A stresszhez kapcsolt viselkedĂ©sváltozások Ăşj idegrendszeri alapjait fedeztĂ©k fel a HUN-REN KĂsĂ©rleti Orvostudományi KutatĂłintĂ©zet (KOKI) kutatĂłi egy rágcsálĂłkon vĂ©gzett vizsgálat során. A kutatĂłk eredmĂ©nyei Ăşj terápiás lehetĹ‘sĂ©geket nyithatnak a stresszhez kapcsolĂłdĂł problĂ©mák kezelĂ©sĂ©ben.
Egy traumatikus élmény vagy egy jelentős stresszhelyzet, tartós, sőt, bizonyos esetekben életre szóló viselkedésváltozást okoz. Hiába jól ismert e jelenség, idegrendszeri háttere és hatékony gyógymódja még nincs.
A HUN-REN KOKI LendĂĽlet Thalamus KutatĂłcsoport kutatĂłi egy rágcsálĂł stressz-modellben vizsgálták ezt a kĂ©rdĂ©st, az eredmĂ©nyeik pedig, melyeket a PLOS Biology cĂmű szakfolyĂłiratban publikáltak, forradalmasĂthatják a stressz okozta viselkedĂ©sváltozások gyĂłgyĂtását.
Egy utcai támadás, baleset, családi tragĂ©dia vagy háborĂş alatt elszenvedett megprĂłbáltatás, az ezeket átĂ©lĹ‘ emberek egy jelentĹ‘s rĂ©szĂ©nĂ©l (mintegy 20 százalĂ©k) tartĂłs viselkedĂ©sváltozással jár. A kutatĂłk ennek a korai, akut (stressz után 30 napig) Ă©s kĂ©sĹ‘i (30 nap után, post traumatic stress disordernek, PTSD) fázisát kĂĽlönĂtik el.
A tünetek hasonlóak mindkét esetben. A PTSD egyik legismertebb tünete az emléknyomok gyakori, nem odaillő helyzetben történő felidézése.
Kevésbé ismert, hogy az időnként jelentkező tünetek mellett szinte állandóan jelen lehetnek olyanok is, amelyek jelentősen befolyásolják a hangulatot és a viselkedést. Ezek erőssége betegenként eltérő lehet. Ilyen tünet lehet például a nyugtalanság, a nehezebb elalvás, az érzelmi bizonytalanság és a visszahúzódás is.
Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzĂti Ă©s idĂ©zi fel az agy az emlĂ©keket, de az mĂ©g mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartĂłs Ă©rzelmi változások hátterĂ©ben.
A kutatĂłk tisztában vannak vele, hogy az emlĂ©kek rögzĂtĂ©se Ă©s felidĂ©zĂ©se során az emlĂ©keket tárolĂł idegsejtcsoportok aktivitása rövid idĹ‘re megváltozik. Amikor viszont nem idĂ©zzĂĽk fel az esemĂ©nyt, az agyi emlĂ©knyom "alvĂł" állapotban marad: az idegsejtek aktivitása ilyenkor alacsony, Ă©s nem változik.
A kutatĂłk szerint ezĂ©rt nem világos, hogyan vezethet az emlĂ©kekhez kapcsolĂłdĂł rövid idejű aktivitásváltozás tartĂłsan fennállĂł Ă©rzelmi állapotokhoz, kĂĽlönösen a stresszes esemĂ©nyeket követĹ‘ elsĹ‘ napokban. Ez a kĂ©rdĂ©s azĂ©rt is fontos, mert jelenleg a PTSD kezelĂ©sĂ©nek fĹ‘ mĂłdszere az emlĂ©kek kioltására összpontosĂt, de ezek az eljárások nem tĂşl hatĂ©konyak.
A HUN-REN KOKI kutatĂłi egy rágcsálĂł stressz-modellben vĂ©gzett kĂsĂ©rletben felfedeztek egy stresszhelyzet után kialakulĂł, tartĂłs idegi aktivitás-fokozĂłdást, ami napokon át fennmaradt. Ez azĂ©rt kĂĽlönleges, mert az agyban általában erĹ‘s mechanizmusok működnek a tĂşlzott aktivitás csökkentĂ©sĂ©re, Ăgy eddig nem volt ismert, hogy ilyen hosszĂş ideig állandĂłan fennmaradĂł aktivitás lĂ©tezhet.
A kĂsĂ©rletben rĂ©szt vevĹ‘ egerek számára a stresszt egy ragadozĂł (rĂłka) szaga jelentette, aminek 10 percig voltak kitĂ©ve. A kutatĂłk a stresszt követĹ‘en az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitást figyeltek meg, amit Ă©ber állapotban nyugtalanság, elalváskor zavart viselkedĂ©s Ă©s hosszabb elalvási idĹ‘ kĂsĂ©rt.
A fokozott aktivitást a talamusz egy kĂĽlönleges szervezĹ‘dĂ©sű közĂ©psĹ‘ magcsoportjában a paraventrikuláris magban (PVT) figyeltĂ©k meg. Nem vĂ©letlenĂĽl ezen a terĂĽleten: a PVT ugyanis egy olyan "kapcsolĂłközpont", ahol a stresszt Ă©s Ă©bersĂ©get kĂłdolĂł agyterĂĽletek jelei találkoznak, mielĹ‘tt továbbĂtĂłdnának a viselkedĂ©st szabályozĂł agykĂ©regbe.
A kutatĂłk ezután egy Ăłrán keresztĂĽl szelektĂven gátolták a PVT sejteket, Ă©s azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartĂłs aktivitás-fokozĂłdása.
Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták.
Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amelyen belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet. Az összegzés szerint a kutatás eredményei egy új agyi mechanizmusra mutatnak rá, amely a stressz okozta viselkedési változásokért felelős.
Ez a mechanizmus Ăşj terápiás lehetĹ‘sĂ©geket nyithat a stresszhez kapcsolĂłdĂł problĂ©mák kezelĂ©sĂ©ben. A PVT aktivitásának tartĂłs szabályozásával olyan kezelĂ©sek fejlesztĂ©se elĹ‘tt nyĂlhat meg az Ăşt, amelyek hatĂ©konyak lehetnek a stressz által kiváltott szorongásos Ă©s traumás rendellenessĂ©gek ellen.
Az ilyen hosszĂş távĂş idegi változások megĂ©rtĂ©se pedig segĂthet cĂ©lzott terápiák kidolgozásában, amelyek a stressz által kiváltott viselkedĂ©si zavarokat enyhĂthetik.
(MTI)