A térdfájdalmak hátterében sokszor az ízületi porc kopása, arthrosisa áll. A teherviselő felszíneink közül leggyakrabban a csípő- és térdízületeink kopnak. Az ízületi porc ezen degenerációjának kialakulásában sok tényező játszik szerepet, olyan mint veleszületett fejlődési rendellenesség, statikai tengelyeltérés (X-térd, O-láb), foglalkozási ártalomból eredő túlterhelés (nehéz fizikai munkától, túlsúlytól, versenysporttól), balesetek, sérülések, korábbi műtéti beavatkozások, ízületi gyulladás, mozgáshiány, illetve – egyes vélemények szerint – csökkent pajzsmirigyműködés. Igen gyakran jelentkezik 45 év feletti nőkön túlsúly és visszérbetegség kíséretében.
Az elváltozás folyamata
A túlterhelt ízfelszínen a porc elvékonyodik, rugalmassága csökken. A károsodott ízület a további terhelést nem képes zökkenőmentesen viselni, így a porcszövet bomlása fokozódik, felülete egyenetlenné válik, akadályozva a súrlódásmentes térdmozgást, ezért ropogás, pattogás kíséri a térdhajlítást. Ez a dörzszörej a krepitáció. Idővel a porc alatt lévő csontot is eléri a destrukció apró csontrepedések formájában. Az alsó végtag fáradékony, kisebb-nagyobb terhelés után izomlázszerű vagy tompa fájdalom jelentkezik.
Jellemző tünet a nyugalmi helyzetből felállást követően fellépő indítási fájdalom, mely néhány lépés, "bejáródás" után csökken vagy teljesen megszűnik. A felmaródásra a test védekező mechanizmusa aktív meszesedéssel válaszol, vagyis az ízület peremszélein új csontszövet kezd épülni. Ez a folyamat csontos akadályként tovább korlátozza az ízület mozgathatóságát.
Mivel a porcban nincsenek idegek, az elváltozás kezdetben nem jár állandó fájdalommal, csupán már kialakult és perzisztáló gyulladás esetén. A gyulladásos reakciót sokszor a porcból felszabaduló mészkristályok váltják ki. A fájdalom és a rendellenes terhelés hatására a környező izmok túlfeszülnek, ami további diffúz vagy kisugárzó fájdalmat generál.
Előrehaladott állapotban a gyulladás tünetei észlelhetők: duzzadt, tapintásra melegebb, színe és alakja eltér, éjszaka is fáj. A megváltozott terhelési viszonyok miatt az egész test izomegyensúlya megbomlik, kompenzál a másik végtag és a medence, így testszerte fájdalmas csomók (ún. Trigger-pontok) jelennek meg.
A betegség IV. szakaszában állandósul a térdfájdalom (jellege éles, szúró vagy tompa), a kialakult flexiós kontraktúra miatt látszólagosan megrövidül az alsó végtag, a beteg sántítva jár, rendezetlenül és bizonytalanul. Indítás, lépcsőn lefelé menetel, állás, járás nehezített.
Súlyosabb esetben szinte teljesen beszűkül a térd mozgása. Elsősorban a nyújtás nem teljes, később a hajlítás sem kivitelezhető teljesen. A comb és lábszár izomzata sorvad, veszít erejéből és tömegéből. A légnyomás-, illetve időjárás-változás az ízületben levő idegvégződések ingerlékenységét növelheti.
A teljes írást itt érhető el, ajánljuk figyelmükbe!
forrás: GYÓGYTORNAPRAXIS.hu
