Kevesen lehetnek azok, akik ne tapasztalták volna meg, hogy műszálas ruhadarabjuk levételekor "megrázó élményben" lehet részük.
Sötétben még látványos is: felvillanó szikrák tucatjai jelzik a statikus elektromosság emberi test közvetítésével megvalósuló kisüléseit. Kellemetlen érzés, de szervi-szöveti elváltozással nem kell számolni. Annál inkább a nagyobb energiát hordozó valódi áramütéseknél.
A száraz bőr ugyan az elektromossággal szemben is ellenálló, de sajnos már 100-110 V átüti ezt a szigetelést, és szövetkárosodás léphet fel. Érdemes körüljárni, hogy ezekben az esetekben mitől is függ az elszenvedhető egészségkárosodás mértéke.
Az élet veszélyeztetése az általánosan használt 220 V feszültségű váltóáramnál döntően a testen átfolyó áram erősségétől és az áram által bejárt úttól függ. Utóbbira az áramjegyekből következtethetünk, melyek az áram be és kilépési pontjait mutatják. Általában apró, szürkésfehér, fájdalmatlan elváltozások a bőrön, melyek jelenléte bizonyítékai az áramütésnek, hiányuk viszont nem zárja ki azt.
Károsodások a testen átfolyó áram erősségének függvényében (váltóáram, 220V)
- 0-15 mA az életet nem veszélyezteti, de már a 3-5 mA-es áramütést is éles, fájdalmas bizsergésként élhetünk meg.
- 15-160 mA között "alattomos" áramról beszélhetünk. Ebben a tartományban a szív van a legnagyobb veszélynek kitéve: kamarfibrilláció jöhet létre (a szív hatékony összehúzódást nem produkál), azonnali halált okozva.
- Erősebb átfolyó áram esetén a hőhatás kerül előtérbe (az áram "süt"), illetve az elektromos impulzusokkal működő ideg- és izomszövet működészavara és károsodása jelentkezik. Jó példa az akut működészavarra, mikor az áramütést szenvedett személy képtelen elengedni a feszültségforrást (kb. 15-20 mA felett). Extrém esetben az izomkontrakciók izom- és ínszakadáshoz, sőt csonttöréshez is vezethetnek.
A kamrafibrilláció mellett főként a légzőközpont bénulása okán jelentkező légzésmegállás lehet a legsúlyosabb következménye egy áramütésnek. A laikusok által is elvégezhető mielőbbi újraélesztés jó esélyt ad a túlélésre, jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Figyelem! Segítségnyújtáskor minden esetben el kell döntenünk, hogy az áramütést szenvedett személy teste feszültség alatt van-e még. Ha igen, első a feszültségmentesítés (főkapcsolóval vagy biztosíték eltávolításával). Ha másképpen nem megy, próbáljuk meg a balesetest valamilyen faeszközzel vagy vastag, összehajtogatott takaróval kiszabadítani az áramkörből. Kizárólag száraz terepen, gumitalpú cipőben kíséreljük meg ezt.
Ha az áramforrásról konkrétan tudjuk (vagy indokoltan feltételezzük), hogy 1000V-nál nagyobb feszültséggel bír, semmilyen alkalmi eszközzel nem szabad beavatkoznunk – ekkor hozzáértő műszaki mentésre van szükség.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(050518)
