A XIX. században számos orvos írta be magát a sebészeti szakkönyvekbe (egyesek a történelemkönyvekbe is).
Larrey francia hadsebész például az amputációk biztonságossá tételében, Cooper a sérült nagyerek (pl. arteria carotis, aorta) lekötésében járt az élen. Dupuytren végezte el az első hasfali bélkivezetést (anus praeternaturalis) és állkapocs-rezekciót (az ő nevéhez fűződik a huzamos behatásra kialakuló súlyos tenyéri kontraktúra leírása is).
Wells amerikai fogorvos nitrogénoxidullal narkózist végez, Morton éterrel, Simpson kloroformmal kísérletezik (mindegyikőjük az 1840-es években).
Semmelweis Ignác (a mikroorganizmusok létezésének ismerete nélkül) az antiszepszis élharcosaként válik ismertté (sajnos nem eléggé és főként nem elfogadottá). Az általa vallottakat pedzegeti a még kevésbé elismert Holmes is (USA, Boston).
Billroth nyelőcső- és gyomor rezekciót, gégeműtéteket végez, a skót MacEwen pedig az agysebészet úttörőjeként agydaganatot távolít el. A XIX. század végén kerül sor az első heveny időszakban sikeresen elvégzett vakbélműtétre, kísérleteznek az intubációval, Schleich német sebész kokainoldat segítségével helyi érzéstelenítést alkalmaz.
Röntgen fizikusként új korszakot nyit a diagnózis lehetőségeiben (1895). Rehn-nek sikerül az első stabil szívvarrat, Schlatternek az első teljes gyomoreltávolítás (1896-1897). A század végén sikeresen távolítanak el beteg tüdőlebenyt, megtörténnek az első lépések a lumbális érzéstelenítés terén.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(A következő részben a XX. századi sebészet mérföldköveiről írunk.)
