Minden 100 újszülöttből 40 atopiás alkattal jön világra, azaz hajlama van valamilyen allergiás betegség megjelenésére. Ez a hajlam természetesen nem jelenti azt, hogy az emberiség 40 százaléka valóban valamilyen allergiabetegségben kell hogy szenvedjen.
Talán érdemes - néhány sorban legalább - a leggyakoribb allergiás betegségeket felsorolni.
Csecsemőkorban legelőször általában az ekcéma alakul ki. Ennek kiváltója többnyire valamilyen étel, a hazai csecsemőtáplálási szokások mellett leggyakrabban a tehéntej, a tojás, újabban a szója okozhatja.
Kiválthatnak ekcémát a bőrrel közvetlenül érintkező anyagok is, ilyenek például a mosó- és öblítőszerek, a kozmetikumok, a latex és gumi fehérneműk vagy a fém ékszerek.
Későbbi életkorban alakul ki egy másik, bőrön jelentkező allergiás betegség, a csalánkiütés. Ezt szinte mindig valamilyen elfogyasztott élelmiszer, az abban lévő tartósító- vagy színezőanyag okozza. Ezért fontos, hogy pontosan ismerjük a különböző, tartósított
ételek és italok összetételét. Mint érdekességet említem meg, hogy a bőrrel érintkező pollen (más néven "virágpor") is okozhat csalánkiütést. Nagyon súlyos esetben az elfogyasztott étel gége-, nyelv- és arcduzzanatot, vérnyomásesésen alapuló eszméletvesztést, halálhoz vezető sokkot is okozhat. Bár ezt a fajta sokkot inkább rovarcsípés vagy gyógyszerallergia "szokta" kiváltani.
Közismert, hogy az allergia nem csupán bőr-, hanem légúti tüneteket is okozhat. A két leggyakoribb légúti allergiás betegség a szénanátha és az asztma.
A szénanáthát orrviszketés, orrváladékozás, orrdugulás, tüsszögés jellemzi. Nevével ellentétben csak a legritkább esetben okozza széna (ilyenkor sem a széna, hanem többnyire a benne élősködő penészgomba felelős a tünetekért), sokkal gyakoribb, hogy pollen provokálja. A pollen által kiváltott szénanáthára jellemző, hogy csak azokban a hetekben, hónapokban okoz tüneteket, amikor az adott növény virágzik, míg vannak olyan allergének, melyek egész évben jelen vannak környezetünkben (ilyen például a házipor-atka vagy a háziállatok), ezek természetesen évszaktól függetlenül fenntartják a tüneteket.
A szénanáthás betegek (főleg a betegségben szenvedő gyermekek szülei) gyakran arról számolnak be, hogy nehézlégzésük van, pedig a valóságban csupán arról van szó, hogy orrlégzésük gátolt. A szájukon át teljesen szabadon tudnak lélegezni.
Sajnos nem ez a helyzet az asztma esetében. Ez a betegség az esetek egy részében valóban nehézlégzéssel jár (más esetben "csak" köhögési rohamot okoz). A betegek ezt többnyire úgy élik meg, hogy az az érzésük, nem kapnak levegőt. A valóságban inkább kilégzésük gátolt, megnyúlt. A beszűkült hörgőkön át áramló levegő sokszor már méterektől jól hallható sípoló hangjelzéseket vált ki.
Az asztma gyermekkorban 90 százalékban allergiás eredetű - de ebből következik az, hogy nem minden asztmás gyermek szenved allergiában. A felnőttkorú asztmásoknak pedig csak a fele allergiás. Ezt azért fontos kijelenteni, mert a téves közfelfogás szerint az asztma minden esetben egyenlő az allergiával. Persze tényleg sokszor okozza allergia.
Néhány allergént már felsoroltam (pollenek, házipor-atka, állatszőrök, penészgombák), de egy gyermekkori érdekességre külön szeretném felhívni a figyelmet. A legtöbb kisgyermek nagyon szereti a szőrős játék állatokat. Ezek néha valóságos atkanevelő telepek, amitől a házipor-atkára allergiások törvényszerűen nehézlégzést kapnak. A másik kevéssé ismert allergén a sok lakásban megtalálható csótányürülék.
Az asztma sajnos a világon mindenütt népbetegség. Van a világnak olyan része (Ausztrália és Új-Zéland egy része), ahol a gyermekek 35 százaléka szenved tőle.
Hazánkban több mint 100 ezer budapesti gyermek vizsgálata alapján biztonsággal állítható, hogy gyermekeink több mint 2 százaléka szenved e betegségben. Néha már csecsemőkorban elkezdődik, de szerencsére serdülőkorban a betegek egyharmada teljesen meggyógyul. Ám az sem ritka, hogy felnőttkorban kezdődik a betegség.
Ahogy említettem, hazánkban kb. a gyermekek 2 százaléka asztmás. A csecsemőkorukban atopiás dermatitisben szenvedetteknek a fele asztmás lesz. Azoknak a gyermekeknek pedig, akik csecsemőkorukban visszatérő sípoló légzéssel járó hörghurutban szenvedtek, a 20 százaléka lesz asztmás. Azaz közülük sokkal többen lesznek asztmások, mint az átlagnépességből.
A másik kérdéses terület az asztma és a szénanátha kapcsolata. Magyarországon a szénanátha (legalábbis gyermekkorban) jóval gyakoribb (kb. 15 százalék), mint az asztma. A statisztikai adatok szerint az asztma általában fiatalabb életkorban kezdődik, mint a szénanátha. A szénanáthás gyermekek egy része később asztmás lesz, ez a folyamat azonban egyáltalán nem törvényszerű.
Bármilyen szempont szerint vizsgáljuk is az allergiát és az asztmát, vitathatatlan, hogy az allergia is és az asztma is népbetegség. Tény, hogy 1995 és 1999 között Budapesten 20 százalékkal nőtt a gyermekkorú asztmások aránya. Tehetünk-e bármit is e tendencia lassításáért?
Néhány olyan tanács feltétlenül adható, amelyet mindenkinek - nem csak az allergia elkerülése miatt - fontos lenne betartania:
- terhesség és szoptatás alatt, valamint a gyermek környezetében ne dohányozzunk
- féléves koráig csak anyatejet kapjon a csecsemő
- a megszülető gyermek környezetét allergénszegénnyé kell tenni (azaz a port és háziállatokat el kell tüntetni a lakásból), mert ha nem találkozhatunk az allergénnel, akkor az tüneteket sem okozhat
- célszerű, ha a lehető legfiatalabb életkorban megtanulnak úszni az asztmára hajlamos gyermekek, és évekig hetente legalább 2 x 1 órát járnak úszni (a hosszú távú futást kivéve bármi mást is sportolhatnak)
- az egész társadalom feladata a környezetünkben szaporodó gyomnövények (mindenekelőtt a parlagfű) kiirtása és a légszennyezettség (főleg az öreg dízelgépjárművekből származó kipufogó gázok) csökkentése.
Emellett az allergia szempontjából különösen veszélyeztetett csecsemők számára diétás és gyógyszeres megelőzésre is lehetőség van.
A már kialakult allergiás betegségek kezelésére ma már sokkal jobbak a lehetőségeink, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt voltak. Erre az adott lehetőséget, hogy jobban megismerhettük az allergiás folyamatok szervezeten belüli lefolyását, ennek megfelelően célzottan tudjuk kezelni azokat, a korábbiaknál sokkal hatékonyabb és kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszerekkel.
Dr. Endre László
forrás: archívum
(Patika Tükör – 010105)
