Manapság a kötőszövetre ható eljárások reneszánszát éljük – szinte havonta jelenik meg egy új, többnyire gyógytornászok által használt innovatív metódus. Ide tartozik a teljesség igénye nélkül a kötőszöveti reflexmasszázs, a Terrier-féle lágyrészmobilizáció, a Simons-Travell-féle trigger- és tenderpont terápia, az SMR fascia technika, a craniomandibuláris kezelés, a DEEP metódus, az oro-myofascialis manuálterápia, a Typaldos-féle fascia disztorziós modell, a Bowen módszer, vagy éppen az oszteopátia.
Emellett még sok speciális technika létezik, melyek olykor csupán variációi a felsoroltaknak. A különböző módszerek kidolgozói minden esetben ugyanarra a megfigyelésre alapozták rendszerelméletüket. Eszerint a problémák hátterében a fascia szerkezetváltozásából eredő nyomásfokozódás áll. Ez okoz működési elégtelenséget, illetve kelt fájdalmat az ott lévő fájdalomérző receptorokon keresztül.
Mindegyik szöveti rendellenesség több technikával is megközelíthető, így egy probléma megoldásához több kiindulópont áll rendelkezésre. A terápiás gyakorlatban többnyire egymással kombinálják a technikákat.
A múlt században úgy gondolták, hogy a kötőszövet szerepe támasztó és kitöltő funkciójával ki is merül. Az új kutatások kimutatják, hogy a kötőszövet kiemelkedő fontosságú, mert ez minden más szövetnek a közvetítő, jelző és szabályozó közege.
A test minden sejtes képződményét kötőszövet veszi körül. Minden egyes struktúrát egy kötőszövetből álló pólya (fascia) határol. A belső szerveket – májat, szívet, veséket, lépet – borító vékony hártyát savóshártyának nevezzük. Minden csontot a csonthártya, az izmokat az izompólya, a csoportos inakat az ínhüvely, mint kötőszövetes réteg veszi körül. A nagyobb struktúrákat, mint amilyenek a hasűri vagy mellkasi szervek a hashártya illetve a mellhártya borít be.
A kötőszövetbe ágyazódnak be a hírvivő, tápláló és elszállító rendszerek, az erek, a nyirokerek, az idegek. Sem tápanyag, sem oxigén, sem bomlástermék vagy hormon, enzim nem juthat át máshol, mint a kötőszövetek útvonalán. Az információk a kötőszövet kémiai összetételétől függően közvetlenül vagy közvetve hírvivőanyagok útján cserélődnek a messzebb lévő szabályozó központokkal.
A kötőszövet a mechanikai igénybevételre viszko-elasztikusan reagál, azaz a megrövidülés vagy a megnyúlás változó állapotait veszi fel. A húzást, nyomást, elcsavarodást a kötőszövet elektromágneses jelenségekké alakítja, ezzel is befolyásolva a központi szabályozó szerveket. A gyógytorna a mozgásszervrendszeren keresztül fejti ki hatását előbb a kötőszövetekre, a test minden zugába bejutó hártyák útján pedig bármely távoli szervre.
A teljes írást itt érhetik el, ajánljuk figyelmükbe!
forrás: GYÓGYTORNAPRAXIS.hu
