A női fogamzásgátlás módszereiről sokszor és sokat lehet hallani, olvasni. Mindez a férfiak esetében használatos fogamzásgátló eljárásokról nem mondható el, bár kétségtelen, hogy az utóbbi időben az andrológia tudománya intenzíven kezdett foglalkozni ezzel a témakörrel is.
A hagyományos módszerek mindenki előtt ismertek.
Ilyen a megszakított közösülés, amikor a férfi a magömlés bekövetkezése előtt a péniszét eltávolítja a hüvelyből. Ez meglehetősen megbízhatatlan eljárás, egyrészt mert már a magömlés előtti nedvekkel is távozik sperma, másrészt a férfi az orgazmus csúcsán lekésheti a műveletet.
A legtöbbet használt és legelterjedtebb az óvszer, mely – ha jó minőségű – valóban hathatós módszer. Ám még mindig sokan idegenkednek a leheletvékony gumihártyától, ráadásul nincs is mindig kéznél. Ígéretes kísérletek folytak az úgynevezett férfitablettával, mely már jó néhány nyugat-európai országban kapható. Ez a spermiumtermelés időszakos felfüggesztését eredményezi. Elhagyása után a spermiumképződés beindul.
A férfi-fogamzásgátló eljárások másik nagy csoportja a műtéttel történő művi meddővé tétel.
E módszer lényege, hogy a spermautakban valamilyen akadályt kell képezni, hogy a spermiumok ne juthassanak ki a külvilágba. A spermavezeték beégethető, zsugorítható, átvágható és leköthető.
1974-ben Kínában kifejlesztettek egy módszert, a "no-scalpel" (szike nélküli) vasectómiát. (Vasectomia: az ondóvezeték egy szakaszának kimetszése.) Ez a módszer főként az USA-ban terjedt el rohamosan, jelenleg a műtétek harminc százaléka szike nélkül történik. Népszerűsége annak tulajdonítható, hogy a beavatkozás egyszerű, kevéssé megterhelő, s alig jár szövődménnyel.
A vasectómiát eredetileg kétoldali, a herezacskó bőrén, a spermavezeték felett ejtett metszésekből végezték, majd az ondóvezeték megszakítása után öltésekkel zárták a sebzéseket.
A no-scalpel műtéttechnikája egyszerű. A spermavezetéket két, külön erre a célra alkotott eszköz segítségével, roncsolásmentes módon húzzák elő a herezacskó bőre alól. Gyűrű alakú fogóban végződő eszközzel rögzítik a spermavezetéket és a felette fekvő bőrt. Ezt követően a bőr elé emelik a spermavezetéket. A beavatkozás során nem ejtenek metszést a bőrön, ami enyhíti a kezelt férfiak műtéttől való szorongását.
Kétségtelen, hogy az e módszerrel sterilizált férfiak jól tolerálják a beavatkozást. A rendszerint 5-l0 perc alatt elvégezhető no-scalpel a hagyományos, műtéti feltárásból végzett vasectómiánál ritkábban okoz szövődményeket. A no-scalpel kevésbé invazív beavatkozás, ezért alkalmazásakor kisebb a műtét utáni vizenyőképződés, fertőzés és fájdalom kockázata. A vezetéses érzéstelenítés szinte tökéletesen megszünteti a beavatkozással járó fájdalmat. Nem metszik a bőrt, ezért bőrvarrat sem szükséges.
Magyarországon az ondóvezeték folytonosságának megszakítása családtervezési célból engedélyezett, 1987. szeptember 1-jétől végezhető, ám igen szigorú feltételekhez kötött.
A törvény feltételeinek rövid ismertetése a leendő páciensek számára fontos lehet, ezért térjünk ki rá röviden.
Művi meddővé tétel csak az érintett írásbeli kérelmére végezhető el, amely kérelem bármikor és akár szóban is visszavonható. A kérelem benyújtása és a műtét elvégzése között legalább három hónapnak kell eltelnie. (Ez idő alatt tehát egy írásban benyújtott, pozitívan elbírált kérelem visszavonásához is elég szóbeli jelzés).
Családtervezési célból történő művi meddővé tétel állandó jelleggel Magyarországon tartózkodó magyar állampolgáron végezhető, ha a kérelmező 35. életévét betöltötte, vagy legalább 3 vér szerinti gyermeke van. Az engedély elbírálása előtt a kérelmező adatait személyi igazolványa alapján ellenőrizni kell, és előírt orvosi kötelesség a műtét jellegéről, szövődményeiről, esetenkénti végleges állapotot előidéző voltáról való felvilágosítás, valamint a házastárs tájékoztatása is.
A családtervezési céllal végzett művi meddővé tételt az egészségbiztosító nem fizeti. Továbbá meggondolandó, hogy ha egy elvégzett beavatkozás után a páciens mégis akarna később gyermeket (pl. új házasság), úgy csak egy aprólékos, finom műszereket igénylő beavatkozással lehetne megkísérelni az ondóutak folytonosságának visszaállítását. E műtét kimenetele elég bizonytalan.
Véleményem szerint a jövő század vezető módszere a gyógyszeres beavatkozás lesz, ennek irányában már most erőteljes kutatások folynak.
Dr. Török Alexander
urológus szakorvos
uro-szexológus
forrás: archívum
(Patika Tükör – 031001)
