TikTok-videók hatására a fiatalok majdnem fele hajlamos diagnosztizálni magát vagy másokat nem létező, kitalált mentális betegséggel, valamint a fiatalok sok esetben hajlamosak kritikus kétely nélkül valósként elfogadni az online térben eléjük táruló, bizonytalan eredetű információkat - állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) középiskolások és egyetemisták bevonásával készített kutatása.
Manapság számtalan, valamilyen mentális betegséget ismertető videó található a közösségi médiában, ám ezek minősége és megbízhatósága sokszor megkérdőjelezhető, a pszichológusok mégis egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy teljesen egészséges serdülők orvosi kontroll nélkül, kizárólag az interneten terjedő információkra támaszkodva mentális betegségekkel, például autizmussal vagy ADHD-vel diagnosztizálják magukat.
A jelenség alapján az online terjedő káros tartalmak körét indokolt lehet kiterjeszteni az edukációs célúnak láttatott, valójában azonban kifejezetten félrevezető, álhíreket terjesztő videókra, valamint segíteni a felhasználókat az ilyen tartalmak felismerésében.
Az egyes mentális betegségekről, zavarokról az interneten található, gyakran félrevezető, szenzációhajhász információk hatására a fiatalok túlzásba vihetik az online egészségügyi tartalmak fogyasztását, ami betegségszorongást alakíthat ki bennük.
Tovább ronthatja a helyzetüket, ha olyan virtuális közösségekhez, "buborékokhoz" csatlakoznak, amelyeket hasonló betegségtudattal rendelkező emberek alkotnak, hiszen ezekben szinte kizárólag a meglévő nézeteiket támogató, megerősítő információkkal találkozhatnak.
Az NMHH friss kutatásában 127 középiskolás és egyetemista fiatalt kértek fel arra, hogy értékeljenek egy rövid, TikTok-szerű videót, amelyben a kutatók álinfluenszere egy fiktív mentális betegség, az úgynevezett "virtuális identitás disszociációs zavar" (VIDZ) tüneteiről beszél.
A kutatás olyan általános érzéseket címkézett a kitalált betegség tüneteiként, amelyeket a fiatalok a sajátjuknak érezhettek: például a túlzott bevonódás a közösségi médián zajló folyamatokba, a fokozott érzelmi reakciók az interneten történtekre, valamint az online és offline identitás keveredése.
A felmérés azt vizsgálta, hogyan hatnak az efféle, az interneten terjedő tartalmak a fiatalokra, diagnosztizálják-e magukon vagy másokon a kitalált betegség tüneteit a megtekintett videó hatására, valamint hogy kialakul-e bennük álbetegségtudat.
Az eredmények szerint a fiatalok majdnem fele, 44 százaléka elhitte a VIDZ létezését, és azonosítani tudta magán vagy másokon a "tüneteket", 30 százalék azonban egyáltalán nem hitte el az "átverős" videóban hallottakat.
Ez arra utal, hogy a fiatalok gyakran hajlamosak elfogadni az online térben megjelenő információkat anélkül, hogy kritikusan elemeznék azokat, valamint hogy nagyobb az esélye a téves öndiagnózisnak, ha érzelmileg erősen bevonódnak a közösségi média világába, illetve ha nem rendelkeznek megfelelő egészségügyi alapismeretekkel.
A tanulmány szerint a résztvevőket elsősorban a megismert információk kritikátlan elfogadása vezette álbetegségtudatra, de az sem volt ritka, hogy bizonyos szakértői külsőségekre támaszkodtak, azaz a megismert információk ellenőrzésénél egyszerűbbnek látja meggyőzni magát az alapján, hogy a szakértőnek látszó forrás, például egy szakorvosnak beállított tiktokker igazat mond, hiszen "szakavatott" ember.
A kutatás rávilágít a tudatos internethasználat és a kritikus médiafogyasztás oktatásának fontosságára, valamint a fiatalok álhírfelismerési készségeit fejlesztő foglalkozások szükségességére a közoktatásban.
A tanulmány részletes eredményei már elérhetők az onlineplatformok.hu oldalon, a https://youtu.be/YnCh_i2mF_E oldalon pedig Németh Gábor Sándor, az NMHH Online Platformok Főosztályának jogi szakértője beszél a témáról.
(MTI)