A metabolikus szindróma az iparosodott társadalmak népbetegsége. A túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód következtében alakul ki. Központi problémája az inzulin rezisztencia és az ehhez társuló másodlagos betegségek, melyek együttesen felgyorsítják az érelmeszesedés folyamatát. A fiatal generáció „képernyő-függése”, a kóla, chips és gyorséttermek népszerűsége miatt egyre fiatalabb életkorban jelentkezik a betegség, előfordulása már a gyermekgyógyászati gyakorlatban sem ismeretlen. A tünetegyüttes megelőzésében a tudatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás szerepe alapvető fontosságú.
A metabolikus szindróma (X szindróma) meghatározása (WHO)
A glukóz intolerancia kezdeti megnyilvánulása az emelkedett éhgyomri vércukorszint, majd csökken a glukóztolerancia, végül manifesztálódik a diabetes mellitus. A szénhidrátanyagcsere-zavar mellett további három jellemző tünetből legalább kettő jelenléte szükséges a tünetegyüttes megállapításához:
1. hipertónia (ismételten magas vérnyomás)
2. diszlipidémia (emelkedett összkoleszterin vagy LDL-koleszterin vagy triglicerid, vagy csökkent HDL-koleszterin szint)
3. alma típusú elhízás (BMI = 27 kg/m2 és/vagy derékkörfogat férfiaknál >94 cm, nőknél >80 cm-nél)A betegség kialakulásaA metabolikus szindróma létrejöttében központi szerepet játszik a felszaporodott viszcerális zsírszövet, illetve az általa termelt hormonszerű anyagok. Kellően nagy túlsúly esetén az inzulinrezisztencia kialakulása mindenkinél csak idő kérdése, de ha a családban halmozottan fordul elő cukorbetegség, már kisebb mértékű elhízás esetén is kialakulhat. Az inzulinérzékenység csökkenése eleinte az inzulintermelés fokozódását indukálja. A hiperinzulinémia emeli a szimpatikus idegrendszer aktivitását (sympathoadrenalis túlműködés), amely megteremti a magas vérnyomás kialakulásának előfeltételét. Egy idő után a hasnyálmirigy már képtelen a kompenzatórikus, azaz az inzulinrezisztencia mértékének megfelelő mennyiségű inzulint termelni, felütik fejüket a szénhidrát anyagcsere zavarai. A magasabb vércukorszint, illetve az inzulinhatás elégtelensége elősegítik az atherogén lipideltérések kialakulását, ami érbetegségeket okoz.
Az alsó végtag felületesen futó, kitágult, kanyargós vénái nemcsak esztétikai szempontból zavaróak, hanem tünetekkel is járhatnak. A felnőtt lakosság több, mint 10%-ánál találkozunk ezzel a betegséggel, az előfordulása nőknél gyakoribb. A visszeresség kialakulásában részben öröklött, részben szerzett tényezők játszanak szerepet.
