A gyógyvizek hatását és a fürdőzés élményét már az ókori rómaiak is ismerték. Ám napjaink egyik legfontosabb tisztálkodó szere, a szappan, csak néhány száz esztendővel ezelőtt jelent meg az öreg kontinensen. Ezek formájukban és illatukban nem hasonlítottak a mai szappanokra, funkciójuk is sokkal több volt eleinte: kezdetben a szappan mosogatásra és mosásra is szolgált. Ma valószínűleg kezünkbe se vennénk azt a tisztításra és tisztálkodásra használt masszát, melyet fahamu, zsír és víz keverékéből gyúrtak össze...
Az első időkben mindenki odahaza főzte hamuból és állati faggyúból a szükséges szappanmennyiséget. A XV. században már különbséget tettek a fürdésre és a tisztításra való szappanok között. A kozmetikumként is használatos szappan nagyon drága volt, csak a legelőkelőbbek juthattak hozzá az illatos csodákhoz. A szappant ekkor arannyal díszítették és illóolajokkal, gyógynövényekkel illatosították.
Itáliában lett először népszerű a szappan használata és a szappanfőzés "tudománya" is e félszigetről indult világhódító útjára. Az olasz mesterek növényi gyantákkal, sőt még konyakkal is illatosították, színezték termékeiket. Később, mint a legtöbb luxuscikk előállítása, a finom szappan gyártása is franciák privilégiumává vált. "Savonette"- hirdették és inkább az illatra, mintsem a tisztító hatásra koncentráltak. Rózsaolajjal, narancsvízzel és különféle balzsamokkal igyekeztek erős, maradandó illatot adni e tisztálkodó szereknek.
A XVII. században szappangyárak kezdték meg működésüket. Ezekben gyártották a mosószappant, de a házikészítés továbbra is népszerű maradt. A pipereszappant eleinte csak kisipari keretek között gyártottak, és csak a XX. században kezdtek el illatosított szappant nagyüzemekben előállítani.
Mozgalmas századunk során sokszor kellett a nőknek lemondaniuk a szépségápoló cikkekről, a második világháború alatt még a mosószappan is ritkaság volt. Ilyenkor előkerültek az ősi módszerek. Sok helyütt egy-egy élelmes asszony nekilátott - talán a nagymama receptje alapján - az oly fontos tisztálkodószer előállításához. A jó, fürdésre is alkalmas szappan egész családoknak jelentett kizárólagos megélhetést.
Ma a kézműipari termékek újra divatossá váltak. Talán egyszer visszatérünk a kézzel készült szappanokhoz is. A lehetőség adott, hiszen például Csehországban a mai napig működnek sikeres, szappangyártó kisüzemek. Ezekben a kézi szappan mesterséges anyagok nélkül készül és lehetőség van arra is, hogy az állati zsiradékot növényi olajjal váltsák ki, így sok allergiában szenvedőnek megoldást jelent a háziszappan.
Főzzünk szappant!
Odahaza bárki, némi kézügyességgel és türelemmel elkészítheti az ízlésének és bőrének megfelelő szappant. Persze ehhez ma már nincs szükség hamura és faggyúra. Sokkal egyszerűbb, ha vásárolunk már nálunk is kapható pure (vagyis tiszta, illatosító anyag nélküli) olívaszappant (ez helyettesíti a zsírt és a lúgot) és ezt használjuk fel.
Szükségünk lesz 15 dkg olívaszappanra, melyet reszeljünk le. Ezután készítsünk 3,5 dl páclevet. A páclé készülhet levendulából, narancshéjból vagy bármilyen más illatos növényből. A két hozzávalót keverjük össze és melegítsük addig, míg a massza homogénné nem válik. Ekkor vegyük le a tűzről és keverjünk bele néhány csepp megfelelő illatú illóolajat (érdemes a páclével megegyező, vagy harmonizáló illatot választani). Ha kedveljük a kicsit durvább, jobban tisztító és masszírozószappanokat, tehetünk a keverékbe 20-30 gramm durvára őrölt zabpelyhet.
Végül a langyos masszát töltsük kiolajozott fém vagy faformákba. Egy hétig hagyjuk száradni, majd rázogassuk ki a formákból az elkészült szappanokat s ezeket egyesével vékony papírba csomagoljuk be. Így még egy hónapig álljanak száraz helyen, aztán már mosakodhatunk is saját főzésű, illatos szappanunkkal. Higgyék el, dupla élvezet!
Tipp: a szappankészítéshez bármilyen gyümölcsöt használhatunk. Ha belekarikázzuk a narancsot, a grapefruitot vagy a banánt, nemcsak jó, hanem szép is lesz a házi készítésű szappan. Ráadásul banánnal - ha páclé helyett joghurttal egészítjük ki - remek, száraz bőrre való tisztálkodószert kapunk.
-práger-
forrás: archívum
(Patika Tükör – 020201)
