A XIX. században számos orvos Ărta be magát a sebĂ©szeti szakkönyvekbe (egyesek a törtĂ©nelemkönyvekbe is).
Larrey francia hadsebĂ©sz pĂ©ldául az amputáciĂłk biztonságossá tĂ©telĂ©ben, Cooper a sĂ©rĂĽlt nagyerek (pl. arteria carotis, aorta) lekötĂ©sĂ©ben járt az Ă©len. Dupuytren vĂ©gezte el az elsĹ‘ hasfali bĂ©lkivezetĂ©st (anus praeternaturalis) Ă©s állkapocs-rezekciĂłt (az Ĺ‘ nevĂ©hez fűzĹ‘dik a huzamos behatásra kialakulĂł sĂşlyos tenyĂ©ri kontraktĂşra leĂrása is).
Wells amerikai fogorvos nitrogĂ©noxidullal narkĂłzist vĂ©gez, Morton Ă©terrel, Simpson kloroformmal kĂsĂ©rletezik (mindegyikĹ‘jĂĽk az 1840-es Ă©vekben).
Semmelweis Ignác (a mikroorganizmusok létezésének ismerete nélkül) az antiszepszis élharcosaként válik ismertté (sajnos nem eléggé és főként nem elfogadottá). Az általa vallottakat pedzegeti a még kevésbé elismert Holmes is (USA, Boston).
Billroth nyelĹ‘csĹ‘- Ă©s gyomor rezekciĂłt, gĂ©geműtĂ©teket vĂ©gez, a skĂłt MacEwen pedig az agysebĂ©szet ĂşttörĹ‘jekĂ©nt agydaganatot távolĂt el. A XIX. század vĂ©gĂ©n kerĂĽl sor az elsĹ‘ heveny idĹ‘szakban sikeresen elvĂ©gzett vakbĂ©lműtĂ©tre, kĂsĂ©rleteznek az intubáciĂłval, Schleich nĂ©met sebĂ©sz kokainoldat segĂtsĂ©gĂ©vel helyi Ă©rzĂ©stelenĂtĂ©st alkalmaz.
Röntgen fizikuskĂ©nt Ăşj korszakot nyit a diagnĂłzis lehetĹ‘sĂ©geiben (1895). Rehn-nek sikerĂĽl az elsĹ‘ stabil szĂvvarrat, Schlatternek az elsĹ‘ teljes gyomoreltávolĂtás (1896-1897). A század vĂ©gĂ©n sikeresen távolĂtanak el beteg tĂĽdĹ‘lebenyt, megtörtĂ©nnek az elsĹ‘ lĂ©pĂ©sek a lumbális Ă©rzĂ©stelenĂtĂ©s terĂ©n.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(A következĹ‘ rĂ©szben a XX. századi sebĂ©szet mĂ©rföldköveirĹ‘l Ărunk.)