5G – ugrás az ismeretlenbe?


Ugrás szikláról sziklára...

Kérdésfeltevésünk a mobilkommunikációs hálózatok aktív generációinak, az ezek által használt elektromágneses sugárzás vizsgált hatásain alapul.

Megközelítésünkben a frekvenciát, illetve a hullámhosszot tekintjük lényeges különbségnek. Minél magasabb a frekvencia és rövidebb a hullámhossz, annál több bázisállomás szükséges a kívánt lefedettséghez.

A dolog – akár a szó szoros értelmében is vehető – rákfenéje ott érhető tetten, hogy a bázisállomások sűrítése, illetve telepítésük át nem gondoltsága egyre több és több ember krónikus elektromágneses sugárzás általi kitettségéhez vezet.

Bevezetés

Az emlősök és az emberi szervezet összes sejtjében napi szinten százezernyi, akár milliónyi mutáció történik, ennek belső és külső okai egyaránt vannak. A természetes endogén okok jobbára a sejtosztódás köré csoportosulnak, illetve különböző anyagcsere köztitermékek szabadgyök-hatásának tulajdonítható (oxidatív károsodás). A külső okok környezeti károsító tényezők, melyek az UV-sugárzástól kezdve, a légszennyezettségen át az önmérgezésig (például dohányzás) terjednek, meglehetősen széles spektrumon.

Egy mutáció akkor marad mutáció, ha nem kerül kijavításra, megjelenik az utódsejtben, a következő generációban. Az örökítőanyag ki nem javított, rögzült változása az evolúció egyik hajtómotorja – hozhat előnyt jelentő, alkalmazkodást javító pozitív változást, de hozhat negatívat is. Mindezek felett – hosszabb távon – a természetes szelekció is bíráskodik.

Egy ki nem javított hiba azonban a ráksejtes elfajulásnak, karcinogenezisnek is alapját képezheti. Rárakódással korábbi mutációkra, halmozódással, hajlam megjelenésével, a megfelelő pillanatra várva. A mutáció tehát nem egyenlő a karcinogenezissel, de a megszaporodó mutációk növelik az esélyét annak, hogy egy-egy sejt a kumulált károsodásokon már nem tud felülemelkedni, malignus transzformáció, neopláziás folyamat indul.

Ezért van döntő jelentősége az örökítőanyag károsodásait felismerő és kijavító sejtszintű mechanizmusoknak. Ezek a sejtosztódás különböző fázisaiban lankadatlanul őrködnek, felismerik és reagálnak a hibákra, az oxidatív stressz okozta károsodásokra. Hatékonyak, de nem tévedhetetlenek és nem is kimeríthetetlenek. Ráadásul magát a rendszert, fehérjéit, enzimjeit, szabályozó molekuláit szintén a DNS bizonyos szekvenciái kódolják, így egy-egy itt átcsúszott mutáció a hibajavításban is okozhat fennakadásokat. Ennek következményei idővel karcinogenezishez vagy más súlyos problémákhoz, autoimmun betegségekhez vezethetnek.

Az elektromágneses sugárzás hatása

Tudományos kutatások sora szól arról, hogy a távközlésben használatos elektromágneses sugárzás – nem ionizáló sugárzásként is – károsíthatja a sejtek örökítőanyagát*. Megnyilvánulhat a DNS egyik vagy mindkét szálán történő szakadásokban, DNS-fragmentációkban, szerkezeti anomáliákban, keresztkötések létrejöttében, megzavart sejtosztódásban. A hibajavító mechanizmusok sejttípustól függően működésbe lépnek, így a károk egy része elhárításra kerül, más részük azonban permanens marad, és alapját képezhetik a sejt és utódgenerációi, az érintett szövet elfajulásának.

Az elektromágneses sugárzás képes lehet arra, hogy elektron tanszfert indukáljon a DNS integritásában döntő szerepet játszó hidrogén-kötésekben. A következmény bázispár-szakadás, a DNS szerkezetének felbomlása, despiralizáció és transzkripció, stressz-fehérjék megjelenése, vagy idő előtti, atípusos mitózis (Blank és Goodman, 2008).

Az Egészségügyi Világszervezet 2011-ben a lehetséges rákkeltők közé sorolta az elektromágneses sugárzást, kiváltva ezzel a nemtetszését azoknak, akik csakis az ionizáló sugárzás esetében hajlandóak ilyen hatást elfogadni. Rá is világítottak, hogy az átsorolásnak nem érdemes túlzott jelentőséget tulajdonítani, mivel új csoportjában az elektromágneses sugárzás több száz egyéb anyaggal és hatással osztozik. Ha mindnek kiemelt jelentőséget tulajdonítanánk, naphosszat retteghetnénk, becsukva boltot és pajtát egyaránt.

A helyzet azonban az, hogy túlnyomó többségükkel az átlagember nem találkozik, vagy el lehet kerülni, de legalábbis lehet védekezni ellenük, a kitettség csökkenthető. A bázisállomások elektromágneses sugárzása esetén azonban nincs választásunk, legfeljebb a remete életmód, civilizációtól minél messzebb.

