Cukorbetegség – a testmozgás jótékony hatásai

Az elmúlt évtizedekben évben folyamatosan vizsgálták a cukorbetegség és a testmozgás kapcsolatát. A cukorbetegség típusától és a már kialakult szövődményektől függően az orvosok javasolják a megfelelő testmozgást.

A testmozgás jelentősége cukorbetegségben, a testmozgás célja:

• jobb anyagcsere-egyensĂşly elĂ©rĂ©se
• az ideális testsĂşly elĂ©rĂ©se
• szövĹ‘dmĂ©nyek elkerĂĽlĂ©se
• Ă©letminĹ‘sĂ©g javĂ­tása

A testmozgás hatása az I. típusú cukorbetegeknél

Az I. típusú diabétesz (inzulinfüggő: Inzulin Dependens Diabetes Mellitus, röviden: IDDM) esetében a cukorbetegek hasnyálmirigye nem termel elegendő inzulint, a vércukorszint alacsony, a szénhidrát-anyagcserét injekciózott inzulinnal lehet csak fenntartani. A betegség többnyire fiatal korban lép fel, a betegek többnyire nem túlsúlyosak, a betegség nem gyógyítható.

A testmozgás célja elsősorban az érszövődmények megelőzése, noha e betegeknél is csökken a mozgás következtében az inzulinigény. Ezek a betegek hajlamosabbak a hipoglikémiára (a vér cukortartalmának csökkenése) és a ketozisra. Edzésvezetésüknek nagyon pontosnak kell lennie, akárcsak az inzulin adagolásának.

A testmozgás növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, ami nagyon előnyös lehet. Ezt megfelelő vizsgálatok is alátámasztották. Nyolc I. típusú cukorbeteg serdülőt vizsgáltak nyolc héten keresztül, akik naponta 30-40 perces edzést tartottak, heti öt alkalommal. A testmozgás előtt szénhidrátot nem fogyaszthattak, valamint az edzés előtt csökkentették az inzulin-adagot is.

A mozgás után csak akkor engedték őket enni, ha az feltétlenül szükséges volt a hipoglikémia elkerülése érdekében. Az edzések mindig délután 5 és 7 óra között voltak. Az utolsó három héten mért vércukorértékek átlaga számottevően alacsonyabb lett, mint az első három héten mért vércukorértékek átlaga. Öt esetben csökkenteni kellett az inzulinadagot az edzések közötti napokon is.

A mozgás hatása:

• csökkentett inzulinadag
• az edzĂ©si napokon nincs szĂĽksĂ©g a diĂ©ta megváltoztatására
• legalább 5 hetes edzĂ©s után vĂ©rcukorszintcsök-kenĂ©s Ă©rhetĹ‘ el

Milyen fontos tényezőket kell szem előtt tartani?

• edzĂ©s idĹ‘pontja
• edzĂ©s idĹ‘tartama Ă©s intenzitása
• mozgást megelĹ‘zĹ‘ vĂ©rcukorszint
• beteg fizikai állapota, edzettsĂ©gi szintje a cukorbetegsĂ©gtĹ‘l fĂĽggetlenĂĽl
• beadott inzulin fajtája Ă©s adagja

A testmozgás hatása a II. típusú cukorbetegeknél

A II. típusú diabéteszben (Nem Inzulin Dependens Diabetes Mellitus, röviden: NIDDM ) magas a vérben az inzulinszint, de ezt nem érzékelik, vagy nem tudják hasznosítani az inzulinre-ceptorok. Nemritkán a diéta, a testsúly normalizálása és a testmozgás következtében javul az állapot. A betegség típusosan a középkorú és idősebb felnőtteknél lép fel.

A II. típusú cukorbetegség esetén a vércukorszint rendezésének egyik eszköze a testedzés, ami a terápia fontossági sorrendjének felállításakor a diéta mögé sorolható. Tízéves vizsgálatsorozatot végeztek, melynek során száz, II. típusú cukorbeteg vércukorértékeit hasonlították össze. A vizsgált személyek fele rendszeresen sportolt, másik fele egyáltalán nem. A tizedik év végén a rendszeres testmozgást végzők csoportjában lényegesen alacsonyabb volt az átlagos vércukorszint, mint a nem sportoló csoportnál.

