A fülzúgás (tinnitus), mint akusztikus stimuláció nélküli hanghatás, rendszeresen visszatérő kérdése a fül-orr-gégészetnek, mert a probléma nem minden esetben kezelhető hagyományos orvosi beavatkozásokkal. Közös gondja orvosnak, betegnek egyaránt.
A tinnitus nem betegég, hanem egy tünet. De olykor olyan kellemetlen és elviselhetetlen, mint egy tartós, erős fájdalom. Kihatással van az életvitelre, koncentrációs zavart, szorongást és depressziót okoz, befolyásolja a munkaképességet.
A fülzúgás olyan tünet, amely mögött komoly betegség is meghúzódhat. Körültekintő kivizsgálás után azonban a legtöbb esetben szervi ok nem állapítható meg. Ilyenkor ún. idiopathias vagy pszichogén fülzúgásról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy a fül nem zúg, csak a hallásért felelős agykérgi terület aktiválódik, és ezt a tudatunkban fülzúgásként észleljük, éljük meg.
A fülzúgás, latin nevén tinnitus, melynek jelentése csengés, csörgés. Olyan hang hallását jelenti az egyik, vagy mindkét fülben, ritkábban a fejben, ami nem emberen kívüli hangforrásból ered.
Az érintett időnként, vagy tartósan különféle hangokat hall a fülben, fejben. Ez lehet például morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés. Egyesek olyan zajhoz hasonlítják, mint a magasfeszültségű vezeték zúgása, vízcsobogás, repülőgépzaj, motorhang.
A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
Páciens az orvosnak:
- Olyan nehezen találok barátokat! Nem tudod, hogy mitől lehet ez, te balfék?
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.