Közismert tény, hogy az általános környezetszennyezés miatt a felszíni vizek – melyekből az ivóvizünket nyerjük – egyre szennyezettebbek, illetve a kinyert ivóvíz egyre nehezebben tehető alkalmassá emberi fogyasztásra.
Ezért a palackozott ásványvizek fogyasztása évről évre nagymértékben növekszik. Egyre több palackozott víz jelenik meg a kereskedelemben, amelyekből – az alapvető ismeretek hiányában – nehéz kiválasztani a nekünk legmegfelelőbb terméket.
Csak orvosi javaslatra Magyarország geológiai adottságainak köszönhetően rendkívül gazdag ásványvizekben és gyógyhatású termálvizekben. Jelenleg 128 gyógy- és termálfürdő van nálunk. Vízkincsünket a rómaiak is felismerték, és hasznosították: Aquincum bő vizéről kapta a nevét.
A fürdőkúra és az ivókúra évszázadok óta szerte a világon összefonódott. A gyógyvizek kedvező hatására már Hippokratész is felfigyelt. A gyógyulás érdekében történő fogyasztásukra vonatkozóan a XV-XVI. századtól vannak adatok. A tudósok keresték az összefüggést a víz összetétele és a gyógyító hatás között. A XVIII. század elején Mária Terézia – felismerve az ásványvizek és gyógyvizek értékét – elrendelte a magyarországi vizek vizsgálatát. Mind belföldi, mind külföldi forgalmazását szorgalmazta, és akadályozta a külföldi ásványvizek behozatalát, hiszen hatalmas ásványvízkészlettel rendelkezünk.
Főzzünk szappant!
A gyógyvizek hatását és a fürdőzés élményét már az ókori rómaiak is ismerték. Ám napjaink egyik legfontosabb tisztálkodó szere, a szappan, csak néhány száz esztendővel ezelőtt jelent meg az öreg kontinensen. Ezek formájukban és illatukban nem hasonlítottak a mai szappanokra, funkciójuk is sokkal több volt eleinte: kezdetben a szappan mosogatásra és mosásra is szolgált. Ma valószínűleg kezünkbe se vennénk azt a tisztításra és tisztálkodásra használt masszát, melyet fahamu, zsír és víz keverékéből gyúrtak össze...
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.