A prosztatarák igen nagy jelentőségű betegség, hiszen az aktív korú férfiak második leggyakoribb rosszindulatú daganata, amely a tüdőrák után következik. Megjelenése ötvenéves kor előtt ritka.
A dülmirigy vagy prosztata belső hím nemi szerv, az általa termelt váladék az ondó fontos részét képezi. A normális esetben szelídgesztenye alakú és nagyságú prosztata (súlya 20-25 g) a húgyhólyag alatt, a végbél előtt, a hímvessző gyökénél helyezkedik el.
Idős korban a prosztata – igen gyakran – erősen megnagyobbodik, prosztatatúltengés (prosztatahipertrófia) alakul ki. Ilyenkor a dülmirigy súlya a normálisnak akár tízszeresére is megnövekedhet. A megnagyobbodott prosztata a húgycső rajta áthaladó szakaszát összenyomva, súlyos vizeletelfolyási, vizeletürítési problémákat okozhat.
A prosztatarák a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló, mirigyszerű struktúrákat képez, vagyis szerkezetét tekintve a prosztatarák úgynevezett mirigyes rák (adenokarcinoma).
A prosztatarák okát nem ismerjük. Utaltunk már rá, hogy idős korban igen gyakori a prosztata kóros megnagyobbodása, a dülmirigy-túltengés (prosztatahipertrófia vagy -hiperplázia). A prosztatarák gyakran ilyen prosztatában fordul elő.
Sokszor a megnagyobbodás által okozott vizelési panaszok megoldása érdekében végzett műtét során eltávolított prosztataszövet mikroszkópos vizsgálata révén, mintegy véletlenül kerül felismerésre, hogy a megnagyobbodott prosztatában rák is jelen van. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a prosztatatúltengés hajlamosítana prosztatarákra.
A prosztatarák kialakulásában a genetikai tényezőknek biztosan fontos szerepe van. Megfigyelték ugyanis, hogy prosztatarákos egyén (apa, nagyapa, nagybácsi) vér szerinti férfi rokonaiban háromszor gyakoribb a prosztatarákos megbetegedés, mint a kontroll népességben, éppen ezért ilyen esetekben fokozott ellenőrzés a kívánatos.
Egyes tanulmányok szerint a zsírban gazdag táplálkozás növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Más – foglalkozással kapcsolatos – környezeti tényezők szerepére is vannak adatok. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett férfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- és elemgyártás során) magasabb a prosztatarák kifejlődésének kockázata, csakúgy, mint a gumigyári munkásokban.
A prosztatarák kialakulásában hormonális hatásoknak fontos szerepe van. Az azonban, hogy a hormonháztartás egyensúlyának milyen megbomlása vezet a prosztatarák kialakulásához, egyelőre nem ismeretes.
A prosztatarák korai időszakban gyakran nem okoz tüneteket. Amikor tünetekhez vezet, azok rendszerint az alábbiak: gyakori vizelés (különösen éjjel), nehezen induló vizelés, a vizelet-visszatartás nehézsége, gyenge vagy vizelés közben időnként megszakadó vizeletsugár, fájdalmas, égető érzés vizelés közben, vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban. E tünetek bármelyikének észlelése esetén urológus szakorvoshoz kell fordulni.
- m -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050105)
Negyvenéves kor felett minden férfinak ajánlott a vérből kimutatható prosztata specifikus antigén (PSA) szintjét rendszeresen megméretni. 50 éves korig kétévente, 50 felett évente. Ismert családi, felmenői megbetegedés esetén már negyvenéves kor előtt is érdemes rendszeres szűrést végezni.
Archívum
Archivált írás. A benne foglaltak aktualitása nem garantált, vagy nem feltétlenül tükrözik a vonatkozó tudományterületek jelenlegi ismeretanyagát, szempontjait és hangsúlyait.