A gyermek- és felnőttkori metabolikus szindróma gyógytornájáról

A metabolikus szindróma az iparosodott társadalmak népbetegsége. A túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód következtében alakul ki.

Központi problémája az inzulin rezisztencia és az ehhez társuló másodlagos betegségek, melyek együttesen felgyorsítják az érelmeszesedés folyamatát.

A fiatal generáció „képernyő-függése”, a kóla, chips és gyorséttermek népszerűsége miatt egyre fiatalabb életkorban jelentkezik a betegség, előfordulása már a gyermekgyógyászati gyakorlatban sem ismeretlen. A tünetegyüttes megelőzésében a tudatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás szerepe alapvető fontosságú.

A metabolikus szindróma (X-szindróma) meghatározása (WHO)

A glukóz intolerancia kezdeti megnyilvánulása az emelkedett éhgyomri vércukorszint, majd csökken a glukóztolerancia, végül manifesztálódik a diabetes mellitus. A szénhidrátanyagcsere-zavar mellett további három jellemző tünetből legalább kettő jelenléte szükséges a tünetegyüttes megállapításához:

• hipertónia (ismételten magas vérnyomás)
• diszlipidémia (emelkedett összkoleszterin vagy LDL-koleszterin vagy triglicerid, vagy csökkent HDL-koleszterin szint)
• alma típusú elhízás (BMI = 27 kg/m2 és/vagy derékkörfogat férfiaknál >94 cm, nőknél >80 cm-nél)

A betegség kialakulása

A metabolikus szindróma létrejöttében központi szerepet játszik a felszaporodott viszcerális zsírszövet, illetve az általa termelt hormonszerű anyagok. Kellően nagy túlsúly esetén az inzulinrezisztencia kialakulása mindenkinél csak idő kérdése, de ha a családban halmozottan fordul elő cukorbetegség, már kisebb mértékű elhízás esetén is kialakulhat. Az inzulinérzékenység csökkenése eleinte az inzulintermelés fokozódását indukálja. A hiperinzulinémia emeli a szimpatikus idegrendszer aktivitását (sympathoadrenalis túlműködés), amely megteremti a magas vérnyomás kialakulásának előfeltételét. Egy idő után a hasnyálmirigy már képtelen a kompenzatórikus, azaz az inzulinrezisztencia mértékének megfelelő mennyiségű inzulint termelni, felütik fejüket a szénhidrát anyagcsere zavarai. A magasabb vércukorszint, illetve az inzulinhatás elégtelensége elősegítik az atherogén lipideltérések kialakulását, ami érbetegségeket okoz.

Milyen diéta?

Megalapozottságuktól függetlenül az utóbbi években számos diéta vált népszerűvé. A széles körben elterjedt diétákat 10-es skálán minősítik a dietetikusok:

• GI diéta 9
• South beach diéta 8
• Perricone diéta 8
• Zóna étrend 7
• Tészta diéta 5
• Amerikai diéta 5
• 90 napos étrend 3
• Atkins diéta 2
• Káposztaleves 2
• Tojás diéta 2

A diétát akkor minősítik pozitívan, ha a csökkent kalóriabevitel mellett a létfontosságú tápanyagok elosztása megfelel az elvárásoknak: a fehérje bevitel 0,8 g/ttkg! Se több, se kevesebb nem lehet! Az ásványi anyagok és vitaminok is megfelelő mennyiségben szükségesek.

A szakirodalom szerint a fogyókúra alapja az energiabevitel legalább 50%-át kitevő szénhidrátbevitel (inkább összetett szénhidrát és rost), a 30%-ot kitevő zsírbevitel (döntően telítetlen zsírsavak), a maradék 20% a fehérjebevitel. A diéták közül az egyik irányvonal az alacsony szénhidráttartalmú, fehérjében gazdag étrend (pl. Atkins), a másik a zsírban szegény étrend (pl. Mediterrán diéták). Az előbbinél a szénhidrátfogyasztást radikálisan csökkentik, ezáltal jelentős fogyás érhető el. Az ára adott: ketózis alakulhat ki (aceton és acetonszerű anyagok szabadulnak fel a vérben – enyhe mérgezéses állapot), ami étvágytalansághoz vezet.

