A döntés azután született, hogy a spanyol kulturális minisztérium kötelezettségvállalási levelet adott ki azok etikus kezelésről.
A szaktárca szerint a döntés összhangban van a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) etikai kódexében foglaltakkal, miszerint az elmúlt években a múzeumi gyűjtemények fejlődésével megváltozott az emberi maradványokkal kapcsolatos értelmezés is.
A 16 spanyol állami mĂşzeumot Ă©rintĹ‘ elĹ‘Ărás szerint az emberi maradványokat "tisztelettel Ă©s mĂ©ltĂłsággal, valamint a származási közössĂ©gek, etnikai vagy vallási csoportok Ă©rdekeinek Ă©s meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂ©nek megfelelĹ‘en" kell tárolni Ă©s kezelni.
A minisztĂ©rium becslĂ©se szerint ezekben a mĂşzeumokban mintegy 15 ezer emberi maradványt Ĺ‘riznek mumifikált testektĹ‘l kezdve csonttöredĂ©kekig, többsĂ©gĂĽk azonban most sem a kiállĂtĂłrĂ©tben, hanem raktárakban találhatĂł, Ă©s csak a kutatĂłk számára hozzáfĂ©rhetĹ‘k.
A legjelentősebb gyűjtemény az Országos Antropológiai Múzeumé, amelyben több mint négyezer leltározott emberi maradványt őriznek.
"A gyűjteményekben elfoglalt helyzetük egyedülálló, hiszen nem egyszerűen kulturális értékek, hanem egy elhunyt ember maradványai, és méltósággal és tisztelettel kell bánni velük" - olvasható a múzeum közleményében, amelyben a minisztériumi döntésre reagált.
A madridi Nemzeti RĂ©gĂ©szeti MĂşzeum is eltávolĂtotta a kiállĂtĂłtĂ©rbĹ‘l a hĂres, Ăşgynevezett guanche mĂşmiát, amelyet az elmĂşlt tĂz Ă©vben láthattak a látogatĂłk.
A körĂĽlbelĂĽl 900 Ă©vesre becsĂĽlt maradvány a Tenerife szigetĂ©n találhatĂł Herques-szakadĂ©k egyik barlangjábĂłl kerĂĽlt elĹ‘ a 18. század második felĂ©ben. A kasztĂliai korona hĂłdĂtásáig a guanche nĂ©p lakta a szigetet.
Ahogy JosĂ© Vieray Clavijo törtĂ©nĂ©sz Ă©s biolĂłgus leĂrta, 1763-1764-ben fedeztĂ©k fel azt a barlangot, amelyben "nem kevesebb, mint ezer mĂşmiát" találtak "kitűnĹ‘en varrott bĹ‘rökbe csomagolva".
Tenerife vezetĂ©se szerint a mĂşmiát vissza kell szállĂtani a szigetre, Ă©s "megengedhetetlennek" tartja, hogy
egy raktárba kerüljön a Kanári-szigetek őslakos kultúrájának szimbóluma, amelynek történelmi és kulturális értéke felbecsülhetetlen.
Rosa Dávila helyi elöljárĂł emlĂ©keztetett: 1976 Ăłta többször is hivatalosan kĂ©rtĂ©k a spanyol kormányt a mĂşmia "hazaszállĂtására", ezzel is hozzájárulva a sziget prehispán lakosságának megismerĂ©sĂ©hez, elemzĂ©sĂ©hez Ă©s kutatásához.
Az emberi maradványok a jövĹ‘ben csak akkor kerĂĽlhetnek kiállĂtásra, ha elengedhetetlen annak a diskurzusnak a megĂ©rtĂ©sĂ©hez, amelyet a mĂşzeum közvetĂteni kĂván, Ă©s más mĂłdon nem lehet ugyanolyan hatĂ©konyan megtenni.
(MTI)