Diagnosztikus kĂ©palkotĂł vizsgálat a prosztata vĂ©gbĂ©len át törtĂ©nĹ‘ ultrahangos vizsgálata, amikor az ultrahangkĂ©szĂĽlĂ©k erre a cĂ©lra kialakĂtott vizsgálĂłfejĂ©t a vĂ©gbĂ©lbe vezetik. Ezen eljárással pontosan meghatározhatĂł a prosztata nagysága, formája Ă©s hangvisszaverĹ‘ kĂ©pessĂ©ge.
A kivizsgálásnak fontos rĂ©sze a vĂ©rminta laboratĂłriumi vizsgálata. Ezt fĹ‘kĂ©nt egy, a prosztata mirigyei által termelt Ă©s a vĂ©rben is megjelenĹ‘ sajátos fehĂ©rje, a prosztataspecifikus antigĂ©n (PSA) vĂ©rben, illetve szĂ©rumban lĂ©vĹ‘ szintjĂ©nek megállapĂtása Ă©rdekĂ©ben vĂ©gzik. A PSA koncentráciĂłja a szĂ©rumban normálisan – az alkalmazott mĂłdszertĹ‘l fĂĽggĹ‘en – 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van.
PSA-t azonban nemcsak a prosztatamirigyek normális hámsejtjei, hanem a prosztata rákos sejtjei is termelnek. Tapasztalat szerint prosztatarák esetén a PSA-szintje jelentősen megemelkedik. A PSA koncentrációja azonban a vérben a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései (gyulladás vagy dülmirigy túltengés) esetén is megemelkedik. A PSA-szint emelkedése tehát nem prosztatarák-specifikus.
A prosztatarák diagnosztikájában napjainkban alkalmazott, fent leĂrt három vizsgálĂł eljárás közĂĽl mĂ©gis a PSA emelkedett szintje tekinthetĹ‘ a prosztatarák esetleges jelenlĂ©te legĂ©rzĂ©kenyebb jelzĹ‘jĂ©nek. ElĹ‘fordulhat viszont az is, hogy kicsiny prosztatarák esetĂ©n a PSA mĂ©g közel normális koncentráciĂłban van jelen. ĂŤgy a PSA-meghatározás egyedĂĽl önmagában nem elegendĹ‘ a prosztatarákosok kiszűrĂ©sĂ©re.
Teljesen megbĂzhatĂł, vĂ©gleges diagnĂłzist csakis a prosztatábĂłl vett szövet kĂłrszövettani, mikroszkĂłpos vizsgálatával lehet felállĂtani. Ennek Ă©rdekĂ©ben az orvos a vĂ©gbĂ©len át vagy a gáttájĂ©kon a prosztatába vezetett tűvel – lehetĹ‘sĂ©g szerint a gyanĂşsnak vĂ©lt terĂĽletrĹ‘l, vagy a prosztata állományábĂłl több helyrĹ‘l (rendszerint a prosztata hat kĂĽlönbözĹ‘ szegmentumábĂłl) – szövetmintát vesz ki (biopsziát vĂ©gez). Az eljárás nem igĂ©nyel kĂłrházi tartĂłzkodást, járĂłbeteg-rendelĂ©s keretĂ©ben is biztonságosan elvĂ©gezhetĹ‘.
A betegnĂ©l prosztatarák diagnosztizálása után a nála legeredmĂ©nyesebbnek ĂgĂ©rkezĹ‘ terápiás mĂłdszer jĂł megválasztása Ă©rdekĂ©ben további kivizsgálásra van szĂĽksĂ©g. Amennyiben gyanĂş merĂĽl fel, hogy a rák áttörte a prosztata kötĹ‘szövetes tokját, sor kerĂĽlhet a hĂłlyag Ă©s a vĂ©gbĂ©l eszközös, endoszkĂłpos vizsgálatára is.
A kivizsgálás rĂ©sze a mellkas Ă©s a csontrendszer röntgenvizsgálata is, esetleges áttĂ©t jelenlĂ©tĂ©nek kimutatása, illetve kizárása cĂ©ljábĂłl. Ăšjabban a csontrendszer kivizsgálására a hagyományos röntgenvizsgálat helyett egy annál lĂ©nyegesen Ă©rzĂ©kenyebb mĂłdszert, az egĂ©sztest csontszcintigráfiát, azaz a csontrendszer izotĂłp alkalmazásával törtĂ©nĹ‘ átpásztázását vĂ©gzik. EsetenkĂ©nt szĂĽksĂ©gessĂ© válhat komputertomográfiás (CT) Ă©s/vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatok elvĂ©gzĂ©se is, a rák kiterjedĂ©sĂ©nek pontosabb meghatározása, illetve esetleges áttĂ©tek jelenlĂ©tĂ©nek megállapĂtása vagy kizárása cĂ©ljábĂłl.
- m -
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 050205)