú szedése védelmet jelenthet gasztrointesztinális daganatok kialakulásával szemben (a hatást a prosztaglandin szintézisének gátlására vezetik vissza). Sajnos – egy a közelmúltban lezárult vizsgálat szerint – napi rendszerességű, hosszútávú szedése nőknél fokozza a kockázatát a hasnyálmirigyrák kialakulásának. A kockázat fokozódása szerencsére csekély, így indokolt esetekben náluk sem lehet ez ellenjavallata az acetilszalicilátok szedésének.
(–VBE–)
2003.11.17
