Diagnosztikus képalkotó vizsgálat a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata, amikor az ultrahangkészülék erre a célra kialakított vizsgálófejét a végbélbe vezetik. Ezen eljárással pontosan meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége.
A kivizsgálásnak fontos része a vérminta laboratóriumi vizsgálata. Ezt főként egy, a prosztata mirigyei által termelt és a vérben is megjelenő sajátos fehérje, a prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintjének megállapítása érdekében végzik. A PSA koncentrációja a szérumban normálisan – az alkalmazott módszertől függően – 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van.
PSA-t azonban nemcsak a prosztatamirigyek normális hámsejtjei, hanem a prosztata rákos sejtjei is termelnek. Tapasztalat szerint prosztatarák esetén a PSA-szintje jelentősen megemelkedik. A PSA koncentrációja azonban a vérben a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései (gyulladás vagy dülmirigy túltengés) esetén is megemelkedik. A PSA-szint emelkedése tehát nem prosztatarák-specifikus.
A prosztatarák diagnosztikájában napjainkban alkalmazott, fent leírt három vizsgáló eljárás közül mégis a PSA emelkedett szintje tekinthető a prosztatarák esetleges jelenléte legérzékenyebb jelzőjének. Előfordulhat viszont az is, hogy kicsiny prosztatarák esetén a PSA még közel normális koncentrációban van jelen. Így a PSA-meghatározás egyedül önmagában nem elegendő a prosztatarákosok kiszűrésére.
Teljesen megbízható, végleges diagnózist csakis a prosztatából vett szövet kórszövettani, mikroszkópos vizsgálatával lehet felállítani. Ennek érdekében az orvos a végbélen át vagy a gáttájékon a prosztatába vezetett tűvel – lehetőség szerint a gyanúsnak vélt területről, vagy a prosztata állományából több helyről (rendszerint a prosztata hat különböző szegmentumából) – szövetmintát vesz ki (biopsziát végez). Az eljárás nem igényel kórházi tartózkodást, járóbeteg-rendelés keretében is biztonságosan elvégezhető.
A betegnél prosztatarák diagnosztizálása után a nála legeredményesebbnek ígérkező terápiás módszer jó megválasztása érdekében további kivizsgálásra van szükség. Amennyiben gyanú merül fel, hogy a rák áttörte a prosztata kötőszövetes tokját, sor kerülhet a hólyag és a végbél eszközös, endoszkópos vizsgálatára is.
A kivizsgálás része a mellkas és a csontrendszer röntgenvizsgálata is, esetleges áttét jelenlétének kimutatása, illetve kizárása céljából. Újabban a csontrendszer kivizsgálására a hagyományos röntgenvizsgálat helyett egy annál lényegesen érzékenyebb módszert, az egésztest csontszcintigráfiát, azaz a csontrendszer izotóp alkalmazásával történő átpásztázását végzik. Esetenként szükségessé válhat komputertomográfiás (CT) és/vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatok elvégzése is, a rák kiterjedésének pontosabb meghatározása, illetve esetleges áttétek jelenlétének megállapítása vagy kizárása céljából.
- m -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050205)