Ăšj mRNS-alapĂş terápiát fejlesztenek gerincvelĹ‘-sĂ©rĂĽlĂ©sek kezelĂ©sĂ©re a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) NĂłgrádi Antal professzor vezetĂ©sĂ©vel, a rágcsálĂłkon vĂ©gzett ĂgĂ©retes vizsgálatok után már a kutyákat gyĂłgyĂtĂł beavatkozásokat tervezik.
Az SZTE AnatĂłmiai, Szövet- Ă©s FejlĹ‘dĂ©stani IntĂ©zetĂ©ben a 2000-es Ă©vekben kezdtĂ©k el vizsgálni a sĂ©rĂĽlt mozgatĂłidegsejtek kezelĂ©sĂ©nek lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. 2007-ben Ĺ‘ssejtterápiás kĂsĂ©rleteket indĂtottak, melyek során felfedeztĂ©k, hogy a sĂ©rĂĽlĂ©s környĂ©kĂ©re beĂĽltetett Ĺ‘ssejtek nĂ©gy-öt fehĂ©rjĂ©bĹ‘l állĂł keverĂ©ket, Ăşgynevezett szekretomot termeltek, amely kedvezĹ‘en befolyásolta a károsodott idegsejtek megmaradását.
A kutatĂłk 2019-ben egyĂĽttműködĂ©sbe kezdtek Pardi Norberttel a Pennsylvaniai EgyetemrĹ‘l, hogy kidolgozzák a megoldást arra, mikĂ©nt lehet a szekretom alkotĂłrĂ©szeit kĂłdolĂł mRNS-eket a sĂ©rĂĽlĂ©s helyĂ©re, a gerincvelĹ‘be juttatni, hogy a szervezet a fehĂ©rjĂ©ket ott helyben állĂtsa elĹ‘.
Először egy egyszerű jelzőfehérjét, a zöld fluoreszcens fehérjét kódoló mRNS-t próbáltak lipidburokba csomagolva bevinni a gerincvelőbe, majd miután ezzel sikerrel jártak, következett egy terápiás fehérje, az interleukin 10-et (IL-10) kódoló mRNS bejuttatása.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy szekretom hatásának 60 százaléka ennek az idegsejteket védő és gyulladáscsökkentő jellegű fehérjének köszönhető. A következő lépés a túlélő és sérült idegsejtek axonjainak, idegsejt-nyúlványainak növekedését támogató fehérjét, a gliasejtvonal-eredetű neurotrófikus faktort (GDNF) kódoló mRNS bejuttatása volt.
A gerincvelĹ‘ben a sĂ©rĂĽlĂ©s helyĂ©n keletkezĹ‘ zĂşzĂłdásos ĂĽreg kicsiny, mindössze pár mikroliternyi tĂ©rfogatĂş, egy csepp mĂ©retĂ©nĂ©l is kisebb. Oda csak annyi anyagot szabad betenni, ami nem okoz nagyobb károsodást Ă©s nem tágĂtja ki az ĂĽreget. A szekrĂ©tum mind a nĂ©gy faktorának bejuttatása már ezt a határt feszegeti.
EzĂ©rt a kutatĂłk a terápiához Ăşgynevezett „cargo-sejteket” vesznek igĂ©nybe. A szállĂtĂł feladatra a fehĂ©rvĂ©rsejtek egy csoportját alkotĂł makrofágokat választották, melyek feladata a sĂ©rĂĽlĂ©st követĹ‘en az idegen elemek eltakarĂtása. Ezek a sejtek a gerincvelĹ‘-sĂ©rĂĽlĂ©s helyszĂnĂ©re mennek, Ă©s viszik magukkal a terápiás fehĂ©rjĂ©ket, melyeket a bejuttatott mRNS-ek alapján gyártottak le.
A szakemberek azt tervezik, hogy a rágcsálómodellek után nagyobb állatokon is vizsgálják a megoldás működőképességét. Erre kiváló modell lenne a kutya, mivel vannak olyan fajták – mint a tacskók –, melyek testalkatukból fakadóan érzékenyek a gerinc mint támasztószerkezet betegségeire.
A megbetegedĹ‘ egyedeknĂ©l a tĂşl hosszĂş terhelĂ©si Ăvet nem kĂ©pes tovább fenntartani a gerinc, Ă©s megroppan, ezzel okozva a gerincvelĹ‘ sĂ©rĂĽlĂ©sĂ©t. Az elkĂ©pzelĂ©sek szerint a beteg állatokat a makrofágok IL-10 termelĂ©sĂ©nek serkentĂ©sĂ©vel tudnák kezelni.
(MTI)