A veleszületett immunrendszer alapvető sejtes alkotóelemei, a makrofágok átalakulását befolyásoló folyamatokat vizsgálták a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársai, eredményeik segítenek megérteni, hogyan reagálnak ezek a fehérvérsejtek az egyidejűleg jelen lévő, azonban egymással ellentétes immunológiai jelekre – tájékoztatta a Magyar Kutatási Hálózathoz (HUN-REN) tartozó intézet az MTI-t.
A különféle fiziológiai és kóros folyamatokban fontos szerepet játszó makrofágok megjelenését és funkcióját erősen befolyásolják a mikro-környezetükben lévő jelek, beleértve a sejtek közötti kommunikációban és az immunválasz szabályozásában fontos szerepet játszó citokineket, valamint a tápanyagokat, lipideket és kórokozókból származó molekulákat.
A makrofág-polarizációnak nevezett átalakulási folyamat két ellentétes formáját a citokin interferon-gamma (IFNγ) és a citokin interleukin-4 (IL-4) vezérli, az előbbi klasszikus, míg a második alternatív makrofág-polarizációs állapotokat eredményez. A klasszikus makrofágok létfontosságúak a hatékony antimikrobiális, daganatellenes és gyulladásos válaszokhoz. Ezzel szemben az M(IL-4) makrofágok elősegítik a szövetek regenerálódását, ugyanakkor hozzájárulnak a tumor növekedéséhez és progressziójához, valamint az allergiás légúti gyulladás egy típusához és a szöveti fibrózishoz.
Az SZBK Genetikai Intézetében, Czimmerer Zsolt vezetésével működő Makrofág Polarizáció Kutatócsoport hazai és nemzetközi partnerekkel együttműködésben új mechanizmust azonosított, amely segít megérteni, hogyan reagálnak a makrofágok a bizonyos kóros mikrokörnyezetben egyidejűleg jelen lévő, azonban egymással ellentétes immunológiai jelekre.
A kutatás szerint – amely megvalósításán Varga Zsófia és Poscher Anna kiemelkedő szerepet vállalt és amely eredményeit a rangos Nucleic Acids Research folyóiratban közölték – a makrofágok ilyenkor nem kizárólag a hagyományosan ellentétes hatású citokinek kiváltotta állapotba kerülnek, hanem egy sajátos, köztes aktivációs programot alakítanak ki. Ennek során bizonyos géncsoportok kifejeződése jelentősen felerősödik a két citokin együttes jelenlétében.
A korszerű molekuláris biológiai módszerekkel végzett vizsgálatok feltárták, hogy a köztes program megvalósulásához különböző faktorok összehangolt működése szükséges. Az eredmények arra utalnak, hogy az egyik citokin által elindított, a gének működését befolyásoló változások elősegíthetik, hogy a másik, látszólag ellentétes jel által aktivált, a gén RNS-sé történő átíródását szabályozó fehérje is ugyanazon DNS-régiókhoz kapcsolódjon, ezáltal lehetővé téve bizonyos gének összehangolt, felerősített aktiválását.
A kutatás fontos lépés annak megértésében, hogyan viselkednek a környezetükből érkező jelek alapján működésüket megváltoztatni képes immunsejtek – például a makrofágok – a különböző kóros állapotokra jellemző, összetett molekuláris mikrokörnyezetben. Az eredmények azt mutatják, hogy az immunsejtek válaszait komplex szabályozási folyamatok formálják. E folyamatok részletesebb megismerése a jövőben hozzájárulhat új terápiás megközelítések és célpontok azonosításához olyan kórállapotokban, amelyekben a két citokin egyaránt alakítja az immunológiai mikrokörnyezetet, például egyes súlyos asztmás állapotokban és különböző daganatokban.
(MTI)
