EurĂłpában elĹ‘ször a KĂnábĂłl, JapánbĂłl hazatĂ©rĹ‘ tengerĂ©szek testĂ©n tűntek fel a tetoválások: a szĂnes rajzokat távoli tájak mesterei kĂ©szĂtettĂ©k. A mĂłdszer nem sokat változott a rĂ©gmĂşlt idĹ‘k Ăłta, csupán a higiĂ©nia Ă©s az elektromosság megjelenĂ©se alakĂtotta át a tetoválás technikáját az elmĂşlt Ă©vtizedekben.
A tetováltság divatja már Ă©vek Ăłta tombol a fiatalok körĂ©ben. A nyolcvanas Ă©vek vĂ©gĂ©n mĂ©g a "huligánság" egyĂ©rtelmű jelĂ©nek tartották a bĹ‘rbe karcolt mintákat, ma már minden negyedik 18 Ă©s 30 Ă©v közötti fĂ©rfi Ă©s nĹ‘ visel valamilyen, kisebb vagy nagyobb rajzot a testĂ©n. A tattoo (ahogy angolosan Ărják) iránti igĂ©ny növekedĂ©sĂ©vel a tetoválással Ă©s piercinggel foglalkozĂł szalonok is elszaporodtak. TetoválĂł – elvileg – bárkibĹ‘l lehet, aki meg tudja vásárolni a nem tĂşl olcsĂł felszerelĂ©st Ă©s rendelkezik nĂ©mi kĂ©zĂĽgyessĂ©ggel.
Pedig a tetoválás Ă©s fĹ‘kĂ©nt a piercingnek nevezett testĂ©kszerek behelyezĂ©se anatĂłmiai Ă©s egĂ©szsĂ©gĂĽgyi ismereteket kĂván. A tetoválás mĂłdszere Ĺ‘sidĹ‘k Ăłta ugyanaz. A bĹ‘r felkarcolása után festĂ©kanyagot juttatnak a friss sebbe, Ăgy a gyĂłgyulás után a kĂvánt minta jĂłl láthatĂłvá válik. Archaikus társadalmakban a hegtetoválást is használják a mai napig. Ilyenkor nem festĂ©kanyagot, hanem gyulladást okozĂł növĂ©nyi hatĂłanyagot, vagy gyöngyöket tesznek a sebbe. Az Ăgy hegedĹ‘ sebek dudorai adják ki a kĂvánt mintát a bĹ‘rön.
De maradjunk a modern technikánál. Manapság ha valaki bemegy egy szalonba jellegzetes, a fogorvosok által használt fúróéhoz hasonló hang fogadja. A gép, ami az apró tűt mozgatja nagy sebességgel, az elmúlt évtizedek találmánya: a töltőtollak működési elvéhez hasonlóan dolgozó tetoválógépekben magán a tűn keresztül folyik a sebbe a festék.
A festékek alapanyaga virág pollen, kivéve a fehér festéket, ami teljesen szintetikus anyag. Így a legelső és legfontosabb szabály: virágpor allergiásoknak szigorúan tilos a tattoo! Természetesen a vérzékenység sem fér össze a tetoválással. Elvileg a munka elkezdése előtt a tetováló mesternek ki kell kérdeznie ezekről az alanyt.
A gĂ©pekbe illĹ‘ tűk elĂ©g drágák Ă©s többszöri felhasználásuk is lehetsĂ©ges. A szalonokban fertĹ‘tlenĂtik az eszközöket, de ha igazán biztosak akarunk lenni a dolgunkban, kĂ©rjĂĽk meg a tetoválĂłt, hogy használjon Ăşj, steril tűt. A tetoválás veszĂ©lyes lehet, ha nem vagyunk elĂ©g körĂĽltekintĹ‘ek. A nem steril eszközök, vagy ha a tetoválĂł mester nem visel kesztyűt Ă©s nem fertĹ‘tlenĂti a bĹ‘rt, veszĂ©lyes betegsĂ©gek kiindulĂłpontja lehet. (A hepatitis Ă©s az AIDS is terjed ilyen Ăşton). Bizalmi kĂ©rdĂ©s tehát, kinek engedjĂĽk meg, hogy bĹ‘rĂĽnket rajzpapĂrnak használja.
Nem volt mindig ilyen fontos a higiénia. Az új-zélandi őslakosok hegyes botot ütögettek egy nagyobb fadarabbal a bőrbe. Később pengével és tűvel karcolt felületet kentek be festékkel. A magyar börtönökben a mai napig hasonló technikával dolgoznak az önjelölt művészek.
