A látás összetett folyamat, jelenti a fényérzékelést, az alaklátást, a színlátást, a mélységi látást, a látott tárgyak felismerését és azok felidézésének képességét. A látás során tehát fizikai, élettani és pszichés folyamatok játszódnak le. A látási folyamatban az első tényező a szem - mint ingerfelvevő rendszer - hibátlan működése. A látászavarok nagyon különbözőek, de az egyes szembetegségekre, szemészeti állapotokra nagyon jellemzőek. A leggyakoribbak a fénytörési hibák és az alkalmazkodás gyengesége.
rövidlátás
Öröklődő kötőszöveti betegség. Általában aránytalanul magas termet, hosszú végtagok és ujjak, laza ízületek, valamint szemészeti, szív és érrendszeri eltérések jellemzik. Gyakori a rövidlátás, a mellkas deformitása. A betegek nagy részének szívbillentyűhibája van, főütőerük (aorta) pedig – a kevésbé ellenálló kötőszöveti struktúra végett – kórosan tág. Az aorta falának szakadása a korai halálozás elsődleges oka, amely időben végzett műtéttel (műér beültetésével) esetleg megelőzhető.
DEFINÍCIÓ
A szem fénytörési hibája által okozott homályos látásnak alapvetően két formája ismert. Rövidlátás esetén a közelben látott tárgyak a szem ideghártyáján (sárgafolt) éles képet alkotnak, amíg a távoli tárgyaknak homályos képe jelenik meg. A szem úgynevezett törőközegei: a szaruhártya, a szemlencse, és az üvegtest.
A rövidlátás gyakori és régóta jól ismert betegség, ám a köztudatban még mindig sok a félreértés, a bizonytalanság körülötte.
A legelterjedtebb félreértés, hogy sokan azt hiszik, a rövidlátás kezelése egyszerűen elintézhető egy megfelelő szemüveg felíratásával és viselésével, s ezután nincs további tennivaló.
Pedig a rövidlátó ember valóban "rövidlátó" módon viselkedik, ha nem ellenőrizteti rendszeresen szemének állapotát.
Az interneten újabban előszeretettel válogatnak a különböző orvosi, élettani vonatkozású tévhitek cáfolatai közül. Sajnos többségük laikus, bulvárindíttatású boncolgatás. Itt-ott tudományos folyóiratokra, cikkekre, szakértőkre hivatkoznak, de megközelítésükben felszínesek, leegyszerűsítők, alapvető élettani ismeretek hiányáról árulkodnak. Szerzőik a modern, racionális gondolkodás mezején Robin Hoodként nyilazzák le az „egészségtudatos állampolgárok, női magazinok, édesanyák” által terjesztett „csacsiságokat”.
Legutóbb egyik meghatározó hírportálunkon olvastam egy felmelegített tévhit-gyűjteményt és ezek cáfolatait. A górcső alá vettek közül néhány minden kétséget kizáróan tévedés. Példának okáért a haj és a köröm valóban nem növekszik tovább halálunk után (a jelenségért a turgorát vesztett bőr okolható), és a pulykahús L-triptofán tartalmától sem leszünk álmosabbak mint egy hasonló adag csirke elfogyasztását követően, noha biokémiailag közelebb merészkedve, akár összefüggést is találhatnánk.
