IdĹ‘ben felismerve Ă©s kezelve elkerĂĽlhetĹ‘ a gyermekkori sĂşlyos gerincferdĂĽlĂ©st korrigálĂł műtĂ©tek egy rĂ©sze, a konzervatĂv kezelĂ©s, azaz a speciális gyĂłgytorna Ă©s a fűzĹ‘viselĂ©s megakadályozhatja az állapot romlását - erre hĂvták fel a figyelmet a Vertebra AlapĂtvány szakĂ©rtĹ‘i.
Az esetenként már kisgyermekkorban is diagnosztizálható, de jellemzően a kiskamaszoknál - elsősorban a lányoknál - kialakuló gerincferdülés kezelés nélkül súlyosbodhat, és felnőttkorban komoly panaszokat okozhat.
A szakemberek szerint a szĂĽlĹ‘k Ă©s a tanárok tehetik a legtöbbet a korai felismerĂ©sĂ©rt, a kezelĂ©st pedig minden esetben specialistára kell bĂzni. A szĂ©les körben elterjedt tĂ©vhitek nehezĂtik a korai kezelĂ©sek elkezdĂ©sĂ©t, Ăgy pĂ©ldául fontos tudni, hogy az Ăşszás Ă©s a rendszeres sport nem elĹ‘zi meg Ă©s nem is korrigálja a gerincferdĂĽlĂ©st.
Magyarországon több tĂzezer gyermeket Ă©rint a gerincferdĂĽlĂ©s
Schuster Barbara, a Vertebra AlapĂtvány vezetĹ‘je szerint korai diagnĂłzissal a tinĂ©dzserkorĂş gyerekeken vĂ©gzett Ă©vi több száz, sĂşlyos gerincferdĂĽlĂ©st korrigálĂł műtĂ©t egy rĂ©sze elkerĂĽlhetĹ‘ lenne. Az esetek többsĂ©gĂ©t azonban nagyon kĂ©sĹ‘n ismerik fel, amikor a konzervatĂv kezelĂ©s már nem mindig alkalmazhatĂł.
A gerincferdĂĽlĂ©s jellemzĹ‘en serdĂĽlĹ‘korban jelenik meg, eredete az esetek 20 százalĂ©kában ismert, okozhatja pĂ©ldául veleszĂĽletett csigolyafejlĹ‘dĂ©si rendellenessĂ©g, illetve idegrendszeri vagy más betegsĂ©g. Kamaszkorban gyakran nagyot nĹ‘nek a gyerekek, de a gerincferdĂĽlĂ©st nem a hirtelen növĂ©s okozza. Közkeletű tĂ©vhit, hogy a betegsĂ©g a fĂ©loldalasan hordott nehĂ©z iskolatáska, az egykezes sport vagy a sok mobiltelefon-használat számlájára ĂrhatĂł.
A betegsĂ©g a gyerekek 2-4 százalĂ©kánál figyelhetĹ‘ meg, azaz Magyarországon is több tĂzezer családot Ă©rint; a nagyobb deformitások elĹ‘fordulása a lányoknál nĂ©gyszer gyakoribb.
A tapasztalatok szerint a gerincferdĂĽlĂ©s Ă©s a fogakat, az állkapcsot Ă©rintĹ‘ rendellenessĂ©gek gyakran egyĂĽtt járnak, a fűzĹ‘t használĂł fiatalok általában fogszabályzĂłt is viselnek. EzĂ©rt ha az egyik betegsĂ©get diagnosztizálják, Ă©rdemes a másikat is kivizsgáltatni. Szakorvos feladata, hogy tisztázza a megjelenĂ©sĂĽkben hasonlĂł elváltozások okát, Ă©s beállĂtsa a megfelelĹ‘ kezelĂ©st. A kezelt gerincferdĂĽlĂ©s, az odafigyelĂ©s, a tudatosság segĂthet a panaszmentes felnĹ‘ttkor elĂ©rĂ©sĂ©ben; az elhanyagolt vagy fĂ©lrekezelt esetek azonban a kĂ©sĹ‘bbiekben sĂşlyos panaszokat okozhat.
A tévhitek közé tartozik az is, hogy a gerincferdülést tartáshibaként definiálják, utóbbinál ugyanis nincsenek rögzült deformitások, szerkezeti eltérések, és a hiba bármikor korrigálható. Valódi gerincferdülésnek az tekinthető, ha a gerinc szerkezetében is változás jön létre. Ezért a gerincferdülés igazolásához, illetve kizárásához minden esetben röntgenvizsgálat szükséges.
A tartáshiba nem betegség, de tartós fennállása esetén - a gerinc egyenetlen terhelése következtében - sokféle betegség kialakulásához vezethet. Rendszeres tornával, sporttal azonban az izomzat megerősödhet és a tartás normalizálódhat.
Cs. Frank László gyermekortopéd sebész szerint a hajlam a gerincferdülésre öröklődhet, ezért ha a családban már előfordult valamelyik formája, fokozottabban kell figyelni a gyerekekre, rutinszerűen ellenőrizni kell őket, és szükség esetén specialistához, gyermekortopédus szakorvoshoz kell fordulni.
(forrás: MTI)