A nem gĂ©ppel, hanem kĂ©zzel kĂ©szĂĽlt tetoválások nagy hátránya, hogy nem lehet eltávolĂtani a bĹ‘rbe rajzolt mintát. A gĂ©ppel kĂ©szĂĽlt tetoválások általában eltávolĂthatĂłak, Ăgy csak elvben "örök darab" egykori szerelmĂĽnk neve vagy a kis rĂłzsa a bokán. Ezek az aprĂł minták nĂ©mi plasztikai sebĂ©szeti beavatkozás segĂtsĂ©gĂ©vel nyom nĂ©lkĂĽl eltĂĽntethetĹ‘ek, a nagy mĂ©retű tetoválást azonban nem mindig lehet meg nem törtĂ©nttĂ© tenni. Kisebb hegek maradhatnak a megunt motĂvum helyĂ©n, ezĂ©rt Ă©rdemes alaposan meggondolni, mielĹ‘tt a tű alá fekszĂĽnk.
A minták Ă©s szĂnek igen változatosak lehetnek. Ma talán a legdivatosabbak a maori minták Ă©s az egyszĂnű (jobbára kĂ©k) tetoválások. De ez gyorsan változhat, változik. Aki tehát vállalja az egĂ©szsĂ©gĂĽgyi kockázatot, a több Ăłrán át tartĂł szurkálás monoton fájdalmát Ă©s a gyakran meglepĹ‘en nagy anyagi terhet, arra mĂ©g egy nagy feladat vár: megválasztani az ábrát Ă©s azt a test felĂĽletet, ahol látni szeretnĂ©.
Itt is Ă©rdemes praktikusan gondolkodni. Nem csak abba kell belegondolni, hogy hol látszik jĂłl vagy Ă©ppen hol nem látszik a tattoo, azt is fel kell tĂ©rkĂ©pezni (akár tetszik, akár nem), hogy egy nagyobb sĂşlyváltozás (hĂzás, terhessĂ©g), mely testrĂ©szeinket Ă©rintheti. A legszebb, legmesteribb mĂłdon megkomponált tetoválásbĂłl is csĂşf maszat lehet, ha az a bĹ‘rfelĂĽlet, melynek dĂsze volt megrepedezik Ă©s az ábra szĂ©tfolyik. A köldököt keretezĹ‘, igen erotikus ornamentikus Ă©s más keleti minták ma nagyon nĂ©pszerűek, de ha a lapos has megnĹ‘, akkor az ábra szĂ©tfolyik, a terhessĂ©gi csĂkok pedig egyszerűen átszelik, szĂ©tvágják a tetoválást. Mondanom sem kell, hogy ekkor már korántsem izgalmas a látvány.
Érdemes a tű elĹ‘tt az ecsetet választani. Az arab világbĂłl Ă©rkezett henna már igen nĂ©pszerű hazánkban is: gyönyörű mintákat kereshetĂĽnk könyvekben, vagy találhatunk ki mi magunk. A henna alkalmi viselet, lemoshatĂł a bĹ‘rrĹ‘l, ahogy a – ma már a művĂ©szboltok polcain sokfĂ©le szĂnben megtalálhatĂł – testfestĂ©kek is. Meleg nyári estĂ©ken egy-egy Ă©rdekes rajz – a megfelelĹ‘ helyen – izgalmasabbá teheti viselĹ‘jĂ©t is.
Fontos tudni, hogy a tetoválás egyáltalán nem nyári "dolog". Az erĹ‘s napsugárzás hatására a hegek nehezebben gyĂłgyulhatnak Ă©s gyakran kidobja a bĹ‘r a festĂ©ket, ha a frissen tetovált kar vagy váll megĂ©g. A tetoválás gyötrelmei nem Ă©rnek vĂ©get a számla rendezĂ©sĂ©vel. A gyĂłgyulás hegesedĂ©ssel jár, majd a leesĹ‘ var alĂłl elĹ‘bĂşjik a fájdalmas tortĂşra eredmĂ©nye. Ezután jöhet – ha kell – a javĂtás, igazĂtás.
Sokan állĂtják, hogy a tetoválás nem fáj. Nos, ez nem igaz. Persze a fájdalom mĂ©rtĂ©ke erĹ‘sen fĂĽgg attĂłl, hogy milyen felĂĽletet Ă©rint a rezgĹ‘ tű. Ahol sok az idegvĂ©gzĹ‘dĂ©s Ă©s vĂ©konyabb a bĹ‘r (kar belsĹ‘ oldala, bikini-vonal, nyak) Ă©s a csontosabb rĂ©szeken (könyök, kulcscsont) jobban fáj a művelet, mĂg a kar kĂĽlsejĂ©n vagy a vállon kevĂ©sbĂ© kellemetlen.
A jelszĂł tehát: átgondoltság, mint az Ă©let más terĂĽletein is. Gondoljanak csak bele: egy negyedik nĹ‘i nĂ©v egy fĂ©rfi karján, legyen mellette szĂv, rĂłzsa vagy "forever" felirat, inkább vicces, mint romantikus.
-práger-
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 031001)
ArchĂvum
Archivált Ărás. A benne foglaltak aktualitása nem garantált, vagy nem feltĂ©tlenĂĽl tĂĽkrözik a vonatkozĂł tudományterĂĽletek jelenlegi ismeretanyagát, szempontjait Ă©s hangsĂşlyait.