Az utóbbi hetekben egyre több, a címbéli betegség Aedes szúnyogok által terjesztett, látszólag súlyosabb lefolyású, rosszabb prognózisú eseteiről ad hírt a sajtó Dél-Amerikából. Jelentőségét a halálos áldozatok száma, valamint a betegség, illetve terjesztői eddig nem jellemző területeken történő felbukkanása adja. A Dengue-láz – az említett szúnyog inváziója idején – leggyakrabban Indiában, a Fülöp-szigeteken, Afrikában, a Karib-térségben és Közép-Amerikában üti fel időről-időre a fejét. A nyolcvanas években még Texasban is előfodult, de megjelenésük Dél-Amerikában – ha nem is szokatlan – eleddig nem okozott komolyabb fejfájást. Most azonban hatalmas, a korábban határnak tartott 25-30. szélességi fokot ostromló, egyre délebbre fekvő területeken is megjelenik – Kolumbián valamint Brazília északi és középső területein túl immáron Bolívia, Paraguay és Argentína is érintett. A terjedés összefüggésben lehet bolygónk éghajlatának feltartóztathatatlannak tűnő változásaival. A betegséget a szúnyogok elleni védekezéssel lehet megelőzni. Bár a felelősnek tartott flavivírus a sárgaláz kórokozójával rokonságban áll, keresztimmunitás nem tapasztalható. A védőoltás kifejlesztését a közelmúlt eseményei vélhetően felgyorsítják, annál is inkább, mert a betegség prognózisa – a vírus veszélyesebb képviselőinek térnyerése okán – romlott, mortalitása (halálozási aránya) – főként a gazdaságilag, intézményesen elmaradottabb, elszigeteltebb területeken – a korábbi évekhez-évtizedekhez képest emelkedett.
RizikóRiadó néven indít ismeretterjesztő programot a Magyar Kardiológusok Társasága Magyarország halálozási statisztikáiban az első helyen a szív- és érrendszeri betegségek okozta halál áll, míg európai viszonylatban ez a fajta halálozási ok csupán a harmadik. Szintén elkeserítő adat, hogy Magyarországon az 50 év feletti férfiak még várható élettartama mindössze 23 év, amiből csupán 11 évet tölthetnek el egészségben. Az elrettentő adatoknak több oka is van, ilyen az egészségtudatos életvezetés teljes hiánya, és a csaknem behozhatatlan elmaradás az egészségügyi felvilágosítás terén.
A Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége (RIROSZ)* szervezésében rendezték meg idén a Ritka Betegségek Világnapját, melyet a WHO 2009-től nyilvánított hivatalosan is világméretű eseménnyé. Az egész napos szakmai és szórakoztató programok egyik kiemelt eseménye az a kerekasztal beszélgetés volt, amelyen a szövetség kezdeményezésére döntéshozók és szakemberek vettek részt. A kerekasztal beszélgetés összehívásának legfőbb oka az volt, hogy jelenleg számos olyan ellátásbeli problémával kell megküzdeniük a ritka betegséggel élőknek és családjaiknak, amely azonnali megoldást igényel mind a döntéshozók, mind a szakemberek részéről. A kerekasztal résztvevői: Dr. Medgyaszai Melinda szakállamtitkár EÜM., Dr. Brunner Péter főigazgató, OSZMK, Dr. Sándor János tanszékvezető, PTE, Dr. Pogány Gábor, elnök RIROSZ voltak. Hazánkban körülbelül 800.000 ember érintett ún. ritka betegségben (például Rett szindróma, sarlósejtes anémia, Williams-szindróma, spinális izomsorvadás, fenilketonuria, cisztás fibrózis, Pompe-kór, stb.), 75%-uk gyermek. A ritka betegségekre jellemző, hogy igen sok fajtáját tartják számon (6000-8000), és a betegek száma betegségenként viszonylag alacsony. Azonban összességében igen jelentős az érintettség még Európa szerte is, több mint 30 millió. Különösen nehéz egy ritka betegség diagnosztizálása, hiszen ehhez speciális szakemberekre és megfelelő intézményhálózatra van szükség. Ezért nem ritka, ha egy pontos diagnózis felállítására 5-20 évet is várni kell. Magyarországon különösen nagy problémát jelent még az is, hogy e betegségek zömének nincs az egészségügyi rendszerben BNO kódja. Ezért az érintett sokkal nehezebben kap megfelelő kezelést, családja pedig valamilyen szociális ellátást.