A II. típusú cukorbetegeket kevéssé fenyegeti a terheléssel kapcsolatos hipoglikémia. Ezeknek a betegeknek a mozgásprogramja, – ha nincs egyéb betegségük – összevonható a szívbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők programjával. Az edzést követheti hipoglikémia, de ez megelőzhető 10-20 gramm szénhidrát fogyasztásával.

A rendszeres testmozgás hatása II. típusú cukorbetegségben:

• javĂ­tja a vĂ©rcukorszintet
• fokozza az inzulinĂ©rzĂ©kenysĂ©get
• csökkenti az inzulinrezisztenciát
• segĂ­t fenntartani az ideális testsĂşlyt
• segĂ­t megelĹ‘zni a szövĹ‘dmĂ©nyeket
• csökken a szĂ©rum-triglicerid-szint
• emelkedik a vĂ©dĹ‘ hatásĂş HDL-koleszterin szĂ©rumszintje
• hosszĂş távon csökken a magas vĂ©rnyomás

Kockázatok:

• hipoglikĂ©mia lĂ©phet fel inzulinnal vagy tablettával kezelteknĂ©l
• hiperglikĂ©mia (a normálisnál nagyobb cukortartalom a vĂ©rben) lĂ©phet fel I. tĂ­pusĂş cukorbetegeknĂ©l
• a fehĂ©rjeĂĽrĂ­tĂ©s fokozĂłdhat a vizeletben
• vĂ©rnyomás ingadozhat, fĹ‘kĂ©nt a szisztolĂ©s Ă©rtĂ©k
• talpi fekĂ©lyek vagy egyĂ©b lábsĂ©rĂĽlĂ©sek kockázata megnĹ‘, kĂĽlönösen alsĂł vĂ©gtagi neuropátiáknál

Mikor ne végezzen testedzést a cukorbeteg?

• ha vĂ©rcukra 16 mmol/l felett van
• ha acidĂłzis, ketĂłzis áll fenn
• romlĂł retinopátia esetĂ©ben
• veseelĂ©gtelensĂ©gnĂ©l
• instabil angina pectoris estĂ©ben
• akut vagy nem megfelelĹ‘en kezelt szĂ­velĂ©gtelensĂ©gnĂ©l
• 100/min. feletti pulzusszám esetĂ©ben
• feltĂ©telezett vagy ismert aneurisma (verĹ‘Ă©rtágulat) esetĂ©n, ami sĂşlyosbodna az edzĂ©s során
• kezeletlen hipertĂłnia, 180 Hgmm feletti nyugalmi szisztolĂ©s Ă©s 105 feletti diasztolĂ©s Ă©rtĂ©keknĂ©l
• lázas állapotnál
• kezeletlen anyagcsere- betegsĂ©g esetĂ©ben (csökkent vagy fokozott pajzsmirigymuködĂ©s)
• bármilyen reumatolĂłgiai betegsĂ©g esetĂ©n
• krĂłnikus fertĹ‘zĹ‘ betegsĂ©g vagy AIDS meglĂ©tekor

Foglaljuk össze, melyek a legfontosabb tanácsok a cukorbetegek testedzésével kapcsolatban:

• a mozgás legyen rendszeres
• nem szabad elfelejteni, hogy a testedzĂ©s csupán hasznos kiegĂ©szĂ­tĹ‘ terápia
• a testedzĂ©s mellett szigorĂşan be kell tartani az orvosi elĹ‘Ă­rásokat
• mindig ki kell kĂ©rni a kezelĹ‘orvos tanácsát, mielĹ‘tt a beteg a programot elkezdenĂ©

A testedzést úgy kell tekinteni, mint a cukorbetegség terápiájának egyik lehetőségét.

Koltainé Balázs Éva
gyógytornász

forrás: archívum
(Patika Tükör – 030201)