A tĂ©rdfájdalmak hátterĂ©ben sokszor az ĂzĂĽleti porc kopása, arthrosisa áll. A teherviselĹ‘ felszĂneink közĂĽl leggyakrabban a csĂpĹ‘- Ă©s tĂ©rdĂzĂĽleteink kopnak. Az ĂzĂĽleti porc ezen degeneráciĂłjának kialakulásában sok tĂ©nyezĹ‘ játszik szerepet, olyan mint veleszĂĽletett fejlĹ‘dĂ©si rendellenessĂ©g, statikai tengelyeltĂ©rĂ©s (X-tĂ©rd, O-láb), foglalkozási ártalombĂłl eredĹ‘ tĂşlterhelĂ©s (nehĂ©z fizikai munkátĂłl, tĂşlsĂşlytĂłl, versenysporttĂłl), balesetek, sĂ©rĂĽlĂ©sek, korábbi műtĂ©ti beavatkozások, ĂzĂĽleti gyulladás, mozgáshiány, illetve – egyes vĂ©lemĂ©nyek szerint – csökkent pajzsmirigyműködĂ©s. Igen gyakran jelentkezik 45 Ă©v feletti nĹ‘kön tĂşlsĂşly Ă©s visszĂ©rbetegsĂ©g kĂsĂ©retĂ©ben.
Az elváltozás folyamata
A tĂşlterhelt ĂzfelszĂnen a porc elvĂ©konyodik, rugalmassága csökken. A károsodott ĂzĂĽlet a további terhelĂ©st nem kĂ©pes zökkenĹ‘mentesen viselni, Ăgy a porcszövet bomlása fokozĂłdik, felĂĽlete egyenetlennĂ© válik, akadályozva a sĂşrlĂłdásmentes tĂ©rdmozgást, ezĂ©rt ropogás, pattogás kĂsĂ©ri a tĂ©rdhajlĂtást. Ez a dörzszörej a krepitáciĂł. IdĹ‘vel a porc alatt lĂ©vĹ‘ csontot is elĂ©ri a destrukciĂł aprĂł csontrepedĂ©sek formájában. Az alsĂł vĂ©gtag fáradĂ©kony, kisebb-nagyobb terhelĂ©s után izomlázszerű vagy tompa fájdalom jelentkezik.
JellemzĹ‘ tĂĽnet a nyugalmi helyzetbĹ‘l felállást követĹ‘en fellĂ©pĹ‘ indĂtási fájdalom, mely nĂ©hány lĂ©pĂ©s, "bejárĂłdás" után csökken vagy teljesen megszűnik. A felmarĂłdásra a test vĂ©dekezĹ‘ mechanizmusa aktĂv meszesedĂ©ssel válaszol, vagyis az ĂzĂĽlet peremszĂ©lein Ăşj csontszövet kezd Ă©pĂĽlni. Ez a folyamat csontos akadálykĂ©nt tovább korlátozza az ĂzĂĽlet mozgathatĂłságát.
Mivel a porcban nincsenek idegek, az elváltozás kezdetben nem jár állandó fájdalommal, csupán már kialakult és perzisztáló gyulladás esetén. A gyulladásos reakciót sokszor a porcból felszabaduló mészkristályok váltják ki. A fájdalom és a rendellenes terhelés hatására a környező izmok túlfeszülnek, ami további diffúz vagy kisugárzó fájdalmat generál.
ElĹ‘rehaladott állapotban a gyulladás tĂĽnetei Ă©szlelhetĹ‘k: duzzadt, tapintásra melegebb, szĂne Ă©s alakja eltĂ©r, Ă©jszaka is fáj. A megváltozott terhelĂ©si viszonyok miatt az egĂ©sz test izomegyensĂşlya megbomlik, kompenzál a másik vĂ©gtag Ă©s a medence, Ăgy testszerte fájdalmas csomĂłk (Ăşn. Trigger-pontok) jelennek meg.
A betegsĂ©g IV. szakaszában állandĂłsul a tĂ©rdfájdalom (jellege Ă©les, szĂşrĂł vagy tompa), a kialakult flexiĂłs kontraktĂşra miatt látszĂłlagosan megrövidĂĽl az alsĂł vĂ©gtag, a beteg sántĂtva jár, rendezetlenĂĽl Ă©s bizonytalanul. IndĂtás, lĂ©pcsĹ‘n lefelĂ© menetel, állás, járás nehezĂtett.
SĂşlyosabb esetben szinte teljesen beszűkĂĽl a tĂ©rd mozgása. ElsĹ‘sorban a nyĂşjtás nem teljes, kĂ©sĹ‘bb a hajlĂtás sem kivitelezhetĹ‘ teljesen. A comb Ă©s lábszár izomzata sorvad, veszĂt erejĂ©bĹ‘l Ă©s tömegĂ©bĹ‘l. A lĂ©gnyomás-, illetve idĹ‘járás-változás az ĂzĂĽletben levĹ‘ idegvĂ©gzĹ‘dĂ©sek ingerlĂ©kenysĂ©gĂ©t növelheti.
A teljes Ărást itt Ă©rhetĹ‘ el.
forrás: GYÓGYTORNAPRAXIS.hu