A felsőoktatás hanyagolja a testnevelést, a korosztály egészségügyi mutatói romlanak. A felsőoktatási törvény rendelkezik ugyan a hallgatók egészségéről, ezáltal az intézmény lehetőséget biztosíthat a testmozgásra, de a bolognai rendszerben már nem diplomafüggő a testnevelés tárgyhoz rendelt kurzusok elvégzése. Míg a felsőoktatási intézmények eldöntik, hogy kisebb vagy nagyobb szerepet vállalnak-e a fiatal felnőttek egészségre nevelésében, addig a 18-25 éves korosztály egészségügyi mutatói egyre rosszabbak. Az intézmények felelősség- és szerepvállalása a testnevelési órák tekintetében meglehetősen változatos. Vannak intézmények, amelyekben a testnevelés továbbra is kritérium tantárgy maradt, és arra is van példa, hogy a hallgatók csak bizonyos szolgáltatási díj ellenében vehetik igénybe ezt a lehetőséget. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) szerint már készül a felmérés azokról az intézményekről, akik egyáltalán nem foglalkoznak a hallgatók egészségre nevelésével. A Nemzeti Sport által megrendelt kutatások szerint az ország lakosságának 69 százaléka egyáltalán nem sportol, a maradék 20 százalék mozgásszegény életet él. Magyarországon a legfiatalabb korosztály, a 18-25 évesek harmada szenved valamilyen krónikus betegségben. Az Egészségügyi világszervezet (WHO) által kiadott hivatalos adatok szerint a krónikus betegségek, mint magas vérnyomás, a diabétesz vagy a keringési zavarok, világszerte megelőzik a fertőző betegségeket és a haláloki lista élén állnak. A krónikus betegségek kialakulásában döntő szerepe van a mozgásszegény életmódnak.
A napokban hosszú szenvedés után elhunyt brazil modell (Mariana Bridi da Costa) és hozzátartozói iránti együttérzés szinte kitapintható volt szerte a nagyvilágban, még az egyébként szenzációhajhász média részéről is . A „rossz belegondolni” ráirányította a figyelmet saját sebezhetőségünkre, a fatális kimenetelű fertőzések lehetőségére, a felismerés és diagnózis, a rendelkezésre álló terápiás beavatkozások korlátaira. A húszéves nő életét veséi, gyomra egy részének és mind a négy végtagjának eltávolításával, azaz testének torzóvá csonkításával sem sikerült megmenteni. Mivel cikkünk az evidencia alapú orvoslás szemszögéből közelít ehhez a megrendítő esethez, a felvetődő lelkiismereti, etikai, az emberi méltósággal kapcsolatos megfontolásokat szánt szándékkal mellőzzük. Maradnak a száraz tények, melyek szerint a fiatal manöken esete nem példa nélküli, a világon több százezren halnak meg évente fatális kimenetelű vérmérgezésben. Más kérdés, hogy ép immunrendszerű, alapbetegséggel rejtetten sem érintett fiatal emberek, és kompetens orvosi ellátás esetén ritkán torkollik egy banálisnak tűnő fertőzés szepszisbe. A dél-amerikai modell esetével kapcsolatosan számos kérdés merül fel, ideértve megelőző egészségi állapotát, immunstátuszát, életmódját, táplálkozását, valamint magát az orvosi ellátást. Mind olyan faktor, melyek külön-külön is szerepet játszhattak a fertőzés uralhatatlanná válásában.
A Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány (IOF, International Osteoporosis Foundation) minden év október 20-án tartotta az Oszteoporózis Világnapját. Ezen a napon a Föld számos országában szerveznek orvosszakmai és társadalmi eseményeket, amelyek célja felhívni a figyelmet erre a veszedelmes, és egyre jobban terjedő népbetegségre. Számos európai országban, így Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Ausztriában, Belgiumban, stb. zajlanak ilyen rendezvények az Oszteoporózis Világnapján. Az IOF 2008-ban jelentős megtorpanást észlelt több európai országban, így hazánkban is a csontritkulás ellátásának kormányzati és egészségbiztosítási hozzáállásában. Azt érzékelik, hogy a csontritkulást nem mindenütt kezelik népegészségügyi priorotásként és nem biztosítanak megfelelő forrásokat a betegség elleni küzdelemre. Több európai országban csak azután támogatják a csontritkulás felismerését és kezelését, ha a beteg már túl van az első csonttörésen. Történik mindez, egy olyan európai helyzetben, amely az alábbi adatokkal jellemezhető: - Európában évente közel 3 millió csonttörés keletkezik oszteoporózis talaján. - A porózisos csonttörések ellátásának a költségei az Európai Unióban évente 37 milliárd(!) eurót emésztenek fel. - A törések gyakorisága egyre növekszik. Ha nem sikerül megtörni ezt a növekedést, a törésellátás költségei 10 éven belül megkétszereződnek. Ez pedig nem kikerülhető költség: a biztosítók legfeljebb az alapbetegség kezelését vonhatják meg, a szövődményként megjelenő csonttörés ellátását már mindenképpen el kell végezni a sérült emberen. - A csípőtörésen átesett betegek közül minden ötödik (20%) meghal egy éven belül! - Európában a csonttörést elszenvedő emberek több, mint 80%-a semmilyen oszteoporózis ellátásban nem részesül, sőt még a betegségük felismerésére sem kerül sor.
2007-ben hirdette meg a Delta Parkinson Egyesület a „Fogom a kezed” pályázatot Parkinson-kórban érintett betegek részére. A nyertes Tóth József lett 69 km-es kerékpártúrájával. Az első helyezettnek járó díj az EPDA (Európai Parkinson Szövetség) éves konferenciáján való részvétel volt, melyet 2007 októberében Olaszországban, Stresa-ban rendeztek. Tóth József nagy örömmel vett részt rajta lánya kíséretében. Teljesítménye európai elismerést vívott ki a Parkinson társadalomban. Az Európai Parkinson Szövetség idei konferenciájára számos neves szakember érkezett az olaszországi Stresa-ba. Közöttük lehetett Misefáról Tóth József is, akinek neve már Európa-szerte ismertté vált, hiszen parkinsonos betegként mindeddig egyedülálló teljesítményt hajtott végre. 69 km-es kerékpártúrát tett, s ezzel elnyerte a Delta Parkinson Egyesület „Fogom a kezed” pályázatának első díját. Ezzel a tettével bebizonyította, hogy minden betegségéből adódó nehézséget legyőzött, s olyan teljesítményt vitt véghez, mely még egészséges emberek számára is komoly fizikai megterhelést jelentene.
Miért kell a gyógyszereket „becsomagolni"? Kérdéseinkre dr. Erős István, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszer-technológiai Intézetének professzora válaszol. A címben feltett kérdés természetesen nem a tabletták dobozára vagy a műanyagból – alufóliából kialakított, úgynevezett bliszterre vonatkozik, hanem arra, hogy a gyógyszert tabletta, kapszula, kenőcs vagy éppen végbélkúp formájában kapja és alkalmazza-e a beteg. A tiszta hatóanyag önmagában soha nem használható, a hatóanyagot megfelelően be kell „csomagolni”: ez a formulálás a gyógyszerkutatás-fejlesztés igen fontos lépése. Ma már – a gyógyszer-technológiai fejlesztő munka eredményeként – létrehoztak olyan formákat, amelyekből adott program szerint szabadul fel a hatóanyag, így a gyógyszerhatás ideje és sebessége előre tervezhető.
Egy bölcs mondás szerint a hosszú élet titka az, hogy nem szabad abbahagyni a levegővételt. A légvétel – normális esetben – teljesen automatikusan történik. Csak akkor veszünk róla tudomást, ha valami nincs rendben. A téli hónapokban bizony gyakorta megesik, hogy a légutakat megtámadja valamilyen betegség, melyek ellen sokszor nehéz védekezni. A kellemetlen tüneteket mi magunk is csökkenthetjük, természetesen – ha szükséges – nem kihagyva a szakszerű orvosi ellátást.