A prosztatarák igen nagy jelentĹ‘sĂ©gű betegsĂ©g, hiszen az aktĂv korĂş fĂ©rfiak második leggyakoribb rosszindulatĂş daganata, amely a tĂĽdĹ‘rák után következik. MegjelenĂ©se ötvenĂ©ves kor elĹ‘tt ritka.
A dĂĽlmirigy vagy prosztata belsĹ‘ hĂm nemi szerv, az általa termelt váladĂ©k az oÂndĂł fontos rĂ©szĂ©t kĂ©pezi. A normális esetben szelĂdgesztenye alakĂş Ă©s nagyságĂş prosztata (sĂşlya 20-25 g) a hĂşgyhĂłlyag alatt, a vĂ©gbĂ©l elĹ‘tt, a hĂmvesszĹ‘ gyökĂ©nĂ©l helyezkedik el.
IdĹ‘s korban a prosztata – igen gyakran – erĹ‘sen megnagyobbodik, prosztatatĂşltengĂ©s (prosztatahipertrĂłfia) alakul ki. Ilyenkor a dĂĽlmirigy sĂşlya a normálisnak akár tĂzszeresĂ©re is megnövekedhet. A megnagyobbodott prosztata a hĂşgycsĹ‘ rajta áthaladĂł szakaszát összenyomva, sĂşlyos vizeletelfolyási, vizeletĂĽrĂtĂ©si problĂ©mákat okozhat.
A prosztatarák a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló, mirigyszerű struktúrákat képez, vagyis szerkezetét tekintve a prosztatarák úgynevezett mirigyes rák (adenokarcinoma).
A prosztatarák okát nem ismerjük. Utaltunk már rá, hogy idős korban igen gyakori a prosztata kóros megnagyobbodása, a dülmirigy-túltengés (prosztatahipertrófia vagy -hiperplázia). A prosztatarák gyakran ilyen prosztatában fordul elő.
Sokszor a megnagyobbodás által okozott vizelĂ©si panaszok megoldása Ă©rdekĂ©ben vĂ©gzett műtĂ©t során eltávolĂtott prosztataszövet mikroszkĂłpos vizsgálata rĂ©vĂ©n, mintegy vĂ©letlenĂĽl kerĂĽl felismerĂ©sre, hogy a megnagyobbodott prosztatában rák is jelen van. Nincs azonban bizonyĂtĂ©k arra, hogy a prosztatatĂşltengĂ©s hajlamosĂtana prosztatarákra.
A prosztatarák kialakulásában a genetikai tĂ©nyezĹ‘knek biztosan fontos szerepe van. MegfigyeltĂ©k ugyanis, hogy prosztatarákos egyĂ©n (apa, nagyapa, nagybácsi) vĂ©r szerinti fĂ©rfi rokonaiban háromszor gyakoribb a prosztatarákos megbetegedĂ©s, mint a kontroll nĂ©pessĂ©gben, Ă©ppen ezĂ©rt ilyen esetekben fokozott ellenĹ‘rzĂ©s a kĂvánatos.
Egyes tanulmányok szerint a zsĂrban gazdag táplálkozás növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Más – foglalkozással kapcsolatos – környezeti tĂ©nyezĹ‘k szerepĂ©re is vannak adatok. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett fĂ©rfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- Ă©s elemgyártás során) magasabb a prosztatarák kifejlĹ‘dĂ©sĂ©nek kockázata, csakĂşgy, mint a gumigyári munkásokban.
A prosztatarák kialakulásában hormonális hatásoknak fontos szerepe van. Az azonban, hogy a hormonháztartás egyensúlyának milyen megbomlása vezet a prosztatarák kialakulásához, egyelőre nem ismeretes.
A prosztatarák korai idĹ‘szakban gyakran nem okoz tĂĽneteket. Amikor tĂĽnetekhez vezet, azok rendszerint az alábbiak: gyakori vizelĂ©s (kĂĽlönösen Ă©jjel), nehezen indulĂł vizelĂ©s, a vizelet-visszatartás nehĂ©zsĂ©ge, gyenge vagy vizelĂ©s közben idĹ‘nkĂ©nt megszakadĂł vizeletsugár, fájdalmas, Ă©getĹ‘ Ă©rzĂ©s vizelĂ©s közben, vĂ©r megjelenĂ©se a vizeletben vagy az oÂndĂłban. E tĂĽnetek bármelyikĂ©nek Ă©szlelĂ©se esetĂ©n urolĂłgus szakorvoshoz kell fordulni.
- m -
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 050105)
Negyvenéves kor felett minden férfinak ajánlott a vérből kimutatható prosztata specifikus antigén (PSA) szintjét rendszeresen megméretni. 50 éves korig kétévente, 50 felett évente. Ismert családi, felmenői megbetegedés esetén már negyvenéves kor előtt is érdemes rendszeres szűrést végezni.
ArchĂvum
Archivált Ărás. A benne foglaltak aktualitása nem garantált, vagy nem feltĂ©tlenĂĽl tĂĽkrözik a vonatkozĂł tudományterĂĽletek jelenlegi ismeretanyagát, szempontjait Ă©s hangsĂşlyait.