fitoterápia

Hidroterápia

A víz gyógyító hatását már az ókorban is ismerték és használták. Ez a tudás a középkorban feledésbe merült, ám a XIX. századtól, Sebastian Kneipp munkásságának köszönhetően, ismét az érdeklődés előterébe került. A hidro- és balneoterápia eljárásainak alkalmazása személyreszabottan és differenciáltan történik. A cél a szükséges termikus, kémiai, mechanikus és hidroelektrikus hatás elérése - ezt a hőmérséklet, az alkalmazás idejének és módjának megfelelő megválasztása biztosítja. Manapság mintegy 120-féle kezelési módot alkalmaznak, locsolás, gőzfürdő, váltott hőmérsékletű fürdő, borogatás stb. formájában.

A gyógyszerkutatásnak és -gyártásnak köszönhetően az evidencia alapú orvoslás fegyvertárában számos készítmény található, melyek elsődleges feladata és hatása a felborzolt idegek elsimítása, nyugtatás, szorongásoldás, (el)alvászavarok leküzdése. Esetükben kézzelfogható veszély a hozzászokás és függőség kialakulása, mellékhatástól többnyire nem mentesek, tompíthatják a figyelmet, lassíthatják a reflexeket (gépkocsivezetés), huzamos alkalmazásuk abúzushoz, narkomániához, önveszélyes cselekedetekhez vezethetnek.

A természetgyógyászat fitoterápia szakágában alkalmazott, szelíden nyugtató gyógynövények mentesek a fenti kockázatoktól, használatuk nem vezet kirívó pszichés következményekhez, nem befolyásolják az akaratot, érzékelést és reflexeket, magasabb dózis esetén sem valószínűsíthetők komplikációk, toxikus mellékhatások. Gyógynövények alkalmazásakor nem kell tartanunk a hozzászokástól (tolerancia, hatáscsökkenés), sem a függőség (dependencia) kialakulásától.