A másik, a mediterrán diéta kedvező kardiovaszkuláris hatását számos adat támasztja alá. Ennek a diétának a lényeges eleme a többszörösen telítetlen zsírsavak (pl. olívaolaj) fogyasztása. Az alacsony zsírtartalom kíméli az ereket és segít az ideális testsúly fenntartásában. Gyenge pontja ennek a diétának, hogy hiányállapotokhoz vezethet (A- és E-vitamin,vas-, cink-, folsavhiány), valamint nehezen tartható, mert nem okoz jóllakottságot, ezáltal akár további súlygyarapodáshoz is vezethet.

A legoptimálisabb a GI-diéta,az élelmiszerek válogatása a GI, azaz a glikémiás index alapján. A glikémiás index a táplálékok sorrendjét jelenti a vércukorszintre gyakorolt hatás alapján. A magas GI-értékű ételek fogyasztása megemeli a vércukor és az inzulin szintjét, emeli a vérnyomást, magas koleszterin- és triglicerid értékekhez vezet, valamint előnytelenül befolyásolja a szívbetegségek egyéb rizikófaktorait. Ha egy étel GI-értéke alacsony, akkor kevesebb glükóz jut a véráramba, kevesebb inzulint kell termelnie a hasnyálmirigynek.

Minél kevesebb inzulint kell elválasztani, annál kevesebb zsírt fog elraktározni a szervezet, így egyenletesen járó „motorként” működhet az anyagcserénk. Ha alacsony glikémiás indexű ételekből állítjuk össze az étrendünket, akkor megerőltetés nélkül megindul a fogyás, kedvezőbbek a fizikai aktivitás feltételei, az immunrendszer erősödik, csökken a vér koleszterinszintje, emelkedik a HDL-, csökken az LDL-szint, bőrünk, hajunk, körmünk szebbé válik.

Alacsony glikémiás indexű élelmiszerek:

• rostok, zöldségek, gyümölcsök
• fruktózt, laktózt tartalmazó élelmiszerek
• savi vegyhatású tápanyagok (citromsav, tejsav, ecetfélék)
• alacsony szénhidráttartalom magas fehérjetartalommal párosulva
• durvábbra őrölt liszt, durumlisztből készült tészta
• telítetlen zsírok
• tejtermékek

A metabolikus szindróma megelőzése gyermekkorban

A metabolikus szindrómát könnyebb megelőzni, mint kezelni. Fontos a gyermekeket már iskoláskorukban egészséges táplálkozásra szoktatni, és megszerettetni a rendszeres testmozgást. Aktivitásuk feltételei akkor biztosítottak, ha nyugodt, derűs légkörben, képességeiknek és életkoruknak megfelelő testgyakorlatokat végezhetnek. A természetes mozgásokat (kúszás, csúszás, mászás, ugrás, járás, futás, dobás, függés, gurulás, átfordulás) változatos formában, különböző irányban, eszközzel és eszköz nélkül is célszerű gyakoroltatni.

A metabolikus szindrómához vezető első lépcső az elhízás. A már elhízott, de még nem beteg személyek esetében a zsírszövet tömegének csökkentése kivédheti az anyagcserezavarok kialakulását. Az edzettségi állapot javulásával a metabolikus eltérések normalizálódhatnak még akkor is, ha a testtömeg változatlan marad, mert ilyenkor a zsírszövet aránya csökken.

A motoros képességek (kondicionális és koordinációs képességek, mozgékonyság, hajlékonyság) javítása az ún. gyorserőt, a mozgásgyorsaságot, reakciógyorsaságot, reakcióképességet, állóképességet, valamint az egyensúlyérzéket és ritmusképességet fejlesztő gyakorlatok által valósítható meg. Ha a metabolikus szindróma, illetve a következményes érbetegség kialakult, gyógyszeres kezelésre is szükség van. A már kialakult szövődmények a testmozgás által felkínált lehetőségeket beszűkíthetik.

A metabolikus szindróma gyógytornája

A keringési állóképesség megléte segít megelőzni a kardiovaszkuláris betegségek kialakulását. Szintje azt jelzi, hogy milyen hatásfokkal kerül az oxigén az izmokba, és az anyagcseretermékek milyen gyorsan ürülnek onnan ki.

Az állóképesség tesztelésének házi módszere a Ruffier-teszt. Végrehajtás: Folyamatos váltott lábú fellépés egy sámlira három percen át, összesen 90x, két másodpercenként végrehajtva egy-egy lépést. Mérjük le a pulzust a teszt elején (P1), a teszt végén (P2), és egy perccel a teszt befejezése után (P3). A következő képlettel határozzuk meg az állóképességi edzettség szintjét (F):

F = [(P1+P2+P3)-200]/10

Értékelés:

• 6-9.9 kitűnő
• 10-12 nagyon jó
• 12-14 jó
• 14-16 közepes
• 16< rossz

A testmozgás szempontjából legfontosabb a rendszeresség. Ideális esetben két alkalom között nem telik el 48 óránál több, de a minimálisan ajánlható gyakoriság a heti három alkalom (lehetőleg nem egymást követő napokon). A rendszertelenül végzett testmozgás, valamint a hosszabb kihagyás után nagy intenzitással végzett fizikai aktivitás a sérülések és a kardiovaszkuláris szövődmények valószínűségét is növelheti.Egy alkalommal legalább fél-, előnyösen egyórányi közepes intenzitású aktivitás javasolt. Egészséges ember viszonylag szabadon válogathat a sportágak között, de a már meglevő betegségek speciális figyelmet igényelnek.

Az elhízás önmagában is terheli az alsó végtag ízületeit. Extrém túlsúly esetén ezért a futás/kocogás ellenjavallt, helyette a vízben végzett mozgás (úszás, aqua fitnesz) tanácsolható.

Fizikai terhelés hatására a vérnyomás élettanilag megemelkedik. Nem, illetve nem kielégítően kezelt magas vérnyomás esetén a változás veszélyes tartományt érhet el. Ilyenkor a súlyzós „erőedzések” nem javasoltak, illetve az edzésprogram bevezethetősége előtt a vérnyomás megfelelő beállítása szükséges.

Inzulinnal kezelt cukorbetegség esetén testmozgás hatására a vércukorszint leeshet. Ha ez bekövetkezik, a helyzet gyorsan felszívódó cukorral (szőlőcukorral) rendezhető. Megelőzése céljából a testmozgás előtti étkezés során többletszénhidrát bevitele javasolt.

A páciens terhelhetőségét a már kialakult szívbetegség befolyásolja. A fel nem fedezett koszorúér-betegség magában hordja a testmozgás hatására kialakult szívizominfarktus vagy hirtelen szívhalál veszélyét. Ezért magas rizikójú betegek esetében az edzésprogram megkezdése előtt terheléses EKG-vizsgálat javasolt. Magas rizikójú beteg az, akinél az elhízás már 2-es típusú cukorbetegséggel szövődött, a családban fiatalkori koszorúér-betegség vagy hirtelen halál fordult elő, illetve háromnál több kardiovaszkuláris rizikófaktora van. Az ergometria során a beteg terhelhetősége is kiderül, ami mozgásprogramját pontosabban tervezhetővé teszi.

Az agyi érbetegségek szövődményeként kialakuló stroke maradványtünetként észlelhető féloldali bénulás kezelése speciális gyógytornász feladat. A mozgáskészség javulása hónapok alatt következik be.

Az alsó végtagi érszűkület a láb keringését rontja, a nyugalomban még megfelelő vérellátás a terhelésre elégtelenné válhat. Amennyiben érműtét nem jön szóba, az alsó végtag terhelése kerülendő.

Diabeteses neuropátia esetén az alsó végtag érzéskiesése rejthet veszélyt magában. Ilyenkor különösen fontos a megfelelő lábbeli. Neuropátiás egyén ne mozogjon mezítláb, és kerülje a láb hosszan tartó igénybevételét.

Diabeteses retinopátia esetén kerülendőek azok a mozgásformák, amelyek a szemnyomás fokozódásával járnak. Ilyenek a nagy súllyal történő edzések és az ütővel végzett sportok (pl. tenisz, squash).

Ajánlás

Az egészségfejlesztés tantárgy iskolai szintű kötelező oktatása (az erre kiképzett egészségpedagógusok közreműködésével), melynek keretein belül logikus tematikára épülő, hatékony betegségmegelőzési előadások szervezhetőek, érezhetően javítanának a felnövekvő generációk, az egyes ember és környezete életminőségén, életkilátásain, egészségtudatos magatartásának megerősítésében, belátható időn belül pozitív változásokat hozva a népegészségügyi, társadalombiztosítási, foglalkoztatottsági adatokat feldolgozó statisztikákban.

A tanulmány szerzője:

Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár

GYÓGYTORNAPRAXIS.hu