Emil von Behring 1854 március 15-én született Németországban, orvosi tanulmányait Berlinben végezte.
Előbb katonaorvos lett, majd a közegészségtani intézetbe került, ahol Robert Koch közvetlen munkatársaként tevékenykedett.
Koch-ot hamarosan a fertőző betegségek intézetének vezetőjévé nevezték ki, és felajánlotta Behringnek, hogy tartson vele. Néhány évig együtt dolgoztak, majd Behring a hallei egyetem közegészségügyi tanszékének vezetője lett.
Nem sokkal később Marburgba tette át székhelyét, ahol megalapította a később világhírűvé vált, antitoxint gyártó Behring-műveket. 1917-ben halt meg.
Bár Behring 1901-ben, elsőként kapta meg az orvosi Nobel-díjat, az elismerés a több mint tíz évvel azelőtt született alapvetésnek, illetve azon úttörő jelentőségű kutatásnak szólt, mely a diftéria (diphteria) elleni antitoxin kifejlesztéséhez vezetett.
1891 karácsonyán egy berlini kórházban adták be az első injekciót, mely egy kisgyermeket gyógyított ki az akkoriban csaknem 50%-os, gégefolyamat ("torokgyík") esetén pedig több mint 90%-os halálozási arányt produkáló betegségből.
Az antitoxin bevezetése után a betegség halálozási aránya átlagban 10% alá csökkent. 1913-ban Behring már toxin-antitoxin keveréket alkalmazott, mely a betegséggel szemben folytatott küzdelem további mérföldkövét jelentő aktív immunizálást tette gyakorlattá.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
