"Április bolondja, május szamara, Fölnézett a toronyba, megnézte, hogy hány óra: Fél tizenkettő, bolond mind a kettő."
Feltételezhető, hogy ez a szokás egy középkori óitáliai bolond ünnepre vezethető vissza. Ezt a napot azért hívták bolond napnak, mert azok a fiatalok, akik egyházi szolgálatokat láttak el a templomokban, rendszeresen szerveztek körmenteket is, ahol liturgikus dalokat énekeltek.
Egy idő után azonban ezek a körmenetek egyre kötetlenebb, szabadabb formát öltöttek és a fiatalok megengedték maguknak azt a csínyt, hogy átköltsék a vallási énekeket, és az eredeti szöveg helyett arcpirító dalokat énekeljenek. Az egyház már a XIII. században elítélte a tréfálkozásnak ezt a fajtáját, de a szigorú rendszabályok ellenére a szokás fennmaradt.
Egy másik feltételezés szerint a bolondok napja egy 1538-as augsburgi országgyűlés valutareformjához köthető. A valutareformot ugyanis április elsején akarták végrehajtani. A bennfentesek óriási haszon reményében szervezkedni kezdtek, de nyerészkedéseik kudarcba fulladtak, a valutareform ugyanis elmaradt, a spekulánsok pedig nevetség tárgyává váltak. Ettől kezdve ezt a napot az elbolondítás napjaként emlegetik a német nyelvterületen.
Magyarországon – a szláv területekhez hasonlóan – viszonylag későn vált ismerté ez a szokás, de pontos adatok itt sem ismertek.
Vidéken még ma is sok helyütt hagyomány, hogy április elsején megtréfálják egymást a felnőttek, de főként a gyerekeket ugratják. Pénzt adnak nekik, és a boltba küldik őket hegedűbillentyűért, trombitahúrért stb. A megtréfáltat aztán úgy csúfolják: április bolondja, május szamara. A népi hagyomány szerint ez a nap nem alkalmas vetésre, mert nem lesz bőséges a termés.
Gyula napja – április 12.
Másképpen száznapnak is hívták, hiszen ez az év századik napja. A tisztaság, a takarítás ideje. E napon kitakarították a lakást, az ólakat, az emberek megfürödtek, az állatokat lemosták.
Szent György napja – április 24.
A néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét. Sárkányölő Szent György évszázadokon át a lovagok, fegyverkovácsok és vándorlegények védőszentje volt.
E naphoz számos hiedelem kapcsolódik. Mivel úgy tartották, hogy április 24-e az esztendő egyik legjelentősebb gonoszjáró napja, így az ajtókra tüskés ágakat tűztek, fokhagymával kenték be az ajtókereteket, hogy távol tartsák a háztól a gonosz lelkeket.
Szent György napján érdemes volt elásott kincsek után kutatni. Az is elfogadott nézet volt az ország szinte minden szegletében, hogy a György-nap előtt fogott gyík érintése megmenekít a torokgyíktól.
A búzaszentelés napja – április 25.
Márk napján a pap megszentelte a vetést, s a búzaszálakból – melyeknek gonoszűző erőt tulajdonítottak – mindenki hazavitt néhány szálat.
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050405)
