A gyógyszerkutatásnak és -gyártásnak köszönhetően az evidencia alapú orvoslás fegyvertárában számos készítmény található, melyek elsődleges feladata és hatása a felborzolt idegek elsimítása, nyugtatás, szorongásoldás, (el)alvászavarok leküzdése.
Esetükben kézzelfogható veszély a hozzászokás és függőség kialakulása, mellékhatástól többnyire nem mentesek, tompíthatják a figyelmet, lassíthatják a reflexeket (gépkocsivezetés), huzamos alkalmazásuk abúzushoz, narkomániához, önveszélyes cselekedetekhez vezethetnek.
A természetgyógyászat fitoterápia szakágában alkalmazott, szelíden nyugtató gyógynövények mentesek a fenti kockázatoktól, használatuk nem vezet kirívó pszichés következményekhez, nem befolyásolják az akaratot, érzékelést és reflexeket, magasabb dózis esetén sem valószínűsíthetők komplikációk, toxikus mellékhatások.
Gyógynövények alkalmazásakor nem kell tartanunk a hozzászokástól (tolerancia, hatáscsökkenés), sem a függőség (dependencia) kialakulásától.
Bár a gyógynövények – beazonosított összetevőiket illetően – a gyógyszerek allopátiás terápiás mechanizmusához hasonlóan fejtik ki hatásukat, a kívánt és elért eredmény nem mindig vezethető vissza egyértelműen egy-egy konkrét vegyületre, azaz a hatóanyag-hatás közötti összefüggés evidencia alapú nézőpontból olykor nehezen ragadható meg. Nem véletlen tehát, hogy az empirikus gyökereknek, a népi gyógyászatban, gyógynövényhasználatban felhalmozott ismereteknek – feltárásuknak és megőrzésüknek – kiemelkedő figyelmet és jelentőséget kell tulajdonítanunk.
A következőkben néhány hazánkban is gyűjthető, termeszthető, illetve kiskereskedelmi forgalomban hozzáférhető nyugtató hatású gyógynövény rövid jellemzésére vállalkozunk.
Macskagyökér (Valerianae radix)
Neve arra utal, hogy a macskák a szagát igen vonzónak találják (ennél fogva előszeretettel rápiszkítanak). A növény gyökere használatos, 1-2 percig főzni szükséges. Nyugtató hatású, érzelmi labilitásban, feszültségben, szorongó állapotokban alkalmazható.
A hatásért a gyökértörzsben kimutatható számos illékony anyag mellett a nem illékony valepotriátok felelősek, noha a hatóanyag–hatás közötti összefüggések napjainkban is fel-felmerülő megkérdőjelezése, a sokszor egymásnak ellentmondó közlemények zavarba ejtőek.
Az ízlelőbimbókat mindenesetre komoly kihívás elé állítja, nemkülönben a szaglóhámot, ezért (is) más gyógynövényekkel kombinálva, keverékekben szokták leginkább alkalmazni: alvászavarokban komlóval, citromfűvel, ideges szívpanaszok esetén galagonyával. Kombinációban funkcionális gyomor- és bélbántalmakban is hatásos. Sok gyári készítmény alkotórésze.
Citromfűlevél (Melissae folium)
Elsősorban gyógynövény, de kedvelt fűszernövény és kozmetikai alapanyag is. Citromra emlékeztető illatú, illóolajat tartalmaz (citronellál, citrál, linalool stb.), ez közvetíti a szedatív hatást, melyet kísérletekkel igazoltan már 1889-ben leírtak. Feszült idegállapotokban, alvászavarokban alkalmazható.
Érdekes tulajdonsága, hogy a hatás kis dózisban érvényesül, az adag emelésével gyengül. Görcsoldó hatású a gasztrointesztinális traktusra, javítja az emésztést, fokozza az emésztőnedvek elválasztását. Irritábilis panaszok esetén is ajánlják. Nyálkahártyákon gyulladáscsökkentő hatású. Üdítő, mindennapi teaként fogyaszthatjuk, jótékony hatásai szerteágazóak.
Orbáncfű (Hyperici herba, Hypericum perforatum)
Bár hatóanyagai együttesen kiváló nyálkahártyavédő, sejtregeneráló, gyulladáscsökkentő, bakteriosztatikus és baktericid tulajdonságokkal ruházzák fel, összetevői zászlóshajójának a – neurotikus panaszok, a depresszió, kedélyállapot-hullámzások, nyugtalanság, irracionális félelmi állapotok és alvászavarok leküzdésében igen hatékony – hipericint vélik, melynek farmakológiai tulajdonságait már 1984-ben vizsgálták.
A gyógynövény jótékony hatású stresszes gyomorpanaszok, gyomorfekély, ideges szívpanaszok esetén is, főként kúraszerűen. Állatkísérletekben fotoszenzibilizáló hatását írták le, ezért humán felhasználásánál is indokolt az óvatosság (napfürdőzés, szolárium kerülése). Az orbáncfüvet kozmetikai készítmények alapanyagaként is hasznosítják.
Nyugtató hatással is bíró gyógynövényeink továbbá a levendula ("nehéz" ízű, inkább keverékekben), kamilla, kakukkfű, bizonyos tisztesfű fajok, szúrós gyöngyajak, hársfavirág, cickafarkfű. Itt említhető meg a közismert fűszernövény, a tárkony is.
A gyógynövényeket mindig a felhasználási előírásnak megfelelően készítsük el. Forrázatot lefedve hagyjunk hűlni (ellenkező esetben az illóolajok a helyiség légterét gazdagítják), kerüljük a fémeszközök használatát. A teákat lehetőleg ízesítés nélkül fogyasszuk.
A népi gyógyászatban előszeretettel használták a gyűjtött növényeket párna alá téve vagy párnába töltve, utóbbi – különféle illatos gyógynövénykeverékek felhasználásával – napjainkban reneszánszát éli (illóolaj-hatás).
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