Nem segíti a tisztánlátást az sem, hogy a külső és belső oxidatív hatások, az egyéb károsító környezeti tényezők által okozott mutációs "zajba" – részben a kumulatív jelleg okán – belevesznek az elektromágneses sugárzás okozta negatív hatások. Így az orvosi gyakorlatban és a kóroktani vizsgálódások során szinte lehetetlen kihámozni és differenciálni a neoplasztikus folyamatok eredetét. Ilyen igény persze legtöbbször fel sem merül, egyszerűbb a hátterükben mást gyanítani.

Sokan azt gondolják, hogy itt ha más nem, az Egészségügyi Világszervezet biztosan rendet fog vágni, az emberek egészségének védelmét maximálisan szem előtt tartva. Magunk részéről nem vagyunk erről meggyőződve. A WHO mára inkább csak tétova szemlélője az eseményeknek, sokan kritizálják vélt vagy valós bénultságát és rugalmatlanságát. Célszervezetei megállapításait számtalan tudós vitatja, iparági kapcsolódás okán összeférhetetlenséget emlegetnek, állásfoglalásaival a tudományos közösség spontán szerveződései helyezkednek szembe. A két oldal egymást vádolja felületességgel, következtetései megalapozatlanságával, mindeközben az emberek fejében csak a kérdőjelek szaporodnak.  

A kérdőjelek, hiszen újabb és újabb vizsgálatok látnak napvilágot, köztük olyanok is, melyek nem mutatnak ki negatív hatást az elektromágneses sugárzásnak kitett sejtekben, sem in vitro, sem in vivo (sejttenyészetben, illetve élő kísérleti állatban). Ez azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy vizsgálatok százai – bármiféle kapcsolódó érdek nélkül – sejtkárosodást és ok-okozati viszonyt állapítanak meg. Eredményeiknek arra kell sarkallniuk, hogy az új technológiák vizsgálatára bevezetésük előtt teljeskörűen sort kell keríteni független szakértők és intézmények bevonásával. Megnyugtatóan a már működő 3G és 4G hálózatok esetében sem történt ez meg. Véleményünk szerint bázisállomásaik telepítésének gyakorlata felülvizsgálatra szorul, nemkülönben a jelenlegi egészségügyi határértékek.

Az okoseszközöket lehet ésszerűen használni, mi választjuk meg, hogy egy funkciót egy szolgáltatást milyen módon szeretnénk igénybe venni, akár el is zárkózhatunk tőle, vagy megtesszük személyes óvintézkedéseinket. Rajtunk múlik. Lakókörnyezetünket illetően azonban nem sok választásunk van. Az adótornyok és bázisállomások okán kitettségünk folyamatosan növekszik, mind intenzitásban, mind időtartamban.

Mindez egészségügyi következményekkel járhat, de szervezetünk sem tétlen, megpróbál alkalmazkodni. Bízhatunk az örökítőanyag védelmét biztosító mechanizmusokban, de ahogy arra cikkünk folytatásában majd kitérünk, véleményünk szerint a nem rosszindulatú elváltozásokban megnyilvánuló hatások gyakorisága messze túlmutathat azon, amit ma sejteni vélünk.

(folytatjuk)

 

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

Lektorálta:
Dr. Igaz Iván
Dr. Gelencsér Tamás

 

*Néhány irányadó vizsgálat

  • csirke embrió (in vivo) 900 MHz besug. 5–12 nap >>> máj- és DNS-károsodás (D'Silva, M. és mtsai, 2017)
  • patkánysejt (in vitro) 900 MHz besug. 1 óra/nap 30 napon át >>> sugárzás okozta oxidatív stressz  (Ursache, M. és mtsai., 2009)
  • patkány agysejt (glia, in vitro) 900 MHz alacsony int. besug. 5, 10, 20 perc/nap 14 napon át >>> szabadgyök képződés és DNS-károsodás (Campisi, A. és mtsai, 2010)
  • ecetmuslica (in vivo) 900 MHz besug. 6 perc >>> DNS-fragmentáció és sejthalál, reproduktív károsodás (Panagopoulos, D. J., 2012)
  • egér spermatociták (in vitro) 50 Hz (1, 2, 3 mT) besug. 24 óra >>> DNS-károsodás nem mutatható ki, 1800 MHz besug. 24 óra >>> DNS-szálszakadás (Duan, W. és mtsai, 2015)
  • emberi sejtek (trofoblaszt, in vitro) 1800 MHz besug. 4, 6, 24 órán át >>> sugárzás okozta DNS fragmentáció, regenerálódással  (Franzellitti, S. és mtsai, 2010)
  • nyulak (in vivo) 1800 MHz besug. 15 perc/nap, 7, ill. 14 napig >>> szabadgyök képződés, lipidperoxidáció, DNS-károsodás (Guler, G. és mtsai, 2012)
  • hat különböző sejtvonal (in vitro) 1800 MHz besug. 1 óra, ill. 24 óra >>> DNS-károsodás (Xu, S. és mtsai, 2013)
  • egér embrió (fibroblaszt, in vitro) 1800 MHz besug. 1 óra >>> szálszakadások a DNS-ben, hibajavító mechanizmus aktiválódása (Sun et mtsai, 2016)
  • hörcsög (tüdő fibroblasztok, in vitro) 1950 MHz besug. 20 óra >>> dózisfüggő génkárosodás, adaptáció (Sannino, A. és mtsai, 2017)

Forrásainkból

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×