Fiatal lány áll a gyógyszertár előtt. Nagy levegőt vesz, belép. A vezetővel szeretne beszélni. A meglepett gyógyszerész kissé tartózkodva fogadja. Naponta többször is megkeresik reklámokkal, akciókkal vagy egyszerűen csak eladó tolltartókkal, öngyújtókkal. Ez a lány azonban mintha más lenne.
Aztán az arca felderül, mert megtudja, hogy látogatója most költözött a városba és munkát keres. A gyógyszerész évek óta próbál a patikába munkatársat találni, de hiába a sok álláshirdetés, az ingyenes szolgálati lakás, a kollégákat a szakma más területei vonzzák. Már látja magát, amint elmegy egy hosszabb szabadságra, vagy csak időnként "kihagy" egy-egy délutánt, hogy elintézze ügyes-bajos dolgait, miközben a gyógyszertár zavartalanul működik a megbízható új kolléga kezei alatt.
Az öröm azonban korai. A vendég lelkesen elmeséli, hogy többéves gyakorlata van a kereskedelemben, de régi dédelgetett álma, hogy patikában dolgozhasson. Tudja, hogy a gyógyszert árulni nehezebb, mert bonyolult nevük van, és meg kell tanulni, hogy mi mire való, de megígéri, hogy szorgalmas lesz, és egy-két hónap alatt belejön a dologba.
Egy kis visszatekintés
A fenti eset talán erőltetett, de négyszáz évvel ezelőtti környezetbe helyezve nem is lenne elképzelhetetlen. Akkoriban elegendő volt, ha egy tanulni vágyó fiatal – néhány éves gyógyszertári gyakorlat után – vizsgát tett egy tapasztalt gyógyszerészekből és a városi tisztiorvosból álló bizottság előtt, és gyógyszerész lehetett. Később, az 1700-as években már pár hónapos tanfolyamot is el kellett végezni az egyetem orvosi fakultásán. Aztán az 1800-as években előfeltételként szabták a gimnáziumi érettségit is, amely után kétéves egyetemi képzésen kellett részt venni. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott.
Az első hazai Gyógyszerésztudományi Kart 1955-ben alapították Budapesten, a mai Semmelweis Egyetem jogelődjén. A diploma feltétele négyéves elméleti képzés, hat hónapos gyógyszertári gyakorlat és a záróvizsga lett. Jelenleg a gyógyszerészhallgatók öt éven át járnak az egyetemre, magyar vagy angol nyelven tanulnak, és diplomájuk azon kevesek egyike, melyet az Európai Unió bármely országában feltétel nélkül elfogadnak.
Órák, gyakorlatok, vizsgák
De mit is tanulnak itt ez alatt az öt év alatt? A tantárgyakat alapvetően három nagy csoportba lehet osztani, attól függően, hogy melyik egyetem melyik tanszéke tartja az órákat, gyakorlatokat. Az első két év hagyományosan az alapozásé. Ekkor egyik részről az ELTE Természettudományi Karához tartozó tanszékek oktatják a leendő gyógyszerészeket, többek között szervetlen kémiára, kolloidkémiára, növénytanra, fizikai kémiára, analitikára stb., másik részről biológiai, orvosi vonatkozású tantárgyak vannak a tanrendben, melyeket a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karához tartozó intézetek tanítanak (anatómia, biofizika és sugárbiológia, mikrobiológia, genetika, immunbiológia, élettan, közegészségtan stb.).
A szorosan vett gyógyszerészi tantárgyakra (gyógyszerhatástan, gyógynövényismeret, gyógyszertechnológia, gyógyszerészi kémia, gyógyszerügyi szervezéstan stb.) a képzés második felében kerül sor. Ezeket a Gyógyszerésztudományi Kar hat saját intézete oktatja. A heti óraszám harminc körül van, és több mint fele gyakorlat. A gyakorlati órákon a diákok gyógyszervegyületek azonosításával, mennyiségének meghatározásával, szerves vegyületek előállításával foglalkoznak, a gyógyszertári gyógyszerkészítést tanulják vagy éppen az ipari méretben történő infúziókészítéssel, tablettázással, kenőcskészítéssel stb. ismerkednek. Egyik-másik gyakorlat 5 óra hosszú, és a fentiekkel azt hiszem meg is válaszoltam egy igen gyakran feltett kérdést: nem, levelező tagozaton ezt a szakot nem lehet elvégezni.
Miután a gyógyszerészjelölt sikeresen letette mind a 44 vizsgáját, megvannak a gyakorlati jegyei és elvégezte a nyári ( kórházi, patikai, gyógyszergyári stb.) gyakorlatokat, hátra van még a szakdolgozat megírása és védése, az utolsó félév 17 hetes gyakorlata, és az államvizsga. Ezek után fehér kesztyűben, ünnepélyes keretek között átveszi diplomáját, és - miközben ünnepel az egész család - 23-24 évesen valószínűleg úgy érzi, hogy ennyi tanulás bőven elég volt, ő többet nem ül be az iskolapadba. 2000-ig ezt meg is tehette.
Akkor azonban bevezették a kötelező továbbképzés rendszerét. Ennek keretében minden gyógyszerésznek, bármilyen területen is dolgozik a szakmában (gyógyszertár, marketing, kórház, államigazgatás stb.) ún. kreditpontokat kell gyűjtenie ahhoz, hogy a működési engedélye érvényes maradjon. A kreditpontok egy része gyakorlati, amihez elegendő annak igazolása, hogy a gyógyszerész a szakmájában dolgozik, másik része viszont elméleti, amit tanfolyamok elvégzése és sikeres vizsgázás után lehet csak megszerezni.
Azok előtt, akik éreznek magukban kedvet és energiát ennél is intenzívebb továbbképzésre, két út áll: elhelyezkedhetnek rezidensként és újabb öt év munka és tanulás után szakvizsgát tehetnek, vagy jelentkezhetnek a doktori iskolába, ahol tudományos munka végzésével az ún. PhD-s (doktori) cím megszerzésére törekedhetnek.
Egyetem után
Miért olyan fontos egy gyógyszerésznek ennyi mindent tanulni, és hol lehet ezzel a diplomával elhelyezkedni? Gondolhatnánk, hogy elsősorban patikában, és ezen túl sok más lehetőség nincs. Valójában ennek az ellenkezője igaz. A gyógyszerészek átfogó képzése alkalmassá teszi őket arra, hogy vegyészek, orvosok, közgazdászok között is megállják a helyüket egy-egy speciális területen.
Ennél is fontosabb ok, hogy maga a "gyógyszerügy" nagyon sokrétű. Ezt a patikai munka szemlélteti talán a legjobban, ahol szakszerű választ kell adni a betegek egyszerűnek tűnő, de gyakran sok fejtörést okozó kérdéseire, gyógyszereket kell készíteni, alapanyagokat kell bevizsgálni, és el kell igazodni jogszabályok tengerében, nem is beszélve arról, hogy egy kis üzletpolitika, marketing milyen sokat emelhet a gyógyszertár forgalmán.
Ezen túl azonban szükség van gyógyszerészre az államigazgatásban, illetve gyógyszer- és egészségügyben érintett hatóságoknál. (Társadalombiztosítás, ÁNTSZ, a forgalombahozatalt engedélyező OGYI). Keresik őket gyógyszergyárakba, ipari gyógyszertermelésbe és -ellenőrzésbe. A közforgalmú gyógyszertárak mellett elhelyezkedhetnek kórházi és klinikai gyógyszertáraknál.
Sokakat a gyógyszerek értékesítése, és a marketingfeladatok vonzanak, és ezért gyógyszergyártók és forgalmazók képviselőjeként járják az országot. Ismét mások olthatatlan vágyat éreznek a gyógyszerkutatás iránt. Akik esetleg oktatni szeretnének és mellette tudományos, kutató munkát végezni, azok más egyetemek különböző tanszékei mellett a Gyógyszerész-tudományi Kar hat saját intézeténél találnak erre lehetőséget.
A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán valamennyi intézet az alapképzésen kívül a továbbképzésekben és a doktori iskola hallgatóinak képzésében is részt vesz, valamint tudományos munkái és kutatási feladatai is vannak.
Intézetek
- A Gyógyszerügyi Szervezési Intézet a gyógyszerügy társadalomtudományi (jogi, szociológiai, közgazdasági) vonatkozásaival foglalkozik. Ide tartozik az Egyetemi Gyógyszertár.
- A Farmakognóziai Intézet a gyógynövények és a bennük található gyógyászatilag értékes anyagokat vizsgálja.
- A Gyógyszerészeti Intézetben a különböző gyógyszerformák (tabletta, kúp, kenőcs stb.) vizsgálata folyik.
- A Gyógyszerhatástani Intézetben az új vagy a már ismert anyagok hatásait, mellékhatásait és azok okait keresik.
- A Szerves Vegytani Intézetben ezen vegyületek szintézisére próbálnak új, vagy a meglévőnél kifizetődőbb, egyszerűbb utakat találni.
- A Gyógyszerészi Kémiaintézetben többek között az Európai és a Magyar Gyógyszerkönyv vizsgálati módszereinek kidolgozása, összehasonlítása, gyógyszerek és gyógyszercsaládok szerkezet-hatás összefüggéseinek vizsgálata, valamint kémiai tulajdonságaik meghatározása folyik.
Valamennyi intézet szoros munkakapcsolatban van más külföldi intézetekkel, és szerencsés módon a műszerezettség színvonala is sokat emelkedett az utóbbi években. Mindezek következtében az egyetemen megszülető kutatási eredmények nemzetközi viszonylatban is értékesek.
Elismerem, a fentiek alapján göröngyösnek tűnik az út, amin a gyógyszerésznek végig kell menni, de korántsem az volt a célom, hogy elbátortalanítsam azokat, akik esetleg ezzel a pályával kacérkodnak. Meggyőződésem, hogy aki szereti a természettudományos tárgyakat, lelkesíti, hogy munkájával könnyíthet embertársai bajain, a gimnáziumi kémiaórákra nem gondol rossz érzésekkel vissza, van türelme, kitartása és ügyessége ahhoz, hogy akár több órán keresztül is pontos, precíz gyakorlati munkát végezzen, és nem bánja, hogy egy életre eljegyzi magát a tanulással, az jól fogja magát érezni ezen a szakon az egyetemi évei alatt. A későbbiekben pedig biztosan meg fogja találni azt a területet, melyen elhivatottsággal és kedvvel dolgozhat majd.
– B.E. –
gyógyszerész
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050905)
