"Azt még nem tudjuk, hova rohanunk, de oda egyre gyorsabban" – mondta nemrégiben egy kvantumfizikus.
Mintha a XX. században megváltozott volna az időélményünk, úgy érezzük, felpörgetett világunkban egyre kevesebb időnk marad megélni az életünket. "Majd emberekké" váltunk, nem vagyunk jelen az aktuális pillanatokban, rágódunk a múlton vagy – talán manapság még inkább – szorongunk a jövőtől. Néha meg eszeveszetten, hatalmas energiákkal tervezzük, szervezzük a jövőt, amelyben egyszer majd kiegyensúlyozott, békés életet élünk a karosszék kényelmében és mindenre jut időnk.
Női szerepek – ki nem mondott érzések
A rohanás, a felpörgetettsĂ©g, a szerepek halmozĂłdása a nĹ‘knĂ©l mĂ©g fokozottabban jelentkezik. A vágy csöndje cĂmű könyv ĂrĂłja azzal a kĂ©rdĂ©ssel foglalkozik, vajon mi az oka annak, hogy a nĹ‘k gyakran elveszĂtik szexuális Ă©rdeklĹ‘dĂ©sĂĽket tartĂłs párkapcsolatukban. Arra a megállapĂtásra jut, hogy sok nĹ‘ beleesik abba a csapdába, hogy megprĂłbál a hagyományos nĹ‘i szerepeknek megfelelni, annak ellenĂ©re, hogy tulajdonkĂ©ppen nem Ă©rzi maradĂ©ktalanul boldognak magát a családanya, a háziasszony, a háztartásbeli, vagy Ă©ppen az eltartott felesĂ©g szerepĂ©ben.
Ugyanakkor mĂ©giscsak társadalmi elvárás, hogy ha mindezekbe valaki belecsöppen, akkor elĂ©gedett, fitt Ă©s plakátmosolyĂş legyen, aki a hĂ©tköznapi rutin, a gyereksĂrás, a fĹ‘zĂ©s, a takarĂtás mellett hűsĂ©gesen, boldogan Ă©s – termĂ©szetesen – csinosan várja haza fĂ©rjĂ©t. A könyv ĂrĂłja szerint a nĹ‘k nagy rĂ©sze nem vállalja fel maga elĹ‘tt valĂłdi Ă©rzĂ©seit, nem mer szembenĂ©zni azzal, hogy nem feltĂ©tlenĂĽl boldog, azaz szerepjátszásra kĂ©nyszerĂĽl. Viszont ha letagadja a szerepeihez kapcsolĂłdĂł Ă©rzĂ©seit, ezzel eltávolĂtja magátĂłl a szexualitáshoz fűzĹ‘dĹ‘ alapvetĹ‘ Ă©rzĂ©seit is. ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy ezt a helyzetet gyakran bonyolĂtja a fĂ©rj, aki ezt a fajta önfeláldozást nem igazán ismeri el, s igen ritkán rendelkezik azzal a fajta Ă©rzĂ©kenysĂ©ggel, hogy amikor egy nĹ‘ a szerepek között kezdi elveszĂteni önmagát, ezt felismerje Ă©s segĂtsen.
Akkor sem könnyebb a helyzet, ha a hagyományos szerepek mellett egy nĹ‘ nem adja fel azt az igĂ©nyĂ©t – amit egyĂ©bkĂ©nt a mai társadalmi elvárások is közvetĂtenek felĂ© –, hogy tanuljon, karriert Ă©pĂtsen Ă©s a munkájában is kiteljesedjen. KĂĽlönösen kiĂ©lezetten jelenik ez meg, minĂ©l többet tanul valaki Ă©s minĂ©l magasabb beosztásban van.
Mindannyiunkat foglalkoztatĂł Ă©s Ă©rintĹ‘ kĂ©rdĂ©s, hogy lehetsĂ©ges-e Ă©s vajon hogyan, összeegyeztetni a hagyományos nĹ‘i szerepeket Ă©s az "önmegvalĂłsĂtĂł kiteljesedĂ©st". KĂváncsi lennĂ©k, hány fĂ©rj Ă©li meg kapcsolatában, hogy mindezek mellett figyelnek rá, törĹ‘dĂ©st, odafordulást Ă©s kellĹ‘ mennyisĂ©gű intimitást kap. Persze ugyanezt nĹ‘ktĹ‘l is meg lehetne kĂ©rdezni...
A sok szerep mellett gyakran a legfontosabb, a kapcsolat lényege kezd elsikkadni, a szeretet megnyilvánulásai, az a fajta tükör, amit a szerelemben a másiktól kaphatunk, amibe olyan jó önmagunkat meglátni.
Melyek azok a jelek, amik felhĂvhatják a figyelmĂĽnket, hogy energia-háztartásunk, feldolgozĂłkapacitásunk szĂ©lĂ©n járunk? A leggyakrabban Ă©s teljesen egyĂ©rtelműen a testĂĽnk "kiáltja", hogy valami nincs rendben.
Nézzünk néhány tünetet, amelyek a túlzott stresszre, illetve belső erőforrásaink kimerülésére utalhatnak:
- a rutin, a monotónia, az egyhangúság (gyeden, gyesen lévő kismamák lehangolt állapotának gyakori oka)
- túl sok munka, túl sok szerep, az elvárásoknak való megfelelés
- időzavar
- konfliktusok
- munkahelyi teljesĂtmĂ©nykĂ©nyszer
- az elismerés hiánya
Dr. PiczkĂł Katalin
pszichiáter
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 050705)
En azt probalom megerteni,h.a ferjem aki vallalta,h.csaladot akar miert kell,h.folyamatosan kommentalja a koltsegeinket. 3 honapos terhes vagyok es nem dolgozhatok a munkahelyemen jelengel mert kemeny fizikai munka.
Hatalmas stressz harul ram a kommentjei miatt ugy hogy magamra szinte alig koltok havonta( szamomra ez a legnehezebb,mert nincs sajat keresetem)
Szeretnek masoktol tanacsot kerni,h.hogyan elik meg az eltartott feleseg szerepet,van e valamilyen modszeruk arra,h.jobban el tudjak viselni az ilyen tipusu ferjuket.
Igen kevesen mernek erről beszélni, de a legtöbb családban bizony ez konfliktusforrás. Gyakran olvassuk, hogy azok a nők, akik ezt vagy azt a szerepet választották….., holott ez sokszor nem választás kérdése. Sokkal inkább kialakul, évek alatt formálódik, hogy munka vagy család, vagy mindkettő.
Szerintem sajnos nincs igazi egyensúly. Normál szakmákban, napi 8 órás munkákat tekintve, biztosan nincs.
Azt tanácsolnám, hogy Ĺ‘szintĂ©n beszĂ©ljen a fĂ©rjĂ©vel arrĂłl, hogy rosszul esik Ă–nnek, hogy ezt felhánytorgatja. Ez most egy olyan idĹ‘szak, amikor a kisbaba miatt áldozatokat kell hozniuk, mindkettejĂĽknek. Nincs Ă©rtelme annak, hogy az anyagi gondok megkeserĂtsĂ©k ezt a szĂ©p Ă©letszakaszt. PrĂłbáljanak meg a szĂĽletendĹ‘ gyermekre koncentrálni, annak örĂĽlni.
És talán jelezze a férje felé, hogy átérzi, hogy most még nagyobb a nyomás az ő vállán is, de amikor majd ön visszamegy dolgozni, ez majd enyhülni fog. Addig meg kitartás!!!