Emil von Behring 1854 március 15-én született Németországban, orvosi tanulmányait Berlinben végezte.
Előbb katonaorvos lett, majd a közegészségtani intézetbe került, ahol Robert Koch közvetlen munkatársaként tevékenykedett.
Koch-ot hamarosan a fertőző betegségek intézetének vezetőjévé nevezték ki, és felajánlotta Behringnek, hogy tartson vele. Néhány évig együtt dolgoztak, majd Behring a hallei egyetem közegészségügyi tanszékének vezetője lett.
Nem sokkal kĂ©sĹ‘bb Marburgba tette át szĂ©khelyĂ©t, ahol megalapĂtotta a kĂ©sĹ‘bb világhĂrűvĂ© vált, antitoxint gyártĂł Behring-műveket. 1917-ben halt meg.
Bár Behring 1901-ben, elsĹ‘kĂ©nt kapta meg az orvosi Nobel-dĂjat, az elismerĂ©s a több mint tĂz Ă©vvel azelĹ‘tt szĂĽletett alapvetĂ©snek, illetve azon ĂşttörĹ‘ jelentĹ‘sĂ©gű kutatásnak szĂłlt, mely a diftĂ©ria (diphteria) elleni antitoxin kifejlesztĂ©sĂ©hez vezetett.
1891 karácsonyán egy berlini kĂłrházban adták be az elsĹ‘ injekciĂłt, mely egy kisgyermeket gyĂłgyĂtott ki az akkoriban csaknem 50%-os, gĂ©gefolyamat ("torokgyĂk") esetĂ©n pedig több mint 90%-os halálozási arányt produkálĂł betegsĂ©gbĹ‘l.
Az antitoxin bevezetĂ©se után a betegsĂ©g halálozási aránya átlagban 10% alá csökkent. 1913-ban Behring már toxin-antitoxin keverĂ©ket alkalmazott, mely a betegsĂ©ggel szemben folytatott kĂĽzdelem további mĂ©rföldkövĂ©t jelentĹ‘ aktĂv immunizálást tette gyakorlattá